SAD13: Slugger (lemezkritika)

SAD13 a remek Speedy Ortiz rockzenekar frontembere, de az együttes kereteit meghaladó poposabb dalait most szólóban adta ki és milyen jól tette! Ilyen lehetne a rádiós mainstream pop indie-s szemlélettel - mint ahogy ez a kilencvenes években még el is jutott az éterbe.

Kiadó: Carpark Records

Megjelenés: 2016. november 11.

Stílus: indie-s mainstream pop

Kulcsdal: <2

Pontosan húsz éve nagyon biztató volt a helyzet vállalható mainstream poprocklemezek terén. Hogy messzebb ne menjük, épp milliók vitték haza Alanis Morissette paradigmaváltó 1995-ös albumát (igen, még 1996-ban is az volt az év legkelendőbbje). Ilyesminek, vállalható rádiós poprocknak az utóbbi években nyoma sincs. Úgyhogy jobb híján egy indie-zenész próbálkozik egy efféle anyag magalkotásával, nem is rosszul. Sőt. Persze közelébe sem fog jutni a mainstreamnek, de bizonyítja, hogy megvalósítható a dolog. A Speedy Ortiz nevű, finoman grunge-os, noise popos indie-kvartett frontcsaja, Sadie Dupuis folytatja nosztalgiatripjét. Csak míg remek együttesénél a Breeders, a Belly, Liz Phair és PJ Harvey emléke derengett fel, addig most, a szólóban, Sad13 néven (ejtsd: ahogyan rendesen a keresztnevét kell, gondolom) kiadott debütáló albumon Morissette, meg a Garbage és a No Doubt lehet a múltbeli jótékony inspiráció (Bár Dupuis Nicki Minaj-t és Kelis-t emlegeti inkább).

A Slugger persze nem próbál a rádiók kegyére játszani (bár normális esetben ezek közül a dalok közül jó néhánynak helye lenne ott). Már csak azért sem, mert nyilvánvalóan hálószobapop-technikát vetettek, vethettek csak be – ami viszont még inkább megsüvegelendővé teszi a színesítő, grúvos ötletesség hangzásbeli megvalósítását. Sad13 a témák terén is kapcsolódik Morissette-hez. A Jagged Little Pill című 1995-ös albumon egyenlőtlen kapcsolatok, kihasználás/kihasználtság, az igazi női szexualitás megjelenése okozott sokkot húsz éve. Hiába hisszük másképp, ezek a témák még ma is maximálisan alulreprezentáltak és relevánsak. Sad13 énekel hát róluk, leghangsúlyosabban a párkapcsolatokon belüli egyenlőségről, a női-férfi barátságról, arról, hogy vajon miért olyan nehéz megérteni, hol húzódnak a határok („if you want to, you’ve gotta get a yes”) és arról, hogyan szereti az ágyban. A zeneipart és médiát ostorozó Hype refrénje a legjobb: „they still want to lick my asshole, man, they still want to buy what I sell them”. Dupuis csak a 2015-ös, második Speedy Ortiz-lemez után hagyta ott napi melóját, hogy teljes munkaidős zenész legyen. Kezd alaposan belejönni, aligha most hallunk róla utoljára.

8.5/10

Dömötör Endre

a friss lemez: 

a Get A Yes friss klipje: 

a <2 élőben: