"Mit jelent jogilag a remix" - Zeneipari Hivatal-interjú

(X) Mikor a zeneipari kurzusokat szervező iskola, a Zeneipari Hivatal ötlete megszületett, az első kurzus, amit az iskola kitalálója és vezetője, Morcz Fruzsina megálmodott, a Zenei szerzői jog képzésük volt. Hiánypótló, idehaza minden zenész és zenei szervező, menedzser számára elengedhetetlen tudást biztosító kurzus, melynek vezetőjét, Dr. Grad-Gyenge Anikót (PhD tanszékvezető-helyettes, egyetemi docens, a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja, szerzői jogi szakértő) kérdeztük az október 7-én immár harmadszor induló Zenei szerzői jog kurzusról.

- Milyen speciális esetekre emlékszel, mikor egy zenésznek vagy egy kiadónak szüksége lett volna szerzői jogi tudásra?

- Konkrét példát, névvel talán nem lenne illő mondani, de legáltalánosabban azt is lehet mondani, hogy minden helyzetben érdemes lenne jogásznak segítenie a szerződéskötést. Bár a felhasználási szerződések vonatkozásában nincs ügyvédkényszer, sokszor a zenészeknek és a velük szerződő kiadóknak nincs pontos képe arról, hogy minek is kellene szerepelnie (illetve mit lehet kihagyni) egy szerződésben ahhoz, hogy pontosan azt tükrözze, amit szeretnének. Én magam nem vagyok okiratszerkesztő ügyvéd, de a hozzám fordulók kérdéseinek túlnyomó része azt mutatja, hogy nagyon is szükség lett volna hozzáértő jogászra a szerződéskötéskor. (Ebből is látszik, hogy hozzám már általában akkor jutnak el, amikor "baj van”: kiderül, hogy csak szóban állapodtak meg, de mindenki másképp emlékszik, vagy írtak valamilyen szerződést, de fontos részletek nem szerepelnek benne, esetleg már nem is beszélnek egymással azok az alkotók, akik korábban olyan jó viszonyban voltak, hogy közösen alkottak.) De hogy konkrét esetet is mondjak: kedvencem az az ügy volt, amikor egy szlovák együttes az Amerikai szépség című film főcímzenéjét használta fel engedély nélkül – vagy legalábbis így tűnt a jogosultak számára. Végül azonban egy zenei elemzés kimutatta azt, hogy az átvétel csak olyan motívumokat érintett, amelyeket az "eredeti” szerző is a közkincsből merített, vagyis ezek a javára sem voltak védettek – így viszont nem történt szerzői jogsértés sem. A történet érdekessége az volt, hogy a szerzői jogi véleményt meg kellett, hogy előzze egy komoly zeneelméleti, zeneszerzés-technikai elemzés, hogy aztán a jogi "ítélet” kimondható legyen. Persze lehetett volna per abból az ügyből is, amikor Kovács Kati számát Christina Aguilera használta fel, vagy amikor Kanye West használt fel az Omegától. Ezekben az esetekben viszont vagy egyszerűen megtiszteltetésnek tekintette a jogosult a felhasználást, vagy peren kívül, tárgyalásos úton egyeztek meg a fizetendő jogdíj mértékéről. Összességében biztosan igaz az az állítás, hogy pereskedésre csak legvégső esetben kerül sor, addig viszont nagyon hosszú út vezet.

- Milyen olyan ismert, zenei jogi esetek vannak, hol bíróságnak kellett beavatkoznia?

- Lehetne itt emlegetni sok nemzetközileg híres ügyet, amelyek zeneművekkel, vagy zenei előadásokkal voltak kapcsolatosak – akár ma is folyamatban vannak. Ugyanakkor egy magyar kurzuson érdemes inkább azokat megemlíteni, amelyekben magyar jogosultak voltak érintettek. De ezt érdemesebb amiatt is megnézni, mert a külföldi esetekből hajlamosak vagyunk elhamarkodott következtetéseket levonni egy esetleges hasonló magyar ügyre vonatkozóan, holott azt más jogrendszerben döntötték el, így nem feltétlenül adaptálható a magyar környezetre. Egyébként azt kell, hogy mondjam, ezen a területen nincs nagyon sok ügy, amelyben bíróság döntött volna. Egyszerűen amiatt, mert a magyar gyakorlat inkább a megegyezést, bíróságon kívüli rendezést tartotta mindig is szerencsésnek. Ennek több, egyébként a szerzői jogon túlmutató oka van: a bíróságok kevésbé specializáltak, a bíró gyakran még csak nem is szerzői jogra szakosodott szakember, ráadásul gyakran igen hosszú az eljárás. Emiatt viszont többször fordulnak a vitás felek a Szerzői Jogi Szakértő Testülethez, amely akár perben, akár peren kívül ad szakértői véleményt olyan ügyekben, amelyek valamilyen szerzői jogi kérdést vetnek fel. Zenei ügyei is viszonylag gyakran vannak a Testületnek. Milyen ügyekről van szó? Az elmúlt tíz évben foglalkozott a Testület olyan kérdésekkel, hogy mi a különbség az inspiráció és a konkrét felhasználás között, hogyan lehet idézni egy zeneműből, összehasonlította több rockopera zenéjét és szövegét, vitás volt Bartóknak A csodálatos mandarin című műve megfilmesítése kapcsán az integritás (ebből bírósági ügy is volt), megvizsgálta a testület azt, hogy mit jelent jogilag a remix, szabad-e a szerző engedélye nélkül mobiltelefon-csengőhangot csinálni a zenéből, védett-e a technozene, hogyan lehet felhasználni a reklámcélra írott zenét, kitől kell engedélyt kérni, ha a film zenéjét a DVD-n külön is meg lehet hallgatni, mit jelent a zenemű átdolgozása.

- Hol, mikor tudja használni a tudását az, aki elvégez egy Zenei szerzői jog kurzust?

- Azt gondolom, hogy bárhol és bármikor. Zenészek, menedzserek, jogászok is jártak már a kurzusra. Lehet arról vitatkozni, hogy egy zenésznek kell-e a jogaival foglalkozni, nem kell-e ezt a menedzserére bíznia, de én azt gondolom, hogy nem feltétlenül van minden zenésznek menedzsere, aki "vigyázna rá”, és egyébként is: ha egy zenésznek azzal tisztában kell lennie, hogy ha vesz egy TV-t és az elromlik, kicseréltetheti-e vagy csak javíttathatja, akkor azzal miért ne kellene tisztában lennie, hogy milyen jogok illetik meg amiatt, amit létrehoz. Menedzserek esetében nem lehet erről elmélkedni: egy menedzser egyszerűen nem lehet meg legalább alapvető szerzői jogi ismeretek nélkül. Még akkor sem, ha esetleg van jogásza, aki a szerződések pontos megszövegezésére figyel. De ő csak lekottázza. A jogászok közül pedig elsősorban nyilván annak ajánlható a kurzus, akinek az ügyfélkörében vannak zenészek, és szeretné őket tájékozottan képviselni. Sajnos a jogi kari képzésben nem igazán frekventált a szerzői jog oktatása, emiatt ad absurdum elvégezhető a jogi egyetem akár ilyen irányú ismeretek megszerzése nélkül is. Szerencsére azért ez ma már egyre kevesebb egyetemről mondható el, de a korábban végzett jogászok többsége sajnos nem rendelkezik ilyen irányú ismeretekkel. Ráadásul sosem árt felfrissíteni a régen hallottakat...

- Hogyan érzékeled, hazai menedzserek, zenészek, zeneiparban dolgozó szakemberek mennyire vannak tisztában a szerzői jogi fogalmakkal és a szerzői jog működésével?

- Kétféleképpen lehet megközelíteni ezt a kérdést. A gyakorlat szemszögéből és az elmélet szempontjából. A magyar zeneipar a rendszerváltásig csak korlátozottan működhetett igazi piaci tevékenységként, hiszen az állami lemezkiadó, az állam által működtetett jogkezelés, az állami szervezéssel zajló koncertélet egészen más logikát jelentett, mint amit egy iparágtól várnánk. A rendszerváltást követően ezek az intézmények eltűntek és a helyükön termettek magánszervezetek, amelyek egy az egyben átvették a szerepüket, vagy nem termettek, mert nem volt rájuk szükség vagy nem tudta kitermelni az iparág őket. A magyar zeneiparon érződik még az, hogy piacként fiatal és a szabályozási környezet sem igazán segíti. Az iparágat segítő állami programok újra és újra nekirugaszkodnak, de ezek csak kisegíthetik a piaci folyamatokat. Mindez együtt okozza azt szerintem, hogy a zeneipari játékosok nem nagyon foglalkoznak a szerzői jogokkal, legfeljebb akkor, amikor már valami probléma van. Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen szerencsére egyre több olyan zenész, előadó van, aki professzionális jogi segítséget is igénybe vesz.

A Zenei szerzői jog kurzus október 7-én, kedden indul. A tíz hetes kurzus során zenei joggal foglalkozó jogászok és gyakorlati szakemberek tartanak vendégelőadásokat. Bővebb információ a kurzus weboldalán: http://www.zeneiparihivatal.hu/portfolio/zenei-szerzoi-jog/