„Szeretem, hogy összehozhatom az embereket” – Rúzsa Magdolna-interjú

Rúzsa Magdi tíz év alatt a hazai zenei élet élmezőnyébe jutott a Megasztárból, amiért néha megveregeti a saját vállát, de igazán soha nem elégedett magával. Interjúnkban a sikerek és elismerések mellett kétségeiről és félelmeiről is őszintén beszél a mindig kiegyensúlyozottnak látszó énekesnő. Ahogyan arról is, hogy mi tartotta egyensúlyban meredeken emelkedő pályáján és hogy hová szeretne még továbblépni, miután idén megtöltötte az Arénát. (Bónusz: az interjú végén bemutatjuk a Dobj egy papírrepülőt! című, ma debütált Rúzsa Magdolna-videoklipet is.) 

- Idén kétszer is megkaptad az év legjobb női előadója címet: a Petőfi Zenei Díj után a Comet-gömböt is átvehetted. Fontosak neked az ilyen elismerések?

- Hogy is fogalmazzak? Nagyon megtisztelő és jólesik, ha az ember kap egy-egy díjat, és persze ha a közönség szavaz ezekről a díjakról, az mindig még értékesebb, de számomra a siker egy picit összetettebb. Nekem sokat számít, hogy hányan vannak a koncerteken, hogy amikor kitartom a mikrofont, éneklik-e a dalaimat az emberek. Abban a világban, amiben élek, az a cél, hogy a zenét eljuttassuk az emberekhez, nekem az a fontos, hogy eljut-e hozzájuk és mond-e nekik bármit mindaz, amit megalkottam.

- Mi volt a legnagyobb elismerés, amit zenei pályád során kaptál?

- Ez az idén februári Aréna-koncert volt. Az, hogy eljött tizennyolcezer ember, azt bizonyítja, hogy jó úton járok és hogy valamit adhattam is nekik, ha ennyien kíváncsiak voltak rám. Nekem ez sokkal fontosabb visszajelzés annál, hogy megkapok-e időről-időre egy-egy díjat vagy sem. A díj is kell az egónak, de az igazi visszajelzés az, hogy hányan veszik meg a lemezedet, hányan veszik meg a koncertedre a belépőt. Nekem az a legnagyobb flash, vagy katartikus élménynek is mondhatnám, amikor az Arénában vagy a Budapest Parkban a közönség akár két percig énekli szóról szóra a dalokat, akkor is, amikor én nem éneklek.

- A közönségnek megfelelni egy dolog, de biztosan kapsz kritikát is. Mennyire érint rosszul vagy vet vissza, ha mondjuk lehúzzák a lemezedet?

- Engem nem, mert hogy mennyire csinálok valamit jól vagy rosszul, azt a rádió tudja meghatározni. Ha a rádió előveszi és játssza a dalaimat, akkor azt gondolom, igenis jó, amit letettem az asztalra. Lehet valakit szeretni vagy nem szeretni, de az objektív, hogy keresik-e az embert. A tények mindig a legnagyobb urak. És az is elég visszajelzés, hogy a legnagyobbak közül többekkel dolgozhattam együtt: Presser Gáborral turnézom már második éve, dolgozhattam Hobóval, énekeltem Zoránnal az Arénában. Nem érzem, hogy kivetne a szakma, inkább megveregetik a vállam, hogy csak így tovább, le a kalappal.

- A Presser Gáborral közös, november végén zárult Angyal mellettem-turnét hogyan élted meg?

- Ilyen turnét korábban soha nem csináltam. Nagyon különleges zenei anyagról van szó, ez már inkább komolyzene, sokkal komplexebb, többet tud adni érzelmileg, zeneileg, ami azért is érdekes, mert közben nagyon szeretem a könnyűzenét, a saját dalaimat. Pici bácsival dolgozni nagy kihívás, hiszen az ember a példaképének meg akar felelni. Vele együtt színpadon lenni mindig különleges élmény, mert gyerekkorom óta felnézek rá. Hogy a szárnyai alá vett és hogy bennem látja azt a lányt, akivel szívesen áll színpadra, az nagyon furcsa érzéseket tud kiváltani.

- Hogyan élted meg, hogy egy tehetségkutatóból indulva a magyarországi popzenei mezőny élvonalába kerültél?

- Ez volt a cél, de nem ment gyorsan, a Megasztár óta már eltelt tíz év. Mindig is tudtam, hogy honnan és hová tartok, és még mindig vannak olyan magasságok, amiket nem tapasztaltam. Pozitív örvénynek érzem az egészet, ami berántott és már nem tudok kilépni belőle. Egyre izgalmasabbnak találom, egyre több jót hoz ki belőlem is, tehát húz magával felfelé. De nem gondolom magam különlegesnek – csak csinálom azt, ami engem érdekel.

- Érdekes, hogy ezt mondod, mert van egy olyan toposz, hogy az embert tönkre tudja vágni a sztárság. Negatív örvény nem volt?

- Nem, például azért is, mert a magánéletemet nagyon másképp élem. Nagyon örülök, hogy már amikor kamaszként, gyerekként elindultam ezen az úton, akkor is tudtam, hogy kikkel akarok együtt dolgozni. Azt is tudtam, hogy olyan zenekart akarok, ahol a tagok már komoly emberek, hogy ők is biztos hátteret adjanak. Egyáltalán nem bánom, hogy a hétköznapjaimban teljesen normális életet élek, azzal a különbséggel, hogy éjszakánként írom a dalszövegeket meg veszem fel a dallamokat.

- Tehát jól érzed magad most, 31 évesen azon a helyen, ahol vagy?

- Nagyjából mindig előttem volt, hogy hová szeretnék eljutni, de hogy ez milyen tempóban sikerül, azt ki tudja megmondani?! Igen, jól érzem magam ott, ahol vagyok, de nyilván szeretnék még nagyon sok szép dolgot megélni, van hová eljutni. Rengeteget tanulok, nagyon komoly elvárás magammal szemben, hogy a zenészségről mint szakmáról minél többet megtudjak. Énektanárhoz járok, hangszerekkel próbálkozom, igyekszem fejleszteni magam. Most, hogy megjelent az új lemez, visszahallgatva a régieket, látom, mennyi mindent tanultam. Csodálom, amikor belép egy tanár az életedbe, és más dimenziókat nyit meg előtted. És hogy mennyire vagyok elégedett magammal? Nyilván ne legyél sose nagyon elégedett, mert az se jó, de azért néha meg kell veregetnünk a vállunkat. Azt érzem, hogy “Jó, kislány, ez most egy egész szép irány, csak így tovább az úton.”

RÚZSA MAGDI 10 PONTOS KARRIERJÉT ITT FOGLALTUK ÖSSZE.

- Hová vezet ez az út? Távolabbi, még nem tisztán látható célok felé vagy vannak konkrét célkitűzéseid?

- Az első és legfontosabb: maradandót alkotni. Ez egészen régóta ott van a fejemben. Aztán rájöttem arra, hogy ez tiszta hülyeség, mert egyszer úgyis vége mindennek és egyáltalán nem fogom tudni, alkottam-e maradandót vagy nem. Úgyhogy csak jót kellene alkotni. Olyat, ami akár egy pillanatnyi örömet tud okozni másoknak. Ez egy szórakoztató műfaj, nekem az a dolgom, hogy másoknak okozzak jó pillanatokat. Valaki nevessen vagy sírjon egy jót egy-egy dalomon, vagy mosolyogjon és jó érzéssel töltse el, ennyi. Sokszor leülök gondolkozni azon, csinálok-e bármi értelmeset azon kívül, hogy muzsikálok és énekelgetek, és általában ilyenkor van az, hogy egyszer csak kapok egy levelet valakitől, amiben leírja, hogy a dalaim hogyan segítették át egy nehéz életfázison. Sőt már a Telekom most futó Gondolj rám-kampánya miatt is kaptam leveleket. A reklámfilm a testvéri szeretetről szól és mivel én éneklem a benne hallható Presser-dalt, engem is többen megkerestek. Volt például valaki, aki kilenc éve nem találkozott a testvérével, most írt neki és alig várja, hogy újra lássa. Ilyenkor elgondolkozom, hogy egy dal tényleg kiválthat ilyen hatást? Aztán rájövök, hogy hogyne, mert én is ilyen ember vagyok. Ha valamilyen bánatom van, akkor mindig egy horvát énekes dalait hallgatom, segítenek sírni, vagy másképp könnyítenek a lelkemen. Kellenek ilyen kapaszkodók, kell zenei aláfestés az életünknek.

- Ilyen hozzáállással nem fér meg a haknizás. Ekkora piacon nehéz megúszni a falunapozást? 

- A legelején eldöntöttük a csapattal, hogy én nem akarok haknizni, hanem élőben, zenekarral szeretnék játszani. Mindig szeretnék valamivel többet adni, mindig szeretnék eggyel feljebb lépni. Hogy ha majd ott leszek 35-40 éves koromban a színpadon, akkor azt érezzem, hogy na, ez egy érett, kiforrott, mindenféle szempontból csúcsprodukció. Ez a célom. Ez egy kicsit olyan, mint étterembe menni: szeretek a legjobb séf legjobb ételeibe belekóstolni, mert élvezem minden egyes pillanatát az ízélménynek. Ugyanezt szeretném adni a zenében, azt, hogy a legapróbb fűszerig minden tökéletes legyen. Ehhez idő kell, és olyan csapat, akikkel van szerencsém együtt dolgozni, és amíg eljön a pillanat, hogy minden összeáll, megpróbálok mindig itt is, ott is igazítgatni. Szóval nem mindig az irány a fontos, hanem az, hogy folyamatosan benne vagy, hogy olyasmit csinálsz, ami tényleg érdekel. Az például, hogy karácsony előtt én énekelhettem el a Gondolj rám-ot, és ezzel a valóságban is összehozhatom az embereket, ilyen. És ezt szeretem.

(A cikk megjelenését a Telekom támogatta.)

Íme Rúzsa Magdolna új dala, a Telekom Facebook-oldalán ma bemutatott Dobj egy papírrepülőt!, melynek szerzői Presser Gábor és Novák Péter voltak.

Ez pedig a beharangozó videó, amiből sok minden kiderül a klip hátteréről, mondanivalójáról és megvalósításáról.

És az Érj hozzám című friss Rúzsa Magdolna-nagylemez: