Bill Fay: Who Is The Sender? (lemezkritika)

Bill Fay a nem kevés egykor eltűnt, de azóta újra felfedezett előadók egyike, közülük is az egyik legnagyobb dalszerző-előadó. A magát zongorán kísérő énekes 2012-ben, 41 év szünet után jelentetett meg hivatalos stúdiólemezt (akkor ő volt ezzel a leghosszabb albumhiátusok rekordere - de azóta előbb Linda Perhacs, majd a Sonics is megdöntötte csúcsát). A Life Is People című visszatérés egy jelzőket sem igénylő nagy mű lett, 10/10-es album, és Fay kedvet kapott ettől az újrázásra, ezúttal alig két és fél év után új stúdiólemezt ad nekünk áprilisban, amit egy dallal már be is harangozott. Hálásak vagyunk érte.

Kiadó: Dead Oceans

Megjelenés: 2015. április

Stílus: zongorás pop

Kulcsdal: A Frail And The Broken One

Bill Fay egy teljesen más világ. Hogy mitől, mihez képest? Majdhogynem mindentől, mindenhez képest. A nagyon kevesek egyike, akinek dalairól néhány másodperc alatt meg lehet állapítani az előadó kilétét. Mostanra jól ismert a sztori: a hetvenes évek elején két príma, de áttörést nem hozó folkos, jazzes, rockos dalszerző-előadó lemez után Bill Fay visszavonult, pontosabban egyszerűen nem erőltette a lemezkiadást, albumai és ő maga is feledésbe merült. Dalainak ereje azonban néha csak eljutott egy-egy hallgatóhoz, ő maga pedig a kilencvenes évek második felére a kétes értékű kultstátuszba. Megjelentek hatvanas évekbeli demói (From The Bottom Of An Old Grandfather Clock, 2004-ben), a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek legelején készült, elvetélt visszatérési kísérletként rögzített dalai (Tomorrow, Tomorrow & Tomorrow, 2005-ben – bár ezt az anyagot Fay teljes értékű stúdiólemeznek tekinti). Sőt, 2010-ben egy olyan dupla cd is (Still Some Light), aminek első lemezén a két első albuma idején, 1970-71-ben felvett eltérő verziók szerepelnek, a második lemezén viszont többnyire 2009-ben rögzített, nagyon egyszerű elektromos zongorás házi felvételek, korábban nem hallott dalaival. Merthogy Fay soha nem hagyta abba a dalszerzést, és a maga szerény módján elégedett volt azzal, hogy a saját és családja örömére otthon zenélgetett (azzal talán már kevésbé, hogy gyári munkásként vagy egy halüzemben kellett megkeresnie a család megélhetését).

ITT GYŰJTÖTTÜK ÖSSZE A LEGHOSSZABB ALBUMSZÜNETEKET.

2012-ben, 41 év szünet után aztán kijött a Life Is People című harmadik stúdiólemez is, ami tényleg egy csoda, a poptörténet legnagyobb klasszikusaival egyenrangú alkotás és mostanra nyilvánvaló, hogy Bill Fay szerencsére nem tűnik el újra, mert alig két és fél év után itt a következő album, a szintén gyönyörű Who Is The Sender?.  A visszahúzódó alkatú zenész ugyan nem turnézott az előző lemezzel, de az azt készítő stáb tagjai – Joshua Henry producer, Guy Massey hangmérnök, hetvenes évekbeli zenésztársakból és új tisztelőkből vegyesen összeálló hangszeresek – rábeszélték, hogy még egyszer (sőt, reméljük, hogy még sokszor) betegye a lábát egy stúdióba. A friss lemez dalai közt is akad régebbi szerzemény, de hát negyven év terméséből lehet is válogatni, főleg, ha tényleg mind olyan kivételes és felemelő, mint az itt hallottak. Az előzőhöz képest ezúttal némileg egyneműbbek az életről elmélkedő felvételek, de még mindig azonnal felismerhetően Bill Fay-esen szakrálisak. Hála érte. 

9/10

Dömötör Endre

(X) Hallgasd BILL FAY lemezeit bárhol, bármikor a Telekom Music díjcsomagokba foglalt Spotify Premiummal! Részletek: telekom.hu/zene

a hamarosan megjelenő lemezt beharangozó War Machine: