Elnézést mindenkitől, aki mást tervezett a hétvégére, de az a helyzet, hogy annyi jó új, megjelenés előt álló lemezt lehet előhallgatni, hogy muszáj lesz időt szakítani erre is. A továbbiakban a bőség zavara art-pop hercegnővel, új-zélandi neo soul-lal, hibátlan indie-rock-kal, powerpop klasszikussal és japán pszichedelikus legendával. Többek között.
Az új-zélandi Electric Wire Hustle nem sieti el a dolgokat, első (kritikusok által imádott) lemezük után öt évet kellett várni az újabb albumra, de minden percért megéri. Dögös pszichedelikus soul találkozik a hetvenes évek lazulós rockjával és tempós R&B-vel az év egyik legjobb lemezén. A KCRW rádió oldalán streamelhető.
A My Brightest Diamond név mögött megbújó Shara Worden (a nyitóképen) idén már kiadott egy elég jó EP-t, és most itt az új nagylemez is. Az okos, éteri popzenében utazó Worden ugyan néha mintha túl sokat akarna markolni (van itt tényleg minden az áriázástól a csodás popzenéig), vannak gyengébb, unalmasabb pillanatok az albumon, de azért bőven megéri a meghallgatást. Az NPR-en streamelhető.
Ugyanott egy talán kevésbé ismert, de szintén nagyon tehetséges singer-songwriter hölgy új lemeze is hallgatható. Lia Ices harmadik albuma elég változatos, stílusában, hangulatába és ezzel együtt színvonalában is, de amikor a dúsabb hangszereléssel kísérletezik, akkor nem igazán lehet belekötni. Sőt, van pár hibátlan dal a lemezen, amiért már érdemes az NPR oldalára kattintani.
A hét egyik igazán nagy meglepetése a She Keeps Bees brooklyni bluesrock duó új albuma. Messze nem az első lemez ez, régóta léteznek már, de az Eight Houses-zal bizonyára nagyobb ismertségre tesznek szert. Hol az évezred eleji PJ Harvey-t, hol egy érzelmesebb Kills-t idéző dalaik szinte egytől-egyig tökéletesek. Plusz Sharon Van Etten is közreműködik, hátha valakit ez győz meg, ugyanis ezt tényleg vétek lenne kihagyni. A The Line Of The Best Fit-en hallgatható.
Ugyanott a hét egyértelműen legfurább lemeze. Ha annyit mondunk, hogy japán pszichedélia, akkor már nagyjából belőhető az őrület szintje, de a helyzet az, hogy a hazájában mindenképp (de talán a világ más részein is) kultikus Shintaro Sakamoto új albuma nem egy szimpla pszichedelikus album, legalábbis nem az a drogmámorban úszó fajta. Ellenkezőleg, nagyon színes, sokolalú lemez, mégis a folyamatosan váltakozó stílusok (csendes folk, easy listening, funk, bálzene stb..) azt a hatást keltik, hogy valami egészen izgága, nyugtalanító, de egyben izgalmas rémálom részesei vagyunk. A The Line of The Best Fiten streamelhető.
Persze ha valaki igazi rémálom aláfestő zenét akar, akkor inkább hallgassa meg Vessel új albumát. A szerkesztőség elektronikus zenei szakértője is nagyon szerette, na meg úgy általában mindenki, aki a sötét tónusú, zajos, de azért zenei technóért odavan. A Pitchfork Advance-en streamelhető.
Ugyanonnan Blake Mills lemezét is ajánljuk, ami ugyan nem olyan különleges, de az ilyen eső áztatta, unott hétvégékre elég jó aláfestőzene. A Fiona Apple mellett zenélő Mills lemezén főleg a folk és az alt-rock dominál, de nem feltétlenül a megszokott, kiszámítható dallamokkal és megoldásokkal. Ide kattintva hallgatható.
Ha valaki szereti az amerikai indierock-hagyományt, az szeretni fogja a Mazes új albumát is. Kis Pavement, kis Feelies, kis Yo La Tengo na meg egy rakás klasszikus megidézése folyik a lemezen. De kit zavar ez, ha egyszer ennyire rendben vannak a dalok?
Ezzel szemben Paul Collins nem megigézi a klasszikusokat, ő maga a klasszikus. A legendás The Nerves egykori frontemberének új lemeze hamisítatlan powerpop, amiről Collins-t egyébként is ismerhetjük. Nincs itt nagy megfejtés, csak a jófajta dallamos poprock egymás után.
Végezetül legyen itt a The Juan MacLean új albuma is, ami mellett azért semmiképp nem lehet elmenni szó nélkül. Aki ismeri a zenekart, tudja mire számíthat. Aki nem annak mondjuk: elnyújtott, hipnotikus szintis, elektronikus popszámok, kicsit tánczene, kicsit otthonhallgatós dalok. Remek lemez. A New York Times lejátszóján streamelhető.
összeállította: Csada Gergely
