Van Morrison: Keep Me Singing (lemezkritika)

Van Morrison négy év után jelentkezik új dalokat tartalmazó stúdiólemezzel (bár 2015-ben is volt egy önfeldolgozásos duettalbuma), igaz időközben azért a katalógus is kapott némi kezelést: 2015-ben az első három klasszik lemez jelent meg kibővítve, 2016-ben pedig minden idők egyik legjobb koncertlemeze, az It's Too Late To Stop Now. És, hogy milyen az új LP? Az életműhöz méltó, cseppet sem trendi és tolakodó, csak nagyon jól eső.

Kiadó: Caroline / Universal

Megjelenés: 2016. szeptember

Stílus: soulrock

Kulcsdal: In Tiburon

A rocktörténet egyik kulcsfigurája, aki folyamatosan végigdolgozta karrierje bő ötven évét és az úttörő meg a simán szuper lemezek után a kilencvenes évek elejétől átlépett a megbízható öregek kategóriájába. Éppen ezért soha nem is tudott visszatérni, mélypontról feltámadni, nem is lett soha reneszánsza, nincs is olyan megbecsültsége, mint bármely hasonló súlyú előadónak. Na, majd 2017-ben, amikor a Primaverán felfedezik a hipszterek, hah! Aligha, hiszen legfrissebb albumában sincs semmi menő. Hanem „muzsika” van, basszus, tiszta gáz. Na jó, nem játszom, nekem Morrison a kedvencem ebből a körből, egyszerűen mert a soulos/r&b-s/blues-os/folkos/jazzes/rockos dalaiban transzcendens minőség van és ebben a tág „nagyon zenei” műfajban senki nem énekel ilyen erőteljesen. A friss lemez (főleg a második fele) pedig tényleg a legjobbja a kilencvenes évek legeleje óta. Nem hiába, a 71 éves zenész fiatal apuka – legkisebb fia kilencéves –, formában kell lennie.

8.5/10

Dömötör Endre

VAN MORRISON TÍZ LEGJOBB LEMEZE.

a lemez: 

a Too Late videója: 

Morrison élőben: