Elektronikus tánczene – Hideg, mint amilyen az idei tél volt

Nagy meglepetésre az Emptyseté volt a télvége legjobb földalatti albuma, de a szemlézett techno-lemezeknek sincs miért szégyenkeznie.

A bristoli Emptyset faltörő zajlöketeit jó ideje elismerte már a szakma, így nem meglepő, hogy új,

Borders (Thrill Jockey, 2017) című lemezük egy relatíve nagyobb kiadónál jelent meg, ami ráadásul elsősorban nem is az elektronikus zenére fókuszál. A rövid (31 perces), de tartalmas album szokás szerint nem kíméli a hallgatót, de a zenekar a kísérleti jelleget meglepő módon inkább metálesztétikára cserélte. Karcos és zajos hanganyag, remek folytatása az életműnek. 

Kangding Ray az előző évtizedben úttörőnek számító absztrakt és glitch elektronikával vált ismertté, de a máig rendkívül termékeny producer albumról albumra sodródik a techno felé. Új,

Hyper Opal Mantis (Stroboscopic Artefacts, 2017)

című kiadványán már semmi kertelés nincs, pár másodperc után dübörögnek a négynegyedek, s bár helyenként azért némileg játszik a ritmusképletekkel, alapvetően egy lendületes, táncorientált összeállítással van dolgunk – ami a legvégén még egészen elhajlik a trance felé is. Néhány hangban persze ott a múltidézés is. 

SOK-SOK ELEKTRONKUS TÁNCZENEI KRITIKA TEMATIKUS BLOKKOKBAN ERRE.

Sigha jó ideje biztos pontja az underground technónak, minden évben jegyez legalább egy EP-t, amiről valamelyik szám évekig emlékezetes marad. Hosszú idő után jelentkezik most újra albummal, a

Metabolism (Token, 2017)

pedig hozza azt, amiért nagyon szeretjük őt, ráadásul a hipnotikus ütemek mellett jutott hely némi kísérletezésnek is, ambient átvezetők és texturális elektronikák formájában. Vélhetően persze majd az előbbiek maradnak tovább velünk, de jó hallani, hogy az ismertnél több is lakozik a szerzőben. 

Alapításának 25. évét ünnepli a legendás Tresor kiadó, egy nem mindennapi válogatással: a

Dreamy Harborön

a kiadó aktuális szerzői közt váratlanul felbukkannak nagy öregek (például Vainqueur, Thomas Fehlmann, Daughter Produkt) és alapvetően mindenki valami különlegessel készült. Párás dubok, tánctermi technók, klasszikus ambientek és az egész végén még egy teátrális szintizene is befigyel – remek példa arra, hogyan kell jubileumi válogatást összerakni. 

Velkei Zoltán