Senki számára nem újdonság, hogy a zeneiparban világszerte naponta változnak az emberi viszonyok. Az is közismert, hogy hogyan lett a hatvanas évek legnagyobb Lennon-McCartney barátságából és szerzői együttműködéséből a hetvenes évekre értelmetlen adok-kapok. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a nyolcvanas évek legnagyobb szupersztárja, Michael Jackson és a 20. század legsikeresebb zeneszerzője, Paul McCartney nem sokkal a jól induló együttműködéseik után miért rúgták össze a port.
A Northern Songs
Kezdjük az elején. Még 1963-ban a Beatles zseniális producere, George Martin tanácsára, Brian Epstein, a Beatles menedzsere Dick James zeneműkiadóval és a Lennon-McCartney szerzőpárossal megalapította a Northern Songs zeneműkiadó céget. A cég feladata az volt, hogy a Beatles tagjainak műveit és ezek kiadását kezelje, tehát George Harrison és Ringo Starr korai dalai is a cég katalógusában szerepeltek. 1965-re a Northern Songs egy nyilvánosan jegyzett részvénytársasággá alakult, abból a megfontolásból, hogy a nyereségadót könnyebben könyvelhessék el. Brian Epstein 1967-ben, gyógyszertúladagolás miatt bekövetkezett halála után John és Paul azon voltak, hogy üzleti részükről – ami akkor 30%-ot tett ki és szerződésük 1973-ig szólt – tárgyaljanak James-szel, de a tárgyalások kudarcba fulladtak és a felek elhidegültek egymástól. James és üzlettársa végül minden értesítés nélkül másfél millió fontért eladta üzletrészét, azaz a cég részvényeinek javát a brit Associated TV (ATV) televíziós társaságnak, így a Northern Songs feletti kontrollt 1969-től az ATV végezte.
A Beatles tagok közti széthúzás eredményeképp az akkor működő, és a Beatles tulajdonában lévő Apple lemezkiadó élére – Paul kivételével – Allen Kleint, a Rolling Stones akkori menedzserét szerződtette a másik három Beatle. Klein kísérletet tett, hogy a Northern Songs kiadót kivásárolja az ATV karmai közül, de John Eastman ügyvéd – aki nem mellesleg Paul McCartney sógora volt – levélben tájékoztatta az ATV-t, miszerint Allen Klein nem jogosult az Apple nevében cselekedni. Az ATV a várható jogi bonyodalmak miatt kihátrált az ígéretesnek tűnő üzletből és a felek a kisebb üzletrész-tulajdonosokat környékezték meg a fennmaradó részvények felvásárlásáért. A Beatles számára ez a kísérlet is kudarcot vallott és az ATV malmára hajtotta a vizet John Lennon kijelentésére, miszerint: „halálosan elegem van, hogy a londoni hájasseggű öltönyösök basszanak át!” Végül a Beatles tagjai (Ringo kivételével, aki mindössze 0,8% üzletrészt birtokolt) 1969 októberében – az Abbey Road, azaz az utolsónak felvett Beatles nagylemez kiadása után – beadták a derekukat és 3,5 millió fontért adták el üzletrészüket az ATV-nek. Így a Beatles-dalok kiadói joga egykézben, az ATV-ében összpontosult. Az ATV 1981-ben ugyan felajánlotta Paulnak húszmillió fontért a zenei katalógusát megvételre, de Paul a korrektség jegyében be akarta vonni Lennon özvegyét, Yoko-t, aki viszont nem szeretett volna ötmilliónál többet adni saját (illetve Lennon) katalógusrészéért, így a Beatles-dalok az ATV kezében maradtak.
Paul és Michael együttműködése
A hetvenes évek második felében uralkodó diszkókorszak és a nyolcvanas években átalakuló zeneipar a klasszikus rockzenészeket nehéz feladat elé állította. Paul McCartney, mint addigi minden korszakában, azért ügyesen navigált művészetével és készített felvételt többek közt Stevie Wonderrel és az akkor már szupersztár Michael Jacksonnal. A Say, Say, Say című, 1981-ben rögzített McCartney-Jackson-duett felvételei során esett szó kettejük közt a zeneműkiadásról. Michael eredetileg üzleti tanácsot kért, egy irigylésre méltó problémájával kapcsolatban:kilencmillió dolláros bevétele volt az előző évben, és a nyolcvanas évek inflációja miatt valami értékálló befektetést keresett. Válaszként Paul az asztalra dobott egy vastag dossziét, amiben saját tulajdonában lévő zeneművek sorakoztak, és amikből addigra már huszonnégymillió font bevételre tett szert. Michael erre csak annyit mondott: „na csak várd ki, amikor a te dalaid az enyémek lesznek!” Paul mosolygott és csak ennyit szólt: „ez jó vicc.“
MINDEN JACKO KÉT MESTERMŰVÉRŐL.
A Michael Jackson Zrt.
Michael Jackson a nyolcvanas évek elejétől fogva – látva a többi kiadót – azért dolgozott, hogy a legjobb, legnagyobb zeneműkiadó legyen a világon. Jackson és John Branca – aki több, későbbi Rock and Roll Hall Of Fame-zenekar (köztük a Beach Boys és a Stones) pénzügyeit igazgatta és Michael pénzügyi és jogi tanácsadója is volt – többek közt McCartney fent említett indíttatására elkezdte a dalvásárolgatósdit. Többnyire hatvanas évekbeli slágerek kiadói jogait szerezték meg. Ha Michael nem ismert egy dalt, akkor Brancától kért egy felvételt, hogy meghallgathassa. Ha Jackson beleszeretett a dalba, akkor Branca zöld utat kapott, hogy megvehesse. Amit Michael mindennél jobban szeretett volna megszerezni magának, az Berry Gordy katalógusa volt, benne az összes Motown-slágerrel, köztük a Jackson 5-dalokkal. Ugyan Gordy versenyképes ajánlatot kapott a dalokért, mégsem adta el Jacksonnak a szóbanforgó Jobete-katalógust, de egyúttal, ahogy Gordy fogalmazott: „láttam a bogarat Michael fülében. És ez adta a késztetést neki, hogy valami ennél is nagyobbat akarjon dobni.”
A 80-as évek közepétől egy maroknyi, dörzsölt amerikai üzletember gyűlt össze néhány havonta, hogy egy multimilliárdos szórakoztatóipari konglomerátum stratégiai lépéseit megbeszélje. David Geffen, több lemezkiadó tulajdonosa és a későbbi DreamWorks alapítója; John Johnson, az Ebony Magazine alapítója és az első fekete a Forbes 400 legvagyonosabb amerikai listáján; John Branca, Michael Jackson tanácsadója, és a társaság elnöke, maga Michael Jackson. És amiért a négy mogul alkotta szervezet soha nem került a New York-i tőzsdére, vagy a NASDAQ-ra, gúnyosan nevezhetjük az egészet Michael Jackson Zrt-nek.
MICHAEL JACKSON ÉS STEVIE WONDER PÁRHUZAMOS KARRIERJE.
A Beatles dalok megvásárlása, Paul barátságának elárulása
„Nem tehetsz árcédulát egy Picassóra. Nem tehetsz árcédulát ezekre a dalokra sem, nem lehet őket felbecsülni. Ezek a legjobb dalok, amik valaha születtek.” – Michael Jackson, 1984
Egy 1984-es Michael Jackson Zrt. találkozón Branca és Jackson közt a következő dialógus zajlott le:
John Branca: - Michael, hallottam egy eladó katalógusról.
Michael Jackson: - Melyik az?
JB: - Az ATV.
MJ: - Igen, na és?
JB: - Hát nem tudom, van a kezükben néhány copyright. Hadd emlékezzem vissza. Yesterday, Come Together, Penny Lane, és például a Hey Jude.”
MJ: - A Beatles?!
Az egyetlen probléma az volt, hogy a katalógus (és az akkor már Associated Communications Corporation néven futó ATV) abban az időben az ausztrál Robert Holmes á Court tulajdonában volt, aki híres volt vastürelméről, idegesítő hajlamáról, hogy utolsó pillanatban hátráljon ki az üzletekből és bármelyik rocksztárt megszégyenítő önfejűségéről. Holmes á Courtot kevés dolog tette igazán boldoggá, mint amikor túlbuzgó amerikai üzletemberekkel kedvére játszadozhatott. „A Viet-kong sem játszott a játékszabályok szerint, azt’ nézd meg mi lett belőle...” – mondta az ausztrál milliárdos egyszer.
EGY MÁSIK BEATLES-TAGNAK, GEORGE HARRISONNAK IS MEGGYŰLT A BAJA BIZONYOS DALOK JOGAIVAL.
Mindez nem izgatta Jacksont. Megbízta Brancát, hogy egy 30 millió dolláros ajánlattal nyisson. Miután Branca tájékoztatta Yoko Ono-t, aki nem kívánta megvenni a katalógust, és egyeztetett Paul McCartneyval, aki szerint az eladni kívánt katalógus ára „túl borsos” volt, Branca bedobta az ajánlatot, de Holmes á Court többet akart – annál is inkább –, mert más érdeklődő is akadt két üzletember, Marty Bandier és Charles Koppelman személyében. Jackson üzlettársai – John Johnson kivételével – úgy gondolták, hogy Michael elvesztette az eszét és ennek hangot is adtak. Azon a bizonyos 1984-es összejövetelen Michael csendben maradt, ahogy egyébként is szokása volt és meghozta saját döntését. Egy pénzügyi értesítőre írt két sort és Brancához csúsztatta, ami így szólt: „John, légyszi ne alkudozzunk, nem akarom elbukni az üzletet. EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM!“ Ez a bizonyos papír máig Branca otthonában található.
Michael, üzlettársai aggódó intelmét (szerencséjére) elengedte a füle mellett és ugyan üzleti iskolázottság híján, de ösztönösen jól döntött. Egy 45 millió dolláros ajánlat már elegendőnek bizonyult, hogy a felek tárgyalóasztalhoz üljenek, de az ausztrál „jó szokásához híven” az utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést. Jackson utolsó ajánlata 47,5 millió volt, vagy nincs üzlet. Holmes á Court játszadozása ellenére minél előbb meg akart szabadulni az ATV-től, ő nem látott a zeneműkiadásban perspektívát. Jackson felhatalmazta végül Brancát, hogy az üzletet nyélbeüsse, Branca viszont találkozott a London-New York-i Concorde fedélzetén a több mint ötvenmilliót kínáló Bandier-Koppelman párossal. A két ajánlat közül végül Jacksoné nyert, mert – ugyan hárommillió dollárral kevesebbet ajánlott – de egy perth-i jótékonysági koncerttel édesítette meg az üzletet Holmes á Court számára. Később Michaelnek húsz órát kellett repülőn utaznia New York-ból Perth-be, hogy a fellépésnek eleget tegyen, de egy farkasfalka sem tarthatta vissza céljától, hogy megvegye az ATV katalógusát, ami tartalmazta egy kivételével a Beatles dalait (és további négyezer másikat, többek közt Bruce Springsteen-, Cher-, Elvis-, Hank Williams-, Little Richard- és Rolling Stones-dalokat is). Azt az egy Beatles-dalt Holmes á Court lányának ajándékozták, akit Pennynek hívtak és máig az ő tulajdonában van a Beatles Penny Lane című dalának kiadói joga, amit szintén Michael Jackson cége kezelt akkor.
A vesztes licitáló Marty Bandier – a sors fintora, hogy ő 2007-től a mai napig a Sony/ATV Music Publishing vezérigazgatója – így emlékszik vissza az üzlet létrejötte utáni napokra: „Bármelyik Beatles-dal pénzt keres neked. Csak amolyan 250 van belőle, de mindenkinek megvan a saját kedvence és hidd el, a Penny Lane egy nagyon népszerű dal, de tisztában voltunk vele, hogy mi nem tudunk ‘moonwalk’-olni, tehát nem volt kérdés, megtörtént.”
A LEGJOBB POSZT-BEATLES DALOK - SZERINTÜNK.
És mi lesz McCartneyval?
1995-ben egy üzleti fúzió nyomán az ATV beolvadt a Sony Music Publishingbe és megalakult a Sony/ATV, ahol Michael Jackson az egész cég katalógusa fölött 50%-os részt birtokolt. A fúzió következtében az 1963-ban a Beatles által alapított Northern Songs végérvényesen megszűnt jogutód nélkül. A teljes katalógus, nem sokkal ezelőtt, 2016-ban került teljes mértékben a Sony/ATV-hez. Március 14-én 750 millió dollárért kelt el Michael Jackson másik 50%-nyi része, és megvalósult az az üzlet, amivel egy zenész – pláne halála után – minden idők legnagyobb éves bevételét produkálta. Ennyit egy év alatt Katy Perry, a One Direction, Garth Brooks, Taylor Swift, az Eagles, Justin Timberlake, Diddy és a Fleetwood Mac együtt sem keresett.
Paul McCartneynak sok mindent köszönhetünk és ő is sokat köszönhet másoknak. Habár manapság rájár a rúd, mert nem ismerik fel és nem engedik be a Grammy-afterpartikra, ezzel együtt nyilván élő legenda. 2016. március végén napvilágot látott egy cikk, miszerint egy újabb kísérletet tett dalai kiadói jogainak visszaszerzésére. Ezúttal nem licitál saját műveire és nem akarja a Sony-tól kivásárolni a Beatles-dalokat, hanem egy jogi kiskaput alkalmaz, az 1976-os USA szerzői-jogi törvényének egyik paragrafusára (a 304-esre) hivatkozva próbálja visszaszerezni dalai jogrészét. Az úgynevezett „notice of termination”-t (azaz „jogfelbontási kérelmet”) alkalmazva egy dal szerzője 56 év letelte után jogot formálhat a saját művei kiadói jogainak visszaszerzésére, amit az USA szerzői jogi hivatalához (U.S. Copyright Office) kell benyújtania.
A Billboard magazin így fogalmaz: „ahhoz, hogy egy szerző saját dalának kiadói jogát visszaszerezhesse, az 56 év letelte előtti kettő-tíz éven belül bármikor egy beadványban kell értesítenie a U.S. Copyright Office-t, hogy az 56 év letelte után a kiadói jog időben visszaszállhasson rá. (Ha a szerző nem adja be a kérelmet időben, a határidő lejárta után öt éven belül még megteheti, de minden egyes késedelmes nap egy újabb nappal hosszabbítja meg a jelenlegi jogtulajdonos tulajdoni idejét.)”. A Billboard megerősítette, hogy 2015. december 15-én Paul 32 szerzeményre adta be a kérelmet.
Érdemes megjegyezni, hogy Paul egyedül saját jogait szeretné és tudja csak visszaszerezni (sem Lennonét, sem bárki más részesedését nem – a Lennonhoz köthető kiadói jogokat 2009 óta a Sony/ATV birtokolja teljes egészében) és ezen jogát csak és kizárólag az USA területén érvényesítheti. Egy belső Sony/ATV forrás szerint „a szerzeményeknek csak a McCartney által jegyzett része alkalmas arra, hogy a Sony/ATV kezelése alól kikerülhessen és csak az USA-ban.” A Beatles-dalok többi szerzőinek kiadói jogait az USA-ban, valamint az összes kiadói jogot a világ összes további részén a Sony/ATV tartja kézben.
MCCARTNEY ÖT ÉVTIZEDE ÖT LEMEZ TÜKRÉBEN.
„Sok ingyen tanácsot adtam Michaelnek és tudod mit? A lekvár tette el a nagymamát” – Paul McCartney
Paul aligha bocsájtja meg azt, amit Michael Jackson tett vele, de most jó eséllyel indul neki, hogy jogilag visszaszerezzen a világ legjobb dalaiból jónéhányat – igaz, csak az USA-ban. Az 56 éves várakozási periódus még számos McCartney által jegyzett Beatles-dalra nem telt le, ezek közül az utolsó majd 2025-ben jár le, amikor a When I’m 64 szerzője már 83 éves lesz.
Derecskei Zsolt (thebits.hu)
egy hét múlva szombaton, április 23-án, a hazai Beatles-tribute-zenekar, a The Bits a Fab Four tagjainak szólóéveire koncentráló koncertet ad a Muzikumban, Facebook-eseményoldal
