Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás periodicitását követve a Recorder negyvenhatodik számának fókusztémájával 1996-ra csévéltünk vissza. 1996 kronologikus idővonala, pop-rock és hiphop/elektronikus zenei összefoglalója utána jöttek az 1996-os év legjobb albumai – most pedig itt vannak kedvenc dalaink is.
Szintén hagyományos módon 1996-os bulit is tartunk, mégpedig ma november 18-án a Beat On The Bratben, Facebook-esemény. Gyertek, táncoljunk 1996 legjobb zenéire együtt!
A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben öt éve 1991-re, négy éve 1992-re, három éve 1993-ra, két éve 1994-re, tavaly pedig 1995-re csévéltünk vissza.
1995-ÖS SZEMÉLYES KEDVENC DALAINKÉRT IDE KELLENE KATTINTANI.
Biczó Andrea
Kula Shaker: Govinda
Nem gondoltam volna, hogy pont egy Krisna-dalt fogok megszeretni, sőt, mantrázni, főleg úgy, hogy belegondolva fogalmam sincs, mit jelent pontosan a szövege. De így lett.
Csada Gergely
R.E.M.: E-Bow The Letter
A New Adventures in Hi-Fi-on talán kevesebb a katartikus pillanat, mint az azt megelőző R.E.M.-albumokon, de mindezért kárpótol a lemez legismertebb dala, amit ha minden igaz az a soha el nem küldött levél inspirált, amit Stipe írt jóbarátjának, a pár évvel azt megelőzően elhunyt River Phoenixnek. (A stúdióverzió után a Thom Yorke-kal közös élő felvétel is kihagyhatatlan.)
Dömötör Endre
The Lemonheads: Losing My Mind
Nem csak 1996-ból, de úgy általában is az egyik kedvenc számom. (Amúgy még az R.E.M.-től a Leave volt a másik nagy kedvenc 1996-ban.)
Elekes Roland
Butterglory: She’s Got The Akshun!
Biztos mindenki azt gondolta volna, hogy a Belle & Sebastiantól fogok dalt választani, de nem! A Butterglory 1996-os lemezéről (az Are You Building A Temple In Heavenről, ami a méltatlanul alulértékelt Merge Recordsnál jelent meg) ez a dal lett a kedvencem! Matt Suggs nyilvánvalóan egy örök tehetség, ha ilyen cuki gitárpop slágereket tudott írni! Aggodalomra semmi ok, nyugodtan lehet pótolni a hiányosságokat, én is csak a 2000-es években ismertem meg a zenekart, és azóta töretlenül rajongásom tárgya, annak ellenére, hogy igazából már 1997-ben feloszlottak. :-(
Fábián Titusz
Spice Girls: Say You'll Be There vagy Toni Braxton: Unbreak My Heart.
Forrai Krisztián
Faze Action: In The Trees / Whirlpool Productions: From: Disco To: Disco
Mindkettő megunhatatlan, mindkettő diszkóalapú deep house – a Faze Action a csellószólammal, a Whirlpool Productions a részegesen-hamisan danolászós lököttségével vett le a lábáról –, nekem valahol itt indult a house-kattanásom.
Kálmán Attila
2Pac: When We Ride
Legjobb striciskedés.
Lékó Tamás
Suede: Beautiful Ones
Egyszerűen csodás. És még most húsz évvel később is. Lalalala...
Mika László
Modest Mouse: Dramamine
Nem kell lecsusszant, csóró, magát 22 évesen már kiégettnek érző középnyugatinak lenned egy ősrégi Ford kisbuszban a zenekaroddal (ami mellesleg még anyádat sem érdekli) turnézva ahhoz, hogy e dal hallatán elkapjon a végtelenbe egyenesen tartó szar minőségű betonút (=élet) unalma és magánya. Így kell karriert kezdeni!
Németh Róbert
Beck: Devils Haircut
Táncolós is, harapós is, menő is, még barkács, de már pop, korszellemes, és ma is működik - minden megvan benne, ami miatt ezt kell választanom.
Pawlowszky Tamás
The Bluetones: Slight Return
!Itt az új Stones Roses!, lelkesítettem mindenkit, aki szembejött, és – hát – el is hittem, annyira hiányzott a régi.
Rónai András
Hortobágyi László: Ahalark
Sokat gondolkodtam, melyik szám legyen a minden ízében csodálatos, Kelet és Nyugat sehol máshol nem hallott találkozását megalkotó Songs From Hungisthan lemezről (ami anno kis példányszámban jelent meg, de ma minden streamingszolgáltatónál fent van). Az Ahalark talán túl szép és túl direkt, azok nélkül a kizökkentések nélkül, amik más számokban a szépséget megszüntetve-megőrzik – de hát ezredszerre is úgy meghat, mint nagyon kevés zene. (Pont ezek közé tartozik a másik kedvencem az évből: Tricky: Makes Me Wanna Die.)
A dal itt hallgatható.
Szabó Benedek
Belle And Sebastian: The Stars Of Track And Field
2005 telén erre a számra vártam a legtöbbet a buszra a térdig érő hóban az öthalmi kolesz előtt reggelente Szegeden.
Szabó Sz. Csaba
Bis: Kandy Pop
Csomószor nem jutnak eszembe a kedvenc zenekaraim tagjainak nevei (óh, és meg mennyi minden!), de az, hogy Manda Rin, Sci-fi Steven és John Disco tényleg bármikor, bármilyen körülmények között kapásból megy. Szerintem ez azért jelent valamit! A Kandy Pop alig három perc, egy lány meg egy fiú kiabál felváltva valami olcsó dobgépre, szóval egyrészt tök primkó és rajzfilmszerű az egész, ami persze már önmagában is nyerő, másrészt viszont ez itt tényleg minden idők egyik legfülbemászóbb, legcsodásabb popdala is egyúttal, olyan, mintha kizárólag elsőrangúan megírt refrénekből állna, egymás után robbannak a puskaporos hordók, nincs kegyelem.
Szepesi Dániel
Ginuwine: Pony
Ginuwine-nak egyetlenegy igazán fontos száma van, viszont az az egy dal épp elég volt arra, hogy úgy nagyjából 10 évvel később jó pár esztendőre újra izgalmassá tegye az R&B-t (lásd The-Dream és társai).
1994-ES SZEMÉLYES KEDVENC DALAINKÉRT PEDIG IDE KELLENE KATTINTANI.
