Maradjatok boldogok! – Jamie Lidell koncertje Münchenben

A kétezres évek közepén még a mainstream kapuit döngető Jamie Lidell mintha háttérbe szorult volna az utóbbi pár évben. Az angol énekes a 2005-ös Multiply és az azt követő 2008-as Jim lemezek popos futuresoul zenéje felől a kezdeti elektronikusabb irányba (az idm-es Super_Colliderben kezdte) kacsintgatott vissza legutóbbi két albumán (Compass - 2010, Jamie Lidell - 2013), melyek épp ezért kereskedelmileg nem is bizonyultak akkora durranásnak. Három év szünet után azonban a valószerűtlen soul fenegyerek Lidell idén újra a klasszikus soult és funkot felidéző albummal tért vissza októberben, a Building A Beginning turnéját volt szerencsénk nekünk is elcsípni, és így az év egyik legjobb koncertélményében részesülni. Csada Gergely beszámolója.

A karrierje nagy részében magát amolyan fura nerd one-man show részeként a kütyüjei mögé bújva prezentáló Lidell még akkor is meglepetést okoz a turné élő felállásával, ha a tíz évvel ezelőtti legsikeresebb időszakban már kipróbálta magát zenekarral körülvéve. Az abban az időben mindig lazán stílusos arcát mutató Lidell a müncheni Technikum klub színpadára számomra meglepő módon egész hétköznapi szerelésben (sehol egy flitteres zakó), érezhetően bármilyen megfelelési kényszer nélkül lépett ki, vagy talán még találóbb azt mondani: robbant be elementáris erővel és mindenkit azonnal lefegyverző kedvességével. Széles mosolyával pedig pillanatok alatt lehengerlő életörömmel árasztotta el a pár száz fő befogadására alkalmas teret, és simán ujja köré csavarta azt a kábé két-háromszáz embert, aki eljött őt meghallgatni. Körülötte pedig ott volt a The Royal Pharaohs nevű – félve írom le, mert annyira lekicsinylően hangzik esetükben – kísérőzenekar, akiket azonban csakis a műfaj legnagyobbjai, a Booker T. & the M.G.’s, a Funk Brothers vagy épp a The Dap Kings ligájában lehet értelmezni. A külön-külön is fantasztikus zenészekből álló együttes súlypontja azért mégis Daru Jones, akinél jobb dobost talán még soha nem láttam színpadon. Hirtelen csak az egykori White Denim-tag, a stílusokon átívelő játékáról híres, azóta Leon Bridges mögött szintén a soul felé indult Josh Block ugrik be, de talán még ő sem bírt ilyen elementáris erővel, mint az egyébként szintén sokoldalú, a hiphop felől egészen Jack White zenekaráig jutó Jones. Egyértelműen ő a kulcsa annak az organikus, a műfaj klasszikusait megidéző soul-funk hangzásnak, ami Lidell legújabb dalait uralja, hiszen nemcsak a turnén, de a lemezfelvétel közben is segítette az énekest.

Akármennyire jól is sikerült azonban az album – és márpedig úgy sikerült – élőben valahogy mégis átértékelődik, plusz energiákkal töltődik meg az egész, és ezt nem lehet nem a Royal Pharaohs számlájára írni. Az egyébként is dögös dalok (Walk Right Back, Julian) feszesebbek, nyersebbek, a balladák (Me And You, Believe In Me) puhábbak, szívhez szólóbbak, a slágerek (Another Day, Multiply, Little Bit Of Feel Good) pedig akkora csavarokat kapnak, hogy néha meg sem ismerjük őket. Tényleg nehéz leírni, micsoda energiákat mozgatott meg a Royal Pharaohs az este folyamán, de az mindent elmond róluk, hogy a ráadás első pár percét önállóan nyomták végig és ha valaki nem tudta volna, hogy az est sztárja valójában a mindez idő alatt a backstage-ből figyelő Jamie Lidell, annak egészen biztos nem tűnt volna fel, hogy hiányzik valaki.

Ebből persze úgy tűnhet, mintha Lidell csalódást okozott volna, pedig dehogy. Egyrészt továbbra is remek és nagyon különleges hangszínnel bíró énekes illetve színpadi figura. Másrészt az ő aurája, jelenléte nélkül azért biztos nem alakult volna ki az az őszinte, összekacsintós hangulat, ami megengedte, hogy igazán meghatódjunk, amikor az egyéves kisfiának dedikálta I Live To Make You Smile című új dalát, vagy amikor a napjainkban mindent elárasztó negatív hírek között is a pozitivitás fontosságáról mondott szerényen néhány mondatot a csodálatos vintage soul Me And You előtt. A hab a tortán azonban csak a koncert után következett, amikor az este hangulatához híven Lidell és a zenekar lejött pacsizni és beszélgetni a közönség közé. Úgyhogy bele lehetett csapni Daru Jones bivaly tenyerébe, megölelni a csodálatos hangú Shonka Dukuleh háttérénekesnőt, és persze váltani pár szót magával Lidell-lel is. Az este annyira előhozta belőlünk a rajongó szellemet, hogy dedikáltattuk is az ott helyben megvett új lemezt, és közben megkaptuk Lidelltől a legfontosabb útravalót. Miután a barátnőm elmesélte neki, hogy a tőlem kapott mixtape-en ő is szerepel, hamisítatlan mosolyával csak annyit mondott: „maradjatok boldogok!” Érezhetően tudja, miről beszél.

Csada Gergely

koncertfotó (nem müncheni): Michael Weintrob

LIDELL IDEI LEMEZE ELŐTT LEGUTÓBB FELESÉGÉNEK KEDVESKEDETT DALLAL.

a friss Lidell-lemez: 

a Royal Pharaohs bemutatása a stúdióból: