„Egyedül kell megmásznod minden hegycsúcsot” – Caro Emerald-interjú

A holland popdíva, Caro Emerald második alkalommal lépett fel Magyarországon, 2012-es szigetes koncertje után ezúttal kellemes meglepetésként nem a fővárosban, hanem Debrecenben, az idei Campus Fesztiválon. Az eseményen a Recorder is jelen volt és a koncert előtt beszélgettünk az énekesnővel szállodájában.

- Azt olvastam nemrég, hogy jobban szereted a klubkoncerteket, mint a fesztiválfellépéseket.

- Ezt mondtam volna?

- Ezt, bizony.

- Nem emlékszem, hogy valaha is ezt nyilatkoztam volna, de biztos egy gyenge pillanatom volt. (nevet)

- Mitől érdekesebbek a kisebb fellépések számodra?

- Valójában élvezem, hogy mindenféle koncertjeim vannak. Most épp fesztiválszezon van és őszintén szeretem. Egyébként ez az időszak is elég eltérő tud lenni. Sokban függ az egész attól, hogy hatalmas line up van-e, vagy te vagy az egyetlen fellépő az adott színpadon. Lehet nagy, lehet kicsi, lehet szabadtéri, lehet beltéri, lehet színházban vagy akár sátorban is. Ezt tényleg nagyon szeretem. A fesztiválkoncertek mindig az adott turné részei csupán, vannak kis jazz klubok, normál klubok, színházak, arénák. Szeretem a turné változatosságát. Ha azonban kis helyszíneken játszunk, azt szeretem, hogy a saját közönségemnek énekelek, így nem kell megmaradni a hagyományos dolgoknál, lehet kísérletezni, mert ismerik a számokat. És persze nem kell végigrohanni a dallistán. Nagyon intim tud lenni és az apró részletekre is jut figyelem. A fesztiválokon pedig szeretem a hatalmas energiákat, főleg belépéskor. Akkor nagyon magasan vannak az energiák, a kezdés egy hatalmas bumm. Nagy kihívás ezt a szintet fenntartani, pont ezért élvezem. Szóval egyik típust sem adnám fel csakis a másikért.

- A tavalyi őszi turnéd előadásait letölthetővé tettétek. Honnan jött az ötlet és várható-e folytatás?

- Valószínűleg fogunk még ilyet csinálni. Az ötlet onnan jött, hogy szerettünk volna valami mást, valami különlegeset. Egyre több előadó árulja a koncertek hanganyagát USB-n közvetlenül az előadás után. Először mi is ezt szerettük volna, de ez nem jött össze elég sok okból kifolyólag. Tudod, nagyon klassz dolog hazavinni azt a felvételt, amin ott voltál. Szóval mi is ezt akartuk, de nem sikerült megvalósítani. Ettől függetlenül úgy döntöttünk, hogy felveszünk minden koncertet, aztán majd később eldöntjük, hogy mi lesz a sorsa ennek a sok felvételnek. Szóval lett egy csomó koncertanyagunk, amit szerettünk volna odaadni az embereknek. Ezek ő koncertjeik, ők voltak ott. Ezt szép gesztusnak gondoljuk és egy kitűnő módszer, hogy kapcsolatban maradjunk a rajongóinkkal, azokkal, akik ténylegesen eljönnek a koncertjeinkre. Ha hallgatsz egy koncertfelvételt, azt érezheted, hogy ott vagy. De ha tényleg ott is voltál, na, az az igazi.

- Azt tudtad, hogy a Metallica ennél is továbbment és a tavalyi koncertjeiket CD-n is megjelentették?

- Ó, wow! Komolyan? Ez elképesztő! Nem tudtam, de nagyon szimpatikus húzás.

- Beszéljünk az új kislemezről, a Quicksandről. Mennyire mutatja be a készülő lemez stílusát?

- Valamennyire. Jelenleg rengeteg demófelvételünk van, innen még több irányba is el tudunk mozdulni. Nem igazán tudom még, hogy milyen lesz a vége, de azt tudom, hogy most egy kicsit elektronikusabbak lesznek a dalok, ez már hallatszik a Quicksanden is. Igen, ez egyfajta elővetítésnek is felfogható.

- Sokan azt állítják, hogy a harmadik lemezt a legnehezebb elkészíteni. Egyetértesz ezzel?

- Igen, mindenképp. A csapatommal nagyon komolyan vesszük a munkát. Nyilván az előző albumnál is komolyan vettük, de akkor még mindig benne voltunk a pillanatban. Az első lemez hatalmas siker volt, elkezdtünk nőni, a következő lemez csak úgy jött. Aztán gyerekem született, elcsendesedtünk és most azt érezzük, hogy van egy új esélyünk megmutatni, hogy mit tudunk. Mint zenészek, úgy érezzük, hogy folyamatosan fejlődni akarunk. Ez egy nagyon fontos pillanat most a karrierünkben. Nagy kihívás, de nagyon izgalmas is egyben. Egy kicsit irányt fogunk váltani, de erre mind a közönségnek, mind nekem szükségem van. Ezt akarom most és minden későbbi lemezzel is majd.

- Quicksand kislemez csak digitálisan jelent meg. Egy kicsit csalódott voltam.

- Komolyan? (nevet)

- Igen. Szinte minden korábbi kislemezed megjelent 7”-es vinyl lemezen is vagy legalább CD-n.

- Valóban, de most nagyon siettünk vele, de akkor lehet, hogy kihozzunk lemezen is. Tudod, nincs túl nagy piaca a kislemezeknek, pláne a fizikai kislemezeknek. Ráadásul a közönségem sem kislemezes, sokkal inkább a teljes albumokat vásárolják.

- Mégis rengeteg vinyl kislemezetek van.

- Igen, de ezt csak szórakozásból csináljuk. Illetve ott van a Record Store Day, a legtöbbet arra hoztuk ki, mert akartunk mi is valami különlegeset adni a rajongóinknak. Én is imádom amúgy a 7”-es lemezeket, de még nekem sincs meg mind. (nevet)

- Az hogy lehet?

- A barátaim és a rajongók sokszor elkuncsorogják tőlem és nem tudok nemet mondani. (nevet)

- Mit gondolsz a vinyl jövőjéről? Az új nagylemez azért meg fog jelenni ilyen formátumban?

- Igen, mindenképp. A vinyl piac növekszik, a CD piac zsugorodik. Tényleg szeretjük ezt a formátumot meg lényegében minden példányt eladtunk már az összes vinyl kiadványunkból.

- A kiadványok kapcsán fontos megemlíteni, hogy saját kiadótok van, a Grandmono Records. Ahogy tudom, Caro Emerald az egyetlen szerződött előadó. Gondoltatok arra valaha is, hogy felkaroljatok másokat, ahogyan például a The Beatles tette az Apple Records beindítása után?

- Remek kérdés. Elárulom, hogy épp most szerződtettünk le egy zenekart. Nem fogunk róla sokat kommunikálni, mert nem akarom őket az én nevemhez kötni. Nem lenne okos, ha egy kezdő zenekar egy másik előadó sikerét akarná meglovagolni. Ha most kezded ezt az egészet, egyedül kell megmásznod minden hegycsúcsot. Szóval nem kötjük őket magunkhoz. Annyit azért elárulok, hogy egy fiatal holland zenekarról van szó és a gitárosom a lemezük producere. Az első kislemezük már elérhető és nagyon jó. Igazán ígéretes produkció. Izgalmas ez a projekt, engem is inspirál lelkes zenészek közelében lenni, vagyis egymást segítjük ezzel.

- Volt egy remek mobilalkalmazásotok, a GrandMon-O-Graph.

- Á, szereted? (hangosan felnevet)

- Igen, de már nem érhető el.

- Eltűnt?

- Igen, nyoma sincs.

- Biztosan levettük valamiért. Szerintem nem töltötték le elég sokan. Az az igazság, hogy erről nem beszéltünk a többiekkel még, szóval jó, hogy felhoztad.

- Akkor halkan megsúgom, hogy a másik alkalmazásotok sem frissült már egy ideje.

- Komolyan? Jaj, látod, ilyen az, amikor saját kiadód van és mindenre neked kell figyelni. (nevet)

- Visszatérve az eltűnt alkalmazásra, annak az volt a lényege, hogy felénekelhette bárki a saját verzióját a dalaidból.

- Igen, pontosan. Akartunk valami szokatlant meg vicceset. Megalkottunk a saját univerzumunkat dalainkkal és a videóinkkal, ebből akartunk még egy kicsit többet átadni az embereknek. Szeretünk jobbra, balra kilépegetni a mainstreamből mindennel, amit csinálunk. Persze az is cél volt, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, de szerintem tényleg kreatív ötlet volt. Rengeteg kollégám kipróbálta, amikor megjelent, nagyon mókás volt.

- Kifejezetten aktív vagy a közösségi csatornákon. Mi a véleményed a digitális kapcsolattartás fontosságáról?

- Ez egy nagyon fontos dologgá vált mostanában. Valójában ez az elsődleges módja a kapcsolat fenntartásának. Nyilván van sok idősebb rajongóm is, akinek nincs Facebook profiljuk vagy épp van, csak ritkán használják. A többség azonban aktív. Lényegében közvetíteni kell önmagadat, mint ha egy saját TV csatornád lenne. Magad jelenteted meg a sajtóközleményeidet meg mindent. Nagy hatalom ez, ráadásul tényleg közvetlenül látok minden reakciót is. Sokkal személyesebb ez mindkét fél számára. Egyébként van egy csomó zenekar, akik nem foglalkoznak ezzel az egésszel, csak zenélnek, és mégis sokan vannak a koncertjeiken. Hatalmas tisztelet nekik, de mi ezt nem vállalnánk már be.

- Gyakran olvasod az emberek véleményeit a munkásságodról?

- Igen, nagyon gyakran. Valójában egész nap. (nevet) Nagyon élvezem. Ez nekem kifejezetten fontos, hiszen segít kívülről látni önmagamat. Mit szeretnek a zenémben, miért szeretik a zenémet, melyik a kedvenc daluk. Vagy jó olvasni arról, hogy most estek túl egy nehéz időszakon és a dalok segítettek nekik. Erre nagy szükségem van. Amikor indulok a színpadra és előtte azt olvasom, hogy „már itt vagyunk és várunk” és feltöltenek egy fotót, nekem is segít hangulatba jönni.

- Mi a helyzet a negatív kommentekkel?

- Nem kapok túl sokat. (nevet) Tényleg nem, nézd csak meg! Ennek az lehet az oka, hogy a magánéletemről semmilyen információt nem osztok meg. Természetesen kapok azért így is negatív kommenteket, amelyek nagyon durvák tudnak lenni. Van néhány seggfej, aki csak fel akar idegesíteni rosszindulatból. Ilyenkor elképzelem, ahogy a barátaimmal nézem a TV-t és mindent kinevetünk, amit látunk és nagyon keményen bíráljuk a látottakat. Ezt csinálják mások az interneten. Ez szokott segíteni. De amúgy tényleg nehéz ezeket kezelni. Van ezer kedves komment és egy negatív, ami aztán órákig elkísér. Ez nagyon szar érzés.

- Engedd meg, hogy elmeséljek egy történetet. Három évvel ezelőtt a budapesti Sziget Fesztiválon adtál koncertet, az volt az első magyarországi fellépésed. Ott voltam a barátaimmal és mivel elég jó hangulatban vártuk az előadást, kitaláltam valamit. Mivel mindenhol csak hollandokat láttam, elkezdtem azt kántálni hangosan, hogy „Netherlands, Netherlands, Netherlands”. A reakció csak pár furcsa tekintet volt mindössze. Aztán egy holland srác odahajolt hozzám, hogy ne azt kiabáljam, hogy Netherlands, hanem azt, hogy Holland. Megfogadtam a tanácsát, újra nekifutottam a dolognak és az sült ki belőle, hogy több ezer ember csatlakozott hozzám. Aztán megjelentél a színpadon.

- Ne már! Te kezdted el? Wow, ez nagyon jó! (nevet) Igen, tudom, hogy a Sziget Fesztiválon rengeteg holland fiatal van, szinte mondhatni, hogy az egy holland fesztivál. Nagyon örülök annak, hogy idén úgy jöttem vissza Magyarországra, hogy egy másik rendezvényen lépek fel, mert végre találkozhatok a magyar közönségemmel is. Szóval ez kicsit olyan, mintha a mai lenne az első magyar fellépésem. Erről jut eszembe: nemrég kaptunk statisztikákat a YouTube-tól és kiderült, hogy a magyarok bronzérmesek lettek a videóim megtekintésében. Ezúton is köszönöm nektek.

interjú és fotók: Reszegi László

galéria Emerald debreceni koncertjéről: 

a friss Quicksand című dal: