D.D Dumbo: Utopia Defeated (lemezkritika)

Az év végi listák élbolyában nem volt ugyan gyakori visszatérő név, de attól a 2016 végén megjelent első D.D Dumbo-nagylemez figyelemre méltó, sokat tudó hanganyag.

Kiadó: 4AD / Bertus

Megjelenés: 2016. október

Stílus: artpop, psychfolk

Kulcsdal: Satan

Amikor fagott szól egy poplemezen, akkor fellélegzünk. Az ausztrál dalszerző bemutatkozó albumán sokszor megtehetjük ezt, nem szokványos ötletek, témák, ritmika, hangszerelés és előadás jellemzi. A kiindulópont lehet elektronikával díszített akusztikuspop vagy sima szoftpop vagy grúvos indie, garantált, hogy mind a tíz számban van valami csavar, de olyan szervesen, hogy észre sem vesszük a váltásokat és már jazzt hallgatunk, majd valami meghatározhatatlan világzenét. Mindezt úgy, hogy nincs ordító inspiráció (a csúcsformában lévő Dirty Projectors, a korai Vampire Weekend, vagy néha Jeff Buckley éneke lehet némi fogódzó), ráadásul Dumbo a teljes lemezen a maga producere volt. Ügyes, ügyes, még sokra viheti.

9/10

Dömötör Endre

a lemez: