Magyarradar - Megahit

Az eddigiek alapján 2016-ban csúcsra jár a synthwave Magyarországon; megvolt az irányzatnak szentelt első komolyabb buli, látványosan lépett színre a Real Giana Brothers, az 80 Strange Robots live act-ezett a Recorder vintage elektronikuszenei estjén, előrukkolt debütáló EP-jével a Retröxx, június végén pedig az egyszemélyes formációként működő Megahit adta ki legfrissebb koncept EP-jét. Jöjjön most az ő bemutatkozása - hogyan lesz happy hardcore dj-ből (és a Scooter hivatalos magyar rajongói oldalának alapítójából) 80s szintiretro-fanatikus? .

Indulás: 2015 július.

Honnan: Budapest.

Tagok: Prince Megahit (DAW, szintetizátorok, hangszerelés, keverés, masterelés).

Stílus: retrowave / synthwave / outrun, néhol egy kis industrial és chiptune beütéssel.

Hatások: Bármi, ami nyolcvanas évek, stílustól függetlenül. Mindenhol keresem a használható zenei vagy vizuális elemeket, és nem átallok teljesen rendhagyó módon kombinálni dolgokat.
A klasszikusok közül kiemelném a Kraftwerket, akik mindig a példaképeim voltak. Az újvonalas retrowave mezőnyből pedig talán Lazerhawk, Mega Drive és Timecop1983 áll hozzám legközelebb (de itt igazából felsorolhatnék még vagy húsz előadót).

Kiadó(k): Szerzői kiadásban jelentetem meg a zenéimet a Bandcamp-en keresztül. Néhány zeném felkerült egy-két közepes méretű kiadó válogatására, de egy nagyobb kiadó alatti működés egyelőre csak egy távolabbi cél.

Történet: A nyolcvanas évekre visszatekintéssel először inkább a popzenében találkoztam, de egy-két elismerő bólintást leszámítva hidegen hagyott. Később Lazerpunk!-nak köszönhetően felfedeztem, hogy külföldön a "pure electronic" vonalon is elindult ezen valami. Szép lassan elkezdtem kutatni a stíluson belül, és örömmel fedeztem fel, hogy vannak olyan előadók, akik nem a klasszikus diszkópopos nyolcvanas éveket vették elő, hanem a retroszámítógépes zenélést, a videojátékokat, prüntyögős reklámzenéket és hasonlókat. Mivel nagy demo scene rajongó vagyok, korábban is sokszor használtam már Commodore 64-es és egyéb régi pc-s hangokat a számaimban, így pláne nagy öröm volt látni, hogy ezt nagyobb közönség előtt is ki lehet próbálni. Az egész retrowave-et övező audiovizuális összkép (neonhálók, lézersugarak, Miami naplemente, karakteres sportkocsik és a többi) pedig azonnal magával ragadott. Az első EP-met 2015 július elején hoztam ki, és meglepően nagy sikere volt (már a semmiből megjelenéshez és a körülményekhez képest); több külföldi csatornán is érkezett pozitív visszajelzés, pedig eredetileg nem terveztem fő projektnek ezt az egészet. Ezután viszont úgy döntöttem, hogy érdemes lesz komolyabban ráfeküdni.
Minden kiadványhoz elképzelek valamilyen koncepciót, és azt követem a zenékkel. Az első kettő inkább a retro PC-k hangzásvilágát lovagolta meg videojátékokkal, majd az albumom egy ennél jóval sötétebb cyberpunk kontextusba helyezte a synthwave-et. A legfrissebb EP-m viszont pont az ellentéte, egy vidám, laza fílinget sugárzó, nyolcvanas évek amerikai középiskolás bulijait idéző anyag.
A zenéken általában nem görcsölök sokat, legtöbbször impulzusszerűen jön, ami jön. Leülök, elkezdtek egy-két témát, hozzáteszek különböző elemeket, kísérletezem, aztán azt veszem észre, hogy eltelt jó pár óra, és már van előttem valami, amiről érzem, hogy működni fog. Ezeket a szösszeneteket aztán általában otthagyom, és pár nap múlva térek vissza hozzájuk - ha akkor is úgy gondolom, hogy tetszik, befejezem őket.

Megjelenések: The Future Was Yesterday EP (2015 július), Objects In The Mirror Are Losing EP (2015 szeptember), Flight To The Future single (2015 november), Days Of Violence LP (2016 február), High School Boys And Disco Queens EP (2016 június).

Küldetés: eljuttatni a retrowave fílinget oda (is), ahol ember még nem járt.

Jövőkép: Live act-ezni szeretnék minél több élőben hozzátett elemmel, és valami ütős vizuállal. Szeretném megtalálni az egyensúlyt a színpadon fel-alá rohangálva bohóckodás és az egy darab pult mögött mozdulatlanul állás között úgy, hogy a közönség mégis minőségi műsort kapjon.

Mellékprojektek: DJ Flatline néven főleg happy hardcore és acid zenéket írok, bár mostanában egyre ritkábban. Továbbá 2010-ben megalapítottam a Necrophone nevű industrial/EBM projektet, ami szintén kicsit leült az évek során, de még aktív.

Szexepil: kitartom a kisujjam, mikor a potmétereket tekerem - like a sir!

Legnagyobb eredmény, elismerés: Talán az, hogy amikor tavaly eljutott hozzám a Hungarian Synthwave Allstars projekt híre, akkor a megjelenés előtt két nappal elküldtem egy számot Neon Droidnak, aki első hallgatás után közölte, hogy akkor ez most mindenképp megy a válogatásra, pedig ekkor már volt rajta 17 másik.

Megahit június 20-án megjelent, de 1983-ban, egy amerikai középiskola szalagavatóján játszódó EP-je:

A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.