Október vége-november eleje hagyományosan az év utolsó olyan időszaka, amikor dömpingszerűen érkeznek az új megjelenések (november közepétől már lanyhul a nemzetközi felhozatal - a magyar meg életre kel - és még december elején jönnek a karácsonyi albumok, válogatások). Szóval most megint rengeteg friss, megjelenés előtt álló albumot hallgathatunk a hétvégén.
Kezdjük egy őszies tesólemezzel (aminek borítója egyben a nyitóképhez is szolgált): Lily and Madeleine Jurkiewicz második albuma, a Fumes, amolyan jó felvezető majdnem bármihez. Kedves, áttetszőnek ható, de közben karcos és mély. Az NPR-en szól.
Aki a Medicine shoegaze-es zenéjét beszedte a kilencvenes években, annak bizonyára jó hír, hogy a 2003-as rövid visszatérése után tíz évvel ismét aktivizálódott zenekar (tavaly is volt egy lemezük) most úgy látszik, stabilabban működik. És pszichedelikus dallamaik ma is beleillenek egy kortárs hangzástérbe (Diiv, Tame Impala). Az NPR-en hallgatható.
Cat Stevens megvan? Így? Vagy így? És így se? Ha nem, akkor skippeljetek, de ha igen és bírjátok a bölcselkedő dalszerzőket, akkor az idén Rock And Roll Hírességek Csarnokában beavatott énekes - aki 1978 óta Yusuf Islam néven muszlimként él - ritkás új albumai közül a legfrissebb megér egy belehallgatást. Az NPR-en.
A Flaming Lips eljutott egy újabb feldolgozáslemez összegrundolásáig, a The Dark Side Of The Moon után most egy másik unásig játszott klasszikusnak szabtak új hangzást, íme, a Beatles-féle Sgt. Peppers... azoknak, akik a "bolondos elszállás" rajongói, tucatnyi közreműködővel. Itt száll el.
A kanadai Daniel Lanois a "nagyok" (Bob Dylan, Neil Young, Peter Gabriel, U2, hosszú satöbbi) producere, de alkalom adtán azért dalszerző-zenészként is jelentkezik. Nem is ritkán, legújabb kísérleti rocklemeze itt hallgatható.
Kísérletinek mondható Liz Harris zenéje is, de az ambientes, csendes, laza textúrájú, Grouper néven jegyzett szerzeményeiben legtöbbször énekhangja a főszereplő. Kilencedik, Ruins című lemezén a figyelmet kivívó 2006-os albumának szép, dalos dreampop/pszichedelikus folkja tér vissza némi drone-osabb kitérő után, erősen ajánlott hallgatnivaló.
Ambientes dreampopból indult a His Name Is Alive is a kilencvenes évek elején, mára sokkal inkább kísérleti rockzene, amit Warren Defever zenekarvezető és alkalmi társai játszanak. Most ráadásul egy "pszichedelikus rockoperát" írtak és adnak elő, ami a meghatározás ellenére egészen érdekes. A Pitchfork Advance-on csekkolható.
Az erős kezdés után egy közepes albummal folytatta a Ting Tings duó, most itt a harmadik lemez a bizonyításra (talán nem véletlen a Super Critical cím). Az anyag mindenesetre kevésbé görcsös, mint az előző volt, klasszabbul eklektikus, funkos, soulos, prince-es. Alább:
A Rancid is visszatért, öt év szünet után - itt a nyolcadik stúdiólemez.
A Black Milk révén végre akad tisztességes hiphopalbum is a héten, a NY Times előzetes albumbemutatójában, a Press Playben szól (más lemezekkel együtt).
Sőt, még annál is jobb a második Run The Jewels (azaz El-P és Killer Mike) mixtape, ingyen letölthető, innen.
A NME legújabb futtatott kiszemeltje egy, a táncos britpopra visszakacsintó zenekar - a Superfood bemutatkozása szól itt, Charlatans-, Supergrass-, Blur-hatásokat emlegetnek velük kapcsolatban, a funkydobok miatt még az eggyel korábbi baggy-időszak is találó lehet, vagy akár a Campag Velocet is, emlékszik rájuk valaki?
Végül a skót fókusztémánknál is többször emlegetett The Twilight Sad is kiad jövő héten egy új, az első album nyers erejéhez sokkal polírozottabban visszatérő albumot, de már az is végighallgatható a Stereogumon.
