Premier! dUNA: Ravatal EP

A 2005-ben alakult, a screamo, a poszt-hardcore és a posztrock stílusjegyeit ötvöző dUNA kvázi kultuszzenekar a saját közegében, amit sötét humorának, a súlyos zenét ellenpontozó komolytalan imidzsének és lélekroppantó koncertjeinek köszönhet. Na meg annak, hogy csak ritkán ad ki lemezt: a 2007-es bemutatkozó album (In-motions) után 2013-ban jelentették meg a következő (mini)albumot (Statues). Ehhez képest viszonylag hamar érkezik, a mai napon, a legújabb szerzői kiadású anyaguk, ami ugyanakkor csupán öt számot foglal magába - igaz, van olyan tömény, mint egy teljes lemez. A mélyebbre hangolt, helyenként egészen avantgárd black metálba hajló Ravatal EP itt hallható először.

A dUNA Fülöp István gitáros-énekes és Radics Gábor dobos-énekes duójaként indult, majd a következő évben egy basszusgitárossal trióvá bővült, 2012-2013 között aztán ismét a két alapító tag vitte a zenekart, majd a második lemezen dolgozó hangmérnök, Fejér Dániel "Dexter" csatlakozott hozzájuk basszerosként, azóta ebben a felállásban működnek, Az új EP hármójuk bő egy éves munkájának eredménye. A dalok felvétele 2015 februárjában kezdődött, a hangszeres részekkel lényegében tavaly áprilisra végzett is a zenekar (a dob és a gitár a törökbálinti SuperSize Recording stúdióban, a basszus Moszkvában került rögzítésre), az éneknek viszont az ezt követő közel háromnegyed év alatt többször nekifutottak, mire sikerült véglegesíteni. Majd kezdődhettek az utómunkálatok, Dexter vezényletével,  az anyag végül úgy tíz nappal ezelőtt lett kész. A Ravatal címet kapott EP dalairól a zenekar két alapítója, Radics Gávor és Fülöp István beszélt nekünk.

The Loner

Radics Gábor: "A lemez feljátszása előtt gondolkoztunk azon, hogy kihagyjuk a bevezető részt. Utána van egy berobbanó téma, ami úgymond 'in your face' el is kezdi az őrjöngést, kedélyrontást. Utólag örülök, hogy nem vágtuk ki, mivel a légies, szomorkás dallamok mintegy invitálják a hallgatót a további lelki búvárkodásra. Szövegileg egy nagyon egyszerű témát érint. Sokan sokféleképpen próbáljuk elterelni a figyelmünket az élet hiábavalóságáról, múlandóságáról. Ezzel szemben vannak pillanatok, amikor át kell érezni azt a szomort, ami az emberi léttel együtt jár. Nem szokás erre fókuszálni, pedig szerves részünk. Inkább dilisnek tartják lassan azt, aki az eget nézi a buszmegállóban a mobilja helyett. Pedig mennyire HD. Ez a leírás amúgy körülbelül tízszer  hosszabb, mint maga a szöveg."

Ravatal

RG: "Pár éve egy zenekarnév választása kapcsán gondolkoztam olyan magyar szavakon, amik esetleg egy nyelvet nem beszélőnek is érdekesek, hangzatosak lehetnek. Szerintem a ravatal az egy ilyen szó. Hát nem jól néz ki? A szám elejét körülbelül 8 éve írtam, de elpárolgott valamelyik merevlemezen, ahol megvolt. Amire emlékeztem, az megmaradt, és jöttek mellé újabb ötletek. A legvégét imádom koncerten játszani. Ősrobbanás. Koncerten úgy érzem, mindig ott pattan el valami bennünk és akkor mindent kiadunk, ami a csövön kifér. A szöveg első felét Pityu, a másodikat én írtam. A második része konkrétabb, témája az élet a halál után. Vagy inkább annak hiánya. És talán ennyi is volt a halálról ezen a lemezen."

Fülöp István: "Messze nem vagyok buddhista, de a szöveg első fele mégis az ürességről szól. Én úgy gondolom, hogy az ember életében a tettei azok, amik meghatározók, és ezek után nem marad más, csak az emlék. Emlékek láncolatából épül fel az életem, nincsen semmi kényszerítő erő, ami megszabná, hogyan éljek. Ha feltör a lelkiismeret önvádja, első pillanatban letaglózónak tűnik, és én fogadkozok magamnak, hogy meg fogok változni. Aztán, kellő akaraterő híján, ez a pillanat elenyészik, mintha nem is lett volna, én pedig maradok az, aki voltam: én, miközben ez az ’én’ csak emlékek láncolata. Ha ezt felfogom, akkor talán hozzá tudok úgy állni az életemhez, hogy a cselekmények sorát ne az önös érdekeim szabják meg. Ha ezt elmulasztom, akkor nem marad más, csak a nyomorúságos enyészet, amiről Gábor szövege szól a szám második felében."

Everyone You Know Will Be Dead In A Hundred Years

RG: "Jelenleg a kedvencem a lemezről. Ez született meg a legkésőbb, egyúttal a leghamarabb. Semmi nagy megfejtés dalszerkezetben, harmóniában. Egyedül a dinamikával játszunk, mégis sok minden történik lelkileg a számban. Remélem."

Rusted

RG: "Annyira rosszul fog ez most hangzani: ez a szám szövegileg tekinthető a zenekar ars poeticájának. Sokszor eltűnünk hónapokra, de sokat próbálunk. Nem adunk ki évekig lemezt, de közben számokat írunk és gyakorlunk. Visz mindig előre minket a közös zenélés szeretete. A szövegben az van, hogy kételyeink vannak a végkifejlettel, eredményekkel kapcsolatban. Ami mondjuk nem igaz. De egy biztos, nem fogjuk abbahagyni az emberek kiborítását. Olyan jó látni, hogy a koncertjeinken megfér a fülig vigyorgó ember, akinek tetszik és a keresztbe tett kezű, főzenekart váró, magát 'becsapva' érző néző is. A szám maga tartalmaz egy elég konkrét paraszt HC mosh részt a végén, amit azért sikerült cirpegő űr-atomreaktor basszushangokkal stílusidegenné tenni."

Burn

RG: "Ezt a számot írtuk, alakítottuk szerintem a legtovább. Sok hangulatból, egymásból nem következő egységből áll. Kb. a középrészben van az egyik kedvenc dob beatem a lemezen. Erre külön beszereztünk egy piccolo pergőt, ami úgy kellett a témának, mint egy falat kenyér. A szöveget nem nehéz kitalálni, hogy miről szól, de ha mégis, utálnék segíteni. Ha valakit érdekel, egy sör mellett szívesen elmesélem... és nem. Nem a halál."

A dUNA a friss EP-jét élőben ma este mutatja be a Gozsdu Manó Klubban (az ugyancsak lemezbemutató Pigeoncoma és a Camp Koala társaságában, Facebook-esemény), ahol a kiadvány beszerezhető lesz fizikai formában, kazettán (de a vinyl-kiadás is tervben van). Digitális formában viszont máris végighallgatható alább: