Machinedrum: Human Energy (lemezkritika)

Ez a karakteres bajuszú férfi csinált egy olyan lemezt, ami ugyan footworkos, basses csúcsművéhez, a 2011-es Room(s)-hoz képest könnyedebb, de cserébe talán szélesebb rétegek számára is befogadható. Fogadjuk hát be.

Kiadó: Ninja Tune / Neon Music

Megjelenés: 2016. október

Stílus: juke, grime, jungle, ghetto

Kulcsdal: Angel Speak

Machinedrumnál egy ideje érezni lehetett már, hogy ír majd egy lemezt, amin megmutatja a legpopulárisabb oldalát, aztán simán berobban vele a mainstreambe. Alighanem erről szól a Human Energy, és bár az a lehetséges robbanás végül elmaradt (azért _mindenkinek_ fekvő, igazán catchy zenék nincsenek rajta), a művész még soha nem akart ennyire befogadható lenni. És ezzel semmi baj, ha valaki, hát ő írhat egy ilyen tizenegyedik(!) lemezt. Kicsit súlytalan, de cserébe nem is követeli meg, hogy kizárjuk a valóságot, amikor hallgatjuk – jó számokat meg így is bőven találunk rajta.

8/10

Velkei Zoltán

a lemez: