"Bekövetkezik a teljes extázis" - Edda Művek-interjú

(X) Az Edda 1974-ben vette fel nevét és ugyanannak az évnek az őszén lett Pataky Attila az énekes, ennek negyvenéves jubileumát ünnepli meg a zenekar 2015. április 11-én a Papp László Budapest Sportarénában. De nemcsak babérjaikon ücsörögnek, hanem új lemez is készül, a 32.: A sólyom népe címmel. A lemezstúdióban mesélt az együttes.

- A 70-es években feldolgozásokkal kezdtetek, játszottatok Uriah Heepet, Deep Purple-t. Mi volt az a könnyűzenei lemez, ami leginkább a rockzenélésre inspirált Titeket fiatal korotokban.

Gömöry Zsolt: - Nekem egyértelműen a Deep Purple dupla tokiói koncertlemeze (Deep Purple Live In Japan – 1972). Én addig komolyzenét tanultam, de amikor azt meghallottam, tudtam, hogy ott megpecsételődött a sorsom, édesanyám legnagyobb bánatára.

Pataky Attila: - Nekem is, bár egy lemezt nem igazán tudok kiemelni. Deep Purple, Slade, Who, amit csak el lehetett érni akkoriban, én meghallgattam.

Alapi István: - Nekem a Led Zeppelin Madison Square Garden-es fellépése, amiből a The Song Remains The Same-film lett. Jimmy Page lett a mindenható számomra az után, kimentem a nyolcemeletes bérházunk tetejére és ott léggitároztam (nevet).

- Büszkék vagytok arra, hogy nem vagytok nosztalgiazenekar, aktuálisak próbáltok maradni, változtok, sokszor a rajongók akarata ellenére is. Miért választottátok ezt a – kétségkívül nehezebb – utat?

AI: - Nem kell mindig mindenkinek tetszeni, megfelelni. Olyat nem is lehet.

GZS: - Minek üljünk fel valami olyasmire, ami egyszer már megtörtént, amit már megcsináltunk, anélkül, hogy fejlődnénk. A világ változik, nekünk is változnunk kell.

PA: - Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem csak változni, de változtatni is tudok. Magunkon, a zenénken, a hozzáállásunkon. Az évek során egyre tudatosabban tettük a dolgunkat, nagyobb lett a rálátásunk a világra. Sokan akarták, hogy örökre megmaradjunk a Pacsirta Rádió szintjén és jajongtak, hogy nem vagyunk már olyanok, mint ’78-ban. Hála istennek, nem is akarunk!

- A zenekar történetében sok nehéz pillanat volt, emlékeztek esetleg egy olyanra, ami a legszebbként maradt meg Bennetek?

AI: - Nekem az a kedvencem, amikor a Zsolti Abádszalókon majdnem meztelenre vetkőzve nyomta a bulit. (nevet)

PA: - Persze, rock and roll van, évente van 3-4 olyan bulink, amikor jól elengedjük magunkat és akkor ott kő kövön nem marad. Ezeket nem is szégyelljük. Egerben volt olyan koncertünk, hogy 4 órásra sikeredett, és utána még lementünk valami pincébe ráadást játszani. Vettünk 150 liter bort és azt szétosztottuk a közönségnek. Én a ruháimat nem is tudom hova tettem, törölközőben fejeztem be a koncertet. De hogy komolyan is beszéljünk egy kicsit, a nyári 60-70 koncertünk között általában van 4-5, amikor egy pár dalra mindenki, a zenekar és a közönség is elveszti a kontrollt, és bekövetkezik a teljes extázis, a teljesség. Az egy olyan élmény, amit semmi másért nem adnék oda.

- A 2000-es évek lemezei közül melyikre emlékeztek vissza a legpozitívabban?

GZS: - Nekem az Örökség az egyik kedvencem az összes Edda-album közül.

PA: - Ez érdekes, én speciel nem lemezeket, hanem dalokat élek meg. Nekem minden lemezen van 3-4 olyan dal, amin megszakadok, ezekre emlékszem igazán pozitívan. Annyi a különbség, hogy az új lemezen most 8 ilyen szám van. Erős anyag lett.

AI: - Amikor csináljuk ezeket a lemezeket és befejezzük - vagy legalábbis nem dolgozunk rajtuk tovább -, akkor annyira kitölti az életünket, hogy én speciel évekig nem is tudom újra meghallgatni őket, szóval én inkább a régebbieket tudnám elfogulatlanul megítélni.

- Milyen lesz a 32. Edda Művek-lemez?

Együtt: - Harapós.

GZS: - Karakteres lesz, mind szövegileg, mind zeneileg.

PA: - Sodró album lesz, átfogó korképet pedig szerintem ismét sikerült festenem a szövegekkel. A Sólyom Népe – ez lesz a címe.

- Hogyan válogattok dalokat a 40 éves jubileumi koncertre? Minden korszakból hallható lesz majd valami?

GZS: - Igen, megpróbálunk minden korszakból válogatni valamit, nem akarjuk, hogy bármi is kimaradjon.

PA: - Marha nehéz összeállítani.

AI: - Azért is marha nehéz, mert a 15 éves jubileumi bulin még 4 óra 30 percet játszhattunk, nem volt limit. Ma már olyan szigorúak a szabályok, hogy 2:15-2:20-nál meghúzzák a vonalat. Na már most, nekünk egy átlagos évi műsorunk is majdnem ilyen hosszú. Mi nem másfél órákat játszunk.

PA: - A váz szerencsére már megvan, azt kell még itt-ott kitölteni dalokkal. Megpróbálunk nem kötelező slágereket is besűríteni, olyanokat, amiket régen és ritkán játszottunk. Megoldjuk. Nem ez lesz az első megoldhatatlannak tűnő feladat az életünkben.

- Ti öten fogtok egyedül színpadra állni vagy lesznek vendégeitek is?

GZS: - Az a 12.500 ember lesz a vendégünk, akik jegyet váltottak a koncertre. Azt gondolom, hogy ez az öt ember megérdemli azt, hogy magában ünnepelje meg ezt az eseményt.

PA: - A színpadon rajtunk kívül egyedül az előzenekarunk, a Pataky Művek, a fiam csapata lesz.

- Mikor 30-35-40 évvel ezelőtt elkezdtetek zenélni, itt láttátok magatokat, ahol most vagytok, ha előrenéztetek az időben?

GZS: - Én a gimnáziumban a füzetem hátuljára mindig reflektorokat rajzoltam, kitaláltam, hogy mi hogyan fog világítani, melyik hangszer honnan fog szólni. Tudni nem tudtam, hogy ebből később valóság lesz, de a vágy az megvolt.

AI: - Nekem a zenészség mellett nem volt alternatíva az életemben. Én sosem akartam mérnök, vagy fegyőr, vagy bármi lenni. Egész egyszerűen nem hagytam magamnak alternatívát.

PA: - Én készültem rá mindig is. Én a kezdetekkor elláttam egészen három lemezig, és ezzel messze a legbátrabb voltam egész Kelet-Magyarországon. Meg is érte bátornak lennem.

fotók: Lékó Tamás

az április 11-i jubileumi koncert Facebook-visszaszámláló oldala 

a friss Edda-lemezről az Állj mellém című dal klipje: