Van-e a városoknak jól körülírható hangja? Minimum Wim Wenders Lisszaboni történet című 1994-es filmje óta tudjuk, hogy igen. Melyik városnak van a legjellegzetesebb hangja? Alighanem Párizsnak. A megrázó novemberi terrortámadásnak egy koncertterem, a Bataclan volt a fő célpontja - pontosan ma egy hónapja. Zenei tájkép a francia fővárosról a friss, 38. Recorder magazin Világrecorder rovatából, Weyer Balázs exkluzív párizsi soundscape-jével.
A soundscape az egyik kedvenc műfajom. Persze ettől még joggal merül fel a kérdés, hogy mi a fene is az. A soundscape olyan zenei tájkép – ezért is származik a szó a landscape-ből –, amely zenéből és atmoszférából, zajokból, hangokból, tehát a város vagy egyéb hely zenéjéből áll össze és festi le a helyszínt, nagyjából olyan hűséggel, mint egy tájkép vagy egy panorámafotó. A legjellegzetesebb hangja pedig talán Párizsnak van és róla is énekelnek a legtöbbet. Az étterem és a koncert – a párizsi mészárlásnak igazán méltó és egyben rémisztő helyszínei voltak.
Bataclan-lemezek
Nem sok helyen készült annyi koncertfelvétel a világban, mint a Bataclanban. Néhány előadó, akinek ott rögzített koncertje megjelent önálló lemezként (esetleg bootlegként) vagy csak egy-egy felvételként: Jane Birkin, Brigitte Fontaine, The Velvet Underground, New York Dolls, Captain Beefheart, Tangerine Dream, Siouxsie And The Banshees, Prince, New Order, The Cure, Suzanne Vega, Jeff Buckley, 16 Horsepower, Metallica, Dream Theater.
Csináltam nem olyan régen, de még a Charlie Hebdo-merénylet előtt egy soundscape-et Párizsról. Amikor a jellegzetesnek gondolt hangokat gyűjtöttem hozzá, egy bombariadó is belekerült. A Boulevard St. Germain és a Rue de Seine sarkán felvettem, ahogy a lezárt utca végében posztoló rendőrök magyarázzák a lakóknak, hogy most nem tudnak hazamenni, mert bombariadó van. Ráadásul szerepel a zenei anyagban egy utcazenekar dala, a Big Brother is, amely a folyamatosnak vélt veszély miatti általános megfigyelésről szól.
Párizs arculatához már jó ideje hozzátartozik ez – az együttélés a terror veszélyével legalább annyira megszokott, mint a közlekedési sztrájkok. Ezért is örültem meg, hogy beleütköztem egy bombariadóba, mert nem csak a metró hangosbemondója, a kávéscsészék csörgése vagy a Szajna csobogása kell egy soundscape-hez. Persze egy jó soundscape-ből ezek nem hiányozhatnak. A város atmoszférájának hangjai ezekből állnak össze. Buszok és villamosok, harangok és müezzinek, pincérek és piacok, játszóterező óvodások, kikötővárosokban a hajókürtök. Vannak tehát helyek, ahová minden városban el kell menni hangot vadászni: tömegközlekedés, pályaudvar, park, templom, piac és társaik. Aztán megvannak minden városnak a maga extrái: Berlinben a currywurst-pult, Lisszabonban a Benfica-stadionból kiszűrődő ordítás, Rómában a robogók, Isztambulban a bazár.
Párizs elsősorban kávézókban és éttermekben él, jó időben pedig még a parkokban is. Belső, felső-középosztálybeli részein mindenképpen, de ha valami összeköti Párizs különböző negyedeit, az talán a kávézók vallásos rendszerességű látogatása. Párizs hangjaitól ma természetesen elválaszthatatlan a Maghreb-országokból (Észak-Afrika a Nílustól nyugatra és a Szaharától északra eső régiója) illetve az egyéb afrikai volt francia gyarmatokról érkező bevándorlók hangja és zenéje. Persze a Párizs-márkának, a sonic brand-nek ez jóval kevésbé része, mint mondjuk a sanzonok. Egy Orquestre National de Barbés-számot még sokáig nem fog a kívülálló párizsinak érezni, hiába viseli maga a zenekar is egy párizsi bevándorlónegyed nevét és Cheb Mami Parisien du Nord című száma sem felel meg a Párizs-képzeteinknek. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a rengeteg Párizsban élő bevándorló-zenész (az élvonalbeli afrikai előadók legnagyobb része Párizsban él) zeneileg mindenképpen őrzi az identitását és inkább az anyaország hagyományaira alapuló zenét játszik. A bevándorlók jóval kevesebbet énekelnek a városról (Berlinben ez például fordítva van), miközben a hangjuk már beépült a soundscape-be.
Párizsról ugyanis rengeteg dal szól, ahogy verset is valószínűleg róla írtak a legtöbbet és az esetek többségében ezek rajongó hangú dalok, nyomuk sincs bennük annak az ambivalenciának, szeretem-gyűlölöm kettősségnek, amelyet a világtörténelemben annyi művész táplált már szülővárosa iránt. És persze Párizs attól is más, hogy globális ikon: nemcsak francia költők írtak róla, Villontól Jacques Prévert-ig, hanem külföldiek is Adytól Pablo Nerudán át Tadeusz Rózewicz-ig. Külön soundscape-et lehetne készíteni csak külföldiek Párizsról szóló dalaiból is.
A világzene sok frappáns és kevésbé frappáns meghatározása közül az egyik, hogy az egy hangos térkép a világhoz. A soundscape mint forma bizonyos értelemben akkor is a világzenéhez áll a legközelebb, ha nem is csak világzene szól rajta. A helybe ágyazottság, a hellyel való azonosság teszi azzá. Párizs soundscape-éhez mostantól jó darabig hozzá fog tartozni a lövések és a robbanások hangja is.
Weyer Balázs
Itiner és tracklist a soundscape-hez
Ezt a soundscape-et konkrét céllal készítettem, így szerepelnek benne olyan felvételek, amelyeket az én ideális soundscape-embe nem feltétlenül tennék bele. De most már így marad. Indítsd el, olvass utána!
- Kávézó hangjai reggel
- An Pierlé: Paris s’éveille, Il est cinq heures
- Camille: Paris
hang utána: zötykölődő busz a reggeli forgalomban
- Les Negresses Vertes: I Love Paris (a legendás francia zenekar Cole Porter klasszikusát dolgozta fel)
hangok: teniszezők és kocogók hangjai a parkban reggel
- Dimitri from Paris: Un Very Stylish Fille (A Very Stylish Girl)
utána: bérmálásra összegyűlt tömeg a St. Sulpice templomban, éneklő hívek
- Aldebert: Carpe Diem
utána: a bérmálás után a templom előtti téren éneklő-játszó gyerekek
- Pascal Pariso: Mes Parents Son Bio (egy gyerekdal arról, hogy otthon minden bio, bio a só, bio a vaj és sosem ehetek hamburgert)
utána: csúcsforgalom a rakparton, szirénával
- Zaz: Dans ma Rue
hangok: a Szajna csobogása a Pont Neuf alatt
- Gotan Project: Last Tango In Paris
hangok a dal közben: futó léptek visszhangja a Pont Neuf alattt – bolt elé kikötött kutya a Rue de Seine-en – focizó gyerekek és apukák a Place de Vosges-on vasárnap – idegenvezető az Eiffel-torony tetején
- Christina Aguilera, Lil’ Kim, Mya és Pink: Lady Marmalade (a Moulin Rouge betétdala)
hangok: metró a Saint Michel megállónál
- Serge Gainsbourg: Les Poinconneur de Lilas (egy dal a jegyellenőrről a metró Lilas állomásánál)
hangok: rendelés a Bistro Lilas-ban, azon a helyen, ahol Serge Gainsbourg is sokszor ült és ahol az előző dal játszódik
- Moondog: Paris
hangok: piac a Place de Monges-on
- Compagnie Jolie Mome: Big Brother (párizsi utcaszínház-zenekar, akik a Rou Mouffetard-on játszották ezt a dalt mikor ott jártam)
utána: taps, az utcai előadásról és utcaszínház-részlet
- Edith Piaf: La Vie En Rose
hangok: Petitbal a Rue Mouffetard alján – minden hétvégén délelőtt megrendezik ezt a sanzon-karaokét, ami egyben tánciskola is
- Shirley Bassey: Light My Fire (12 Tree Remix)
utána: hangok a legendás Cafe de Flore-ból a Boulevard St Germain-en, ami a századelőn Párizsba vándorló amerikai értelmiség (Hemingway, Fitzgerald) törzshelye és a párizsi jazz központja volt
- Paris Combo: Senor (egy dal a Cafe de Flore repertoárjából)
utána bombariadó miatt lezárt környéken lakosok kérdezgetik a rendőrt, hogy mikor mehetnek vissza
- Rupa And The April Fishes: Une American a Paris (a Párizsban felnőtt indiai-amerikai Rupa dala Párizsról)
utána: Falafel-árus a Maraisban
- Manu Chao: Petite Blonde de Boulevard Brune
utána: kisiskolások tanítás után özönlenek ki az iskolából
- Cas 6: En sortant de l’ecole
hangok: telefonáló anyuka kisgyerekekkel
- Regina Spektor: Ne Me Quitte Pas
hangok: esőcseppek és léptek az utcakövön
- Tiken Jah Fakoly: Africain a Paris (Sting Englishman In New Yorkjának feldolgozása a Párizsban élő elefántcsontparti rappertől)
hangok: két megálló a 87-es busszal, át Ménilmontant-on és Belleville-en
- Karpatt: Ménilmontant (Ménilmontant kerületről énekelnek)
hangok: sakkozók a Jardin de Luxembourgban – utána, mint minden nap este nyolckor, parkőrök azt kiabálják ’Fermeture de jardin’, azaz „Zár a park!”
- Keren Ann: Jardin d’hiver
hangok: bezár a park.
