15. születésnapi koncert elé - nosztalgikus Amber Smith-galéria kommentárokkal

Tizenöt éves lett a magyar indie gitárpop alapzenekara, az Amber Smith. Az indie gitárzene persze ma már kevésbé jelöl olyan pontos stílushatárokat, mint Poniklo Imre zenekarának 2000-es alakulásakor, de a tagságában, sőt hangzásában is többször változó, módosuló együttes karrierje során mindig is megfelelt a független kritériumnak, és bár volt hogy hangsúlyosabbak lettek a billentyűs hangszerek, de azért mégiscsak a 21. század egyik legjobb magyar gitárpopzenekara ünnepli 15. szülinapját október 16-án a G3-ban. Mi pedig úgy ünnepeljük őket, hogy a frontember mellett öt meghatározó - és egyéb formációikkal is jelentős - zenésznek (Egyedi Péter, Kőváry Zoltán, Ács Oszkár, Faragó Tamás, Bátor Bence) mutattunk tagságuk idején készült fotókat és megkértük őket, hogy kommentálják is azokat, így egyfajta alternatív zenekartörténet is kibontakozott.

Az Amber Smith (nem, eredetileg nem a megegyező nevű pornószínésznő volt az ihlető névadó) a kilencvenes évekbeli Fanzine-ból nőtt ki, a szintén indiepopos zenekarban José Simon, a Recorder magazin tervezője és grafikusa volt a másik alapító. Poniklo Imre 2000 elején hozta létre az együttest, akkor Örményi Ákos, Egyedi Péter, Földes Ádám voltak még a zenészek (Földes helyére hamarosan Bátor Bence dobos érkezett), majd egy demo (Above The Clouds, 2000), két EP (Pozitív, 2001, There Is No Way, 2001) és nagylemez (Nincs szükség ránk, 2001) után, Imre külföldre költözésével megpihent a kvartett - Egyediék pedig megalapították a szintén legendás Annabarbit. Az Amber Smith 2002-ben aztán újraéledt, a szegedi, szintén indiepopos Időrablók-basszusgitáros-énekes, Ács Oszkár lett meghatározó tag, de Faragó Tamás gitáros - aki a Puzzle-lel, meglepetés, szintén indie gitárzenét játszott - is beszállt egy időre, őt pedig Kőváry Zoltán váltotta 2004-ben, akivel öt évig volt stabil a felállás. Kőváry idővel The Trousers nevű saját indierockos zenekarára koncentrált, 2009-ben vált ki. Az Amber Smith ezek alatt az évek alatt egyre jobb albumokkal jelentkezett, már a 2002-es My Little Servant is izgalmas volt és kijelölte az amber smith-es hangzás alapjait, de a Cocteau Twins-gitáros, Robin Guthrie segítségével rögzített 2006-os remek rePRINT hozta meg az igazi áttörést, a 2008-as Introspective pedig csúcsra járatta a zenekart (ez a lemez is nagyon neves hangmérnök-producerrel, Chris Brownnal készült). A zenekar némi szünet után 2012-ben tért vissza egy öttagú felállással: a Spacesh!t billentyűse, Póka Zalán már régóta jelen volt a turnékon, Szabados Gergely gitáros a cím nélküli 2012-es albumra érkezett, az együttes pedig idén jött ki Modern című hatodik albumával és ezúttal is átalakult a felállás (visszatért Faragó és Olli Toof az új basszusgitáros). A zenekar eddigi tizenöt éve során nemcsak itthon futott be szépen, de időközben Németországban, német nyelvterületen és a balti államokban is rendszeresen jelentek meg lemezei, de ezeken túl Spanyolországban, Franciaországban, sőt az USA-ban is koncerteztek (Poniklo még Japánban is adott szólókoncerteket). A zenekar pénteki születésnapi koncertjén minden fontos ex-tag szerepel vendégként (sőt, még Hodosi Enikő is), mi pedig a megmutattunk néhány régi Amber Smith-turnén készült zenekari fotót az alábbi szereplőknek és megkértük őket, hogy kommentálják a látottakat. Készüljünk ezzel a nosztalgikus visszaemlékezéssel a koncertre!

az október 16-i G3-as koncert Facebook-eseményoldala

Egyedi Péter:

Talán az első "komoly" Amber Smith fotózás volt, azt hiszem 2000 tavaszán, a remek Glódi Balázs kattintotta ezt a sorozatot. Én ekkor 19 voltam, a legfiatalabb a csapatban, rajtam kívül még Ákosnak sikerült öregedni azóta, Bencének és Imrének nem nagyon. Ha jól emlékszem a Wekerle telep környékén készülhettek a képek, ugyanis nagy tisztelői voltunk akkoriban a korai Barátok közt sorozatnak, különösképpen pedig Konta Barbarának. Az ő főszereplésével tervezett Suzanne videoklip nem jött össze (mással sem), a menedzsere nem engedte, de legalább a híres Barátok közt-ös ház bejárata előtt (is) fotózkodtunk egy jót.

Poniklo Imre: Ez talán 2001 nyara, tavasza lehet....sajnálom, hogy kicsit hamar félrecsúszott ez a felállás, mert szerintem igazán ütősek voltunk így négyen. Bence már akkor is dögösen dobolt, Peti meg Ákos tök jó dolgokat találták ki a dalokhoz, amiket akkor írtam. Eléggé feszesek és összeszedettek voltunk élőben, kár, hogy nem csináltunk legalább egy egész lemezt így. Mindenesetre jó emlékeim jutnak eszembe, mert ekkoriban jelent meg az első 4 számos EP-nk Németországban cd-n, és kétszer is kihívtak minket koncertezni Berlinbe, amiket akkor irtó menő dologként éltünk meg. Ami azt illeti, izgulok, milyen lesz ismét, ha csak pár dal erejéig, így négyen játszani együtt.

2000-es kép, talán az újpesti bőrgyár belső udvaráról, az autóroncs nélkülünk végül az első Amber Smith-nagylemez borítójára került. Ez a kockás pizsamanadrág azóta is megvan, de most már nem gondolom, hogy megfelelő az utcai viseletre. De hülyén (=szándékosan spontán módon) azóta is kiválóan tudok nézni. Ákos, egyemmeg, olyan kis ártatlan ezen a képen, mint egy kastély.

Kőváry Zoltán:

Karlsham, Svédország: A hajókirándulás a Balti-tengeren zseniális volt. Oszival Onedin-családot játszottunk a taton, és rengeteg madarat láttunk. Amatőr ornitológus vagyok, a szívem szakadt, hogy nem vittem távcsövet magammal.

Ács Oszkár:

Ez a kép egy borotválkozási árucikkeket gyártó vállalat által szponzorált eseményen készült. A koncert előtt kitaláltuk, hogy mindannyian úgy fogunk felmenni a színpadra, hogy előtte szépen megborotválkozunk, ámde meghagyunk némi szőrzetet az orrunk alatt, afféle poén gyanánt. Mivel azonban egyáltalán nem szeretek bajuszt hordani, az e felett érzett feszültség kiült az ábrázatomra. Ellenben a fejemből csak úgy árad az erő!

Faragó Tamás:

Ha jól emlékszem, a képek a My Little Servant (magyar verzióban Olcsó címmel) német turnéján készültek.

Az első kép a selfiek őse, a zenekar mindenben megelőzte a korát. Arra kristálytisztán emlékszem, hogy ezt a sapkát pár évvel később egy véletlenből kifolyólag lehúztam egy mozi wc-ben.

München (?) mellett egy helyi zenekar - talán a Lada - tagjának konyhájában élvezem a bajor vendégszeretet kávéját. A srác szelektív hulladékgyűjtőjéről jutott eszembe a helymeghatározás.

Csak tippelek, Frankfurt. Konkrét hely és klub nem ugrik be, sajnos. Ennél a kellemesen dekorált falú egymás gitárjára koncentrálós képnél, de nagyszerű - improvizatív játékot teljesen nélkülöző - összhangot látok. A rövid ujjú pólóm a megboldogult Stig Roar Husby zenekar promótálása.

Bátor Bence:

Austin, 2009. Nagyon kellemes élményeim vannak erről az útról. Kellemes idő, remek találkozások, vicces szituációk. Rögtön az első éjjel olyan volt, mint egy abszurd komikus filmben. A többiek már aludtak, én valamiért 1,5 óránként felkeltem. Ki kellett mennem WC-re. (Nem kis dologra!) Mikor lehúztam, eldugult, de nem volt egyértelmű. Kicsit húztam rajta még, ekkor kiderült, hogy DE...IGENIS eldugult. Majd szép lassan megtelt a kagyló, s egyszer csak már nem volt benne több hely....hehe. Próbáltam feltörölni, de csak jött kifelé...káromkodtam és közben röhögtem magamon. A többiek csak aludtak. Kisgatyában kislattyogtam a recepcióra és mondtam a csajnak, hogy "kaka probléma" van. (nevet) Szólt, hogy nyugi, Javier Sanchez Rogdrígez (vagy akárhogy is hívják) azonnal jön és intézkedik. A szobánál vártam. Kisvártatva megjött a nagydarab, kopasz, tetkós, ámde nagyon kedves karbantartó egy AKKORA wc pumpával, amilyet még életemben nem láttam. Lenyomta a wc-n és minden megoldódott. A srácok közben nem keltek fel. Hát így telt az első éjjel Austinban.

Poniklo Imre:

Ez 2004 júniusa, az első barcelonai koncertünk. Faragó Tomiék a Puzzle-lal éppen kiköltöztek Londonba szerencsét próbálni, és Kőváry Zoli ekkor csatlakozott. Alig ismertem azelőtt, ekkor, ha jól emlékszem, ingázott is Budapest és Békéscsaba között, de ezen a turnén összebarátkoztunk... és aztán rengeteg dolgon keresztülmentünk együtt, 2005-ben meg laktunk is együtt. Bar ő inkább rocker, mégis megtalált valamit az amber smith-ben, és én is benne, ami speciális kémiát adott a zenekarnak.

Nem titok, hogy a 2004-2009-es ''nagy felállás'' ideje alatt történt a legtöbb izgalmas dolog velünk. 2007 nyarán Svédországba kaptunk meghívást a Baltic Song Contestre, ami elég bizarr volt, mert rajtunk kívül szinte minden féllepő popdíva volt, akik balladákat énekeltek a helyi zenekar kíséretével. Mindenesetre mi irtó jól éreztük magunkat, ráadásul összebarátkoztunk a litván induló Jurgával és csapatával (aki aztán meg is nyerte a Song Contestet), aminek köszönhettük, hogy a balti kiadója jelentette meg az Introspective-et, és kétszer is kimentünk Litvániába koncertezni. Ez a második, 2008-as alkalommal készült Vilniusban a litván TV udvarán.

Szerencsére sosem voltak nagy összeveszések az amber smith-ben, így amikor 2011 nyarán, miközben a ''visszatérő'' lemezünket vettük fel, Labinban, Horvátországban játszottunk, eljött velünk Zoli is csak úgy. Nyár, tenger, remek borok... egy szuper élmény volt ez is.

KARRIERÁTTEKINTŐ INTERJÚNK AZ IDEI LEMEZ IDEJÉN PONIKLO IMRÉVEL.