Elektronikus tánczene – Heves dobbasszusok, hümmögő drone-ok

Ebben a hónapban elektronikus tánczene rovatunkból kihagyhatatlan Mumdance mixlemeze, de a további albumok is kitűnőek. Remek tavasza lehet eddig minden elektronikus-zene fannak. 

A Mumdance művésznéven alkotó Jack Adams nemrég Logos barátjával lefektette a neogrime alapköveit a kiváló Proto albumon, most pedig az utóbbi évek egyik legjobb mixlemezét szállítja a Fabriclive 80-vel (Fabric, 2015): közel tíz perc kísérleti zenével indít (Shapednoise, Jefre Cantu-Ledesma, Fis), majd jön egy húzósabb neogrime-blokk (Pinch, Untold, Acre és persze a sajátok), a végén pedig beviszi az egészet a klubba, előbb rádióknak szánt grime-okkal, majd húsz-huszonöt éves hardcore és jungle zenékkel. Minden pillanatában tökéletes. A mixbe itt lehet belehallgatni.

Maradva az előbbi vonalon: a jungle, downtempo és egyéb elektronikus kompozícióit gyűjtötte egybe Drew Lustman (aka FaltyDL), a meglepő módon polgári nevén megjelenő The Crystal Cowboy (Planet Mu, 2015) viszont inkább a Planet Munál jegyzett korai lemezeihez áll közelebb (Love Is A Liability, You Stand Uncertain), mint a Ninja Tune-osokhoz – persze vélhetően ezért is adja ki ezt megint a Mu. Lustmannek ez már az ötödik albuma, és most is stabilan jó a színvonal. Elképesztő, hogy valaki ennyire egységesen erős tud maradni hat-hét éven keresztül.

Négy év szünet után jelentkezik új albummal Shlohmo (Henry Laufer), ám a Dark Reden (True Panther, 2015) nem érezni a hosszabb kihagyást. Igazi amerikai művészelektronika, filmzenés hatásokkal, teátrális ábrázolással: shoegazer-szerű elszállós szintik képezik minden szám alapját, a dobok többnyire begyorsulnak féltávon és kibontakozik valami szép dallam is. Néha talán joggal érezhetjük úgy, hogy végig ugyanazt a számot halljuk, de mindegyikben van valami kis változás, és aki szereti az ilyet, annak ez a lemez hónapokon keresztül nyújthat muníciót. 
SHLOHMO ÉS HOW TO DRESS WELL KÖZÖSKÖDÉSE MEGVOLT?

Végezetül: majdnem hat év után folytatja Alva Noto Xerrox-sorozatát a harmadik résszel (Raster-Noton, 2015). A „towards space” tematika jegyében készült album meleg hangulatú, éteri szintetizátorokban gazdag ambienteket és kísérleti zenéket tartalmaz, sokszor szolid drone-ok hümmögnek, és a hallgató valóban úgy érezheti, hogy elemelkedik a talajról valami magasztos felé. Nem váratlan, de ritka a szerzőtől ez a fajta szelíd megszólalás, ám épp ettől találja meg a helyét az életműben ez a lemez is. 

Velkei Zoltán