Arany hangok - Kedvenc 1994-es dalaink

2014.11.27. 17:56, rerecorder

pavement 2.jpg

1994 legjobb albumairól egy szerkesztőségi listában keresztül emlékeztünk meg, most maradunk még az 1994-es évismétlésnél: jöjjenek kedvenc dalaink, minden szerzőtől egy-egy favorit. Este pedig '94-es Recorder-buli a Beatben!

Blur: Girls And Boys

Biczó Andrea:
1994: A Blur márciusban a Parklife album beharangozójaként megjelentette a dalt.
2014: És még mindig úgy szól, és nem csak a Tesco Discóban.

Németh Róbert:
Megnyílt egy új világ.


Ween
: Baby Bitch

Csada Gergely:
A poptörténet egyik nagy szakítós száma, nem kertel, nem kedveskedik, hanem kimondja, amit a legszarabb pillanatokban annyira ki szeretnénk mondani, de legtöbbször csak a csendes önsajnálatra futja. Olyankor kell ez a dal, hogy kieresszük a gőzt.


Suede:
The Asphalt World

Dömötör Endre:
1994-ben voltam először nagyjából szinkronban a popzenei jelenidővel, hallottam a fontos lemezek egy jó részét, hallottam jungle-t, hallottam Guided By Voices-t. Így aztán nem meglepő, hogy az alltime-kedvenc dalaim között (Pavement: Range Life, Portishead: It's A Fire) is sok van ebből a meghatározó évből. Ilyen Bernard Butler legjobb tíz perce is. Soha nem voltam oda a gitárszólókért, itt mégis egy végigszólózott dalról van szó. Soha nem tudtam nem teljes odafigyeléssel hallgatni, most is abbahagytam mindent tíz percre.


Low
: Words

Elekes Roland:
A zene, a dalszöveg, és a klip is mind magáért beszél, és ámulatba ejt. Too many words.


Ini Kamoze
: Here Comes The Hotstepper

Fábián Titusz:
A négy perces dal hat másik számból van összerakva, hangmintázva, hellyel-közzel pofátlansági világcsúcs – de hát ilyen trükkök is kellenek egy hibátlan egynyári slágerhez. Hogy ki az a hotstepper azt máig nem tudom, ahogy Ini Kamozéről sem hallottam azóta sem – de ez valószínűleg rendben is van így.


Goldie
: Inner City Life

Forrai Krisztián:
Ahogy egy perc után beüt a breakbeat, ta-ta-ra ta-ta-ra tu-tu-ta tu-tam, attól libabőrös lettem, ahányszor elkaptam a klipet az MTV-n, és ez történik ma is, ahogy Diane Charlemagne szárnyaló énekétől és a szám lassan köröző, emelkedetten elégikus szintifutamától ugyanígy újra és újra megborzongok. A nagyvárosi blues tradíció, a komolyzenei aspiráció és a törtütem-tudomány kivételes egyesülése az urbánus jungle-ben, egyszerűen timeless.


Pavement:
Gold Soundz

Kálmán Attila:
Semmi nagyívű tragédia vagy boldogság, az életet a kis dolgok igazgatják. Ki tudná megjósolni, mire emlékszünk majd pár év múlva a máról? Egy augusztusi részegség, téli melankólia, egy hely, ami csak két embernek fontos. Olyan szépen és szerényen popdal nem szólt még erről az érzésről, mint a Gold Soundz.


Weezer:
Say It Ain't So

Mika László:
Nálam ez a dal a pixies-i halk-HANGOS-halk-esztétika végső csúcsa.


Gorky’s Zygotic Mynci
: Kevin Ayers

Soós Csaba:
Mert ennyire együgyű csak a popzene bír lenni. Mert ennyire varázslatos sokszor is csak a popzene bír lenni. Mert a furulyával kísért, idióta, fejhangon előadott danolászást bárki kitalálhatta volna a fürdőszobai tükör előtt. Mert a tavaly elhunyt Kevin Ayersről szól. Mert. Csak. 


The Magnetic Fields
: Strange Powers

Szabó Benedek:
Mindegy, hogy Coney Island vagy Soltvadkert, mi örökké ott állunk vattacukortól kék fogakkal a csillagos ég alatt a sosemvolt kilencvenes évek derekán, egy távoli tó partján, lampionok ringatóznak a teraszokon, sült kukorica illatát hozza 
a szél, újra gyerekek vagyunk és az első szerelmeinkkel csókolózunk, miközben Stephin Merritt azt énekli, hogy „rólad álmodom”. Nincs is ennél szebb.


Massive Attack:
Eurochild

Velkei Zoltán:
Valamiért ez a dal sosem lett igazán híres a Protectionről, de nekem ez a nagy kedvencem róla. Jól esett fiatalon, hogy a Kultiplexben is sokkal többször szólt a lemez többi számánál – valószínűleg más is nagyon szerette.

https://recorder.blog.hu/2014/11/27/arany_hangok_kedvenc_1994-es_dalaink
Arany hangok - Kedvenc 1994-es dalaink
süti beállítások módosítása