„Kiélem a kreatív energiáimat” – Tom Barman (Taxiwars-interjú)

Belgium egyik, ha nem a legismertebb zenekara, a Deus, amelynek Tom Barman a frontembere, aki viszont most úgy döntött, hogy Magnus nevű elektronikus formációja mellett belevág egy új projektbe is. A jazzes Taxiwars egy Robin Verheyen szaxofonossal folytatott közös dzsemmelésből nőtte ki magát. A mostanra négytagúvá bővült zenekar megjárta már a legnagyobb jazzfesztiválokat, Hollandia és Belgium után pedig ma, azaz szeptember 18-án világszerte is bejelentkezik debütáló nagylemezével.

- Annyi mindent kipróbáltál már: squash-játékosként kezdted, aztán filmes iskolába jártál, majd zenészként lettél világsztár és ami azt illeti már jó ideje főleg ezzel foglalkozol. Szükséges volt ennyi mindent kipróbálni ahhoz, hogy rájöjj: zenésznek születtél?

- Igazából a filmes időszak sem tűnt el az életemből, sőt, néhány éve készítettem egy filmet, most pedig a másodikon dolgozom. Szóval inkább a film és a zene kombinációja az, ami igazán boldoggá tesz, amiért érdemes reggel kikelnem az ágyból. Viszont nehéz a kettőt összehozni. Hiába egészítik ki egymást valahol, mindkettő rengeteg időt vesz igénybe, az élet pedig túl rövid. Ezért inkább meg kell találni a megfelelő időszakot, amikor az egyikre és a másikra jobban tudok koncentrálni. Nem panaszkodhatok, hiszen valahogy mindig sikerült összehoznom a dolgokat, turnézok különböző zenekarokkal, de mindeközben a második filmemet írom.

- Már évekkel ezelőtt is meséltél a második filmedről, hogy haladnak a munkálatok?

- Még az forgatókönyvírás szakaszában tartok, ami egy elég hosszú folyamat. Szóval igazad van, évek óta beszélek már erről, de még mindig fejlődik a dolog, de ebben szerintem nincs semmi különleges. Ha megkérdezel egy rendezőt, aki kizárólag rendez – vagyis nem ő írja a filmet -, valószínűleg neki is évekig tart, hiszen rengeteg különböző projekten dolgozik egyszerre, aztán egyikből előbb lesz valami, a másikból utóbb, a harmadik meg sosem készül el. Csak így lehet ezt csinálni, mert ha egy lóra teszel, akkor könnyen csalódhatsz, hiszen rengeteg tényező van, amivel nehéz számolni: pénz, időzítés, jó producert találni – ettől az egész nagyon törékeny lesz, bárhol becsúszhat egy gikszer. Ezeken túl kell jutni, és menni tovább, keményen dolgozni.

- Számodra egyébként bizonyosfajta szükséglet az, hogy mindig új dolgokban próbáld ki magad? Mint például hogy belekóstolj a jazzbe, ahogy azt teszed most a Taxiwars-szal?

- Nem mondanám, a Taxiwars például egy teljesen más dolog, sokkal kevesebb rajtam a felelősség, hiszen nem én írom a dalokat, én csak a dallamért és a szövegért vagyok felelős. Teljesen másfajta zene ez, és pont ettől olyan izgalmas. Inkább az a szükséglet benne, hogy egyszerre több vasat tartsak a tűzben, ne egy dologra tegyek fel mindent. Ha valami nem jön be annyira, nem dőlök a kardomba, hiszen ott van mellette rengeteg másik lehetőség. Ez egy remek módja annak, hogy kiéljem a különféle kreatív energiáimat. Nem egy belső kényszer, egyszerűen ezt akarom csinálni, mert ez tesz boldoggá.

- Korábban már kapcsolatba kerültél a jazz-zenével, hiszen komponáltál már a Blue Note és az Impulse! kiadóknak is. Mikor és hogy jöttél rá, hogy érdekel a jazz?

- Már ezer éve, valamikor a ’90-es években. Mindenki beszerzett magának egy kis samplert, én is így tettem persze. Jártam a lemezboltokat, és kikölcsönöztem egy csomó régi jazz-lemezt, mert úgy éreztem, nagyon menő a hangzásuk. Aztán próbáltam ezeket leutánozni. Manapság ez teljesen máshogy megy, hiszen ezt egy az egyben megtalálod az interneten, de akkoriban neked kellett megoldanod. Így jutottam el a jazzhez, próbáltam leutánozni, aztán a legtöbb esetben arra jöttem rá, hogy kibaszott zseniális. Így kezdődött az egész Don Cherryvel, Ornette Colemannel, Charlie Mingus-szal, aztán később elkezdtem vásárolni is a lemezeket, nem csak a szemplerezéshez, hanem hogy hallgassam őket, a saját örömömre.

- Említetted, hogy a Taxiwarsban nem vagy zeneszerző, ott hogy zajlik a munkafolyamat?

- Általában megkapom a szerzeményt Robintól. Tegnap is például pont meghallgattam egy új dalt, és miközben eljátszották, én sétáltam körbe-körbe a stúdióban, aztán felvettünk néhány ötletet, de a dal struktúrájáról végül együtt döntünk, átbeszéljük, hogy ez a rész túl hosszú, vagy ennek kicsit egyszerűbbnek kellene lennie. Szóval végül együtt fejezzük be a dalokat. Ez teljesen más, mint ahogy a Deus-ban vagy a Magnus-ban működik. Számomra kevesebb időt igényel, viszony ugyanannyira kielégítő. A felvételek is gyorsabban mennek, ha kész van egy dal, néhányszor elpróbáljuk, és már vehetjük is fel. Az első album felvételei mindössze egy hétig tartottak, számomra ez egy nagyon felpezsdítő dolog. A Deus-szal sokkal hosszadalmasabb ez a folyamat, felveszünk különböző demokat, kipróbálunk dolgokat. Itt pedig egy sokkal direktebb módon megy a folyamat, amit jelenleg nagyon élvezek.

- Érdekes dolog a Taxiwars-ban, hogy van egy klasszikusabb oldala, de veled kiegészülve kap egy füstös, sötétebb, piszkosabb esszenciát. Mondhatjuk, hogy te vagy a zenekar modernebbik fele, Robin pedig a klasszikusabb, vagy ez nem ilyen egyszerű?

- (nevet) Ez egy jó kérdés, de azt hiszem, nem ilyen egyszerű a dolog. Én is főleg régi, klasszikusabb zenékből nyerem az inspirációmat, maximum az érződik modernebbnek, ahogy ezt hasznosítom. Én is szeretek klasszikusokat, amiket Robin, és például ő is hallgat rapzenét, és ezek a hatások mind érezhetőek mondjuk a ritmusban. Szóval nem arról van szó, hogy régi mestereket másolnak, és nem is figyelünk arra, hogy új vagy régi zenék inspirálnak, inkább csak valami olyasmit szeretnénk csinálni, amit izgalmasnak találunk. Van egy filozófiám, amit már vagy egy milliószor elmondtam: lehet nagyon régimódi hangzásod az új technológiák segítségével, és lehetsz elképesztően kibaszottul modern egy akusztikus gitárral is. (nevet) Sokkal inkább múlik azon a dolog, hogy állsz a zenéhez, hogy látod a dolgokat, mint a konkrét hangszerelésen. Nem mondhatnám, hogy Robin csak a tradicionális vonalért felel, én meg hozom magammal a modern hangzást, nem ez a helyzet. Robin rengeteg új dolgot próbál ki, egy modern zenész, aki számtalan más projektben is részt vesz, így rengeteg új tapasztalatot tud belegyúrni a zenéjébe.

- Az albumotok Hollandiában és Belgiumban már tavasszal megjelent, a világ többi részén viszont szeptember 18-ára időzítették. Ennek van valami különleges oka?

- Szerettünk volna gyorsan kijönni vele, és megnézni, hogyan fogadják az emberek. Aztán Angliában felfigyeltek a lemezre, és megkerestek minket azzal, hogy szeretnék megjelentetni. Legyünk őszinték: az internet korában nem olyan nehéz meghallgatni egy albumot, ami még meg sem jelent. Ez inkább egy kis hagyomány, hogy először csak kisebb helyeken hozzuk ki, aztán van egy globális megjelenés. Illetve szerencsére vannak még emberek, akik vesznek lemezeket, akár vinylt, akár CD-t, szóval ez az egész megjelenés-dolog egy szűk réteget még lázba hoz. Először viszont tesztelni akartuk, mielőtt nemzetközi vizekre evezünk vele. Ráadásul az angol Universal már a megjelenés előtt felfigyelt ránk, ám akkor már túl késő lett volna átszervezni a dolgokat. Viszont így jött ki a legjobban, hiszen egy területen már „teszteltük”.

- És mik a visszajelzések?

- Remek visszajelzéseket kaptunk, így már alig várjuk, hogy novemberben turnéra induljunk ezzel az anyaggal! Az eddigi koncertek is nagyszerűen sikerültek, és a lemez is nagyon szépen fogy, már 5-6 ezer elkelt belőle, ami egy jazz-lemeznél igen nagy szó, főleg a már említett illegális letöltések korában. És már dolgozunk is a következőn, amit remélhetőleg jövőre fel is tudunk venni.

- Ez elég gyors! Szoktál néha aludni is?

- Igen, nagyon jó alvó vagyok. (nevet) Ezek a dolgok inkább a menedzseremnek okoznak fejfájást, hogy összeegyeztesse azt a sok-sok dolgot, amiben részt veszek. Számomra ez az egész inkább őrületes móka. Németországban volt egy fesztivál, ahol a Deus-szal játszottunk a nagyszínpadon, aztán mentem egy kisebb színpadra a Magnus miatt. De nagyszerű volt. Hozzá kell tennem, hogy az összes zenekarom nagyon különböző, zeneileg is, szóval nehéz összekeverni őket. A Taxiwars egyáltalán nem hangzik úgy, mint a Deus. Fejben teljesen szét tudom őket választani.

- Mint említetted, tényleg elég sokfajta műfajban vagy jártas, van egyáltalán olyan, amiben sosem próbálnád ki magad?

- (nevet) Sose mondd, hogy soha! Megvannak a magam korlátai, főleg ami a vokált illeti, így van néhány dolog, amit szeretek, de sosem merném kipróbálni, ilyen például a soul. Egyszerűen nem tudnám megcsinálni, mert nincsenek meg hozzá a képességeim. De ezt leszámítva én aztán tényleg benne vagyok mindenben! (nevet)

- Említetted, hogy jövőre készültök egy új Taxiwars-lemezzel. Ez azt jelenti, hogy nem lesz új Deus vagy Magnus?

- De, a Magnus-szal megjelentetünk majd egy EP-t, ami nagyon dance-es lesz, kicsit kevésbé dal-orientált, mint az előző album. A Deus-szal is új zenén fogunk dolgozni, de ebből jövőre még nem lesz megjelenés.

EGY MÁSIK INTERJÚ TOM BARMANNEL 2012-BŐL DEUSRÓL ÉS EGYÉB PROJEKTEKRŐL.

- És a Magnus-lemezen lesz megint vendégvokál?

- Egyelőre úgy tűnik, hogy nem. Eljött az idő, hogy úgy érezzük, csak mi öten szeretnénk összetenni a dolgot. De persze sosem tudhatod.

- Tényleg, nem nehéz mindezt összeegyeztetni? Turnék, albumok és így tovább.

- A menedzserünk kezeli az időbeosztást, ami nagy segítség. Igazából mindenki hallgat rá és követi az utasításait. Egyelőre még senki sem omlott össze vagy ölte meg magát, szóval eddig bevált! (nevet)

a Taxiwars bemutatkozó nagylemeze: 

a Death Ride Through Wet Snow videója: 

a Taxiwars élőben: