Újabb hét, újabb albumhallgató. Ryan Adams lemezét már említettük külön, de azért van még egy-két igazán nagy név rajta kívül is. A kevésbé ismertekről nem is beszélve. Soul, folk, pop modernizált afrikai zene és elektronika a tovább után.
Adjuk meg a tiszteletet és kezdjük a legidősebbel, és egyben legnagyobb névvel. Reméljük, Robert Plantet nem kell bemutatni senkinek. A Led Zeppelin legendás frontembere szólóban is elég aktív, a kilencvenes évekbeli hosszabb kihagyás óta pár évenként kiad egy-egy lemezt. A hangsúly ezeken már egy ideje az amerikai folkzenék felé tolódott, az új albumon azonban ismét a Led Zepnél is sokszor előforduló kelta hatások, és a Planttől szintén nem idegen afrikai zenei jegyek a legfeltűnőbbek. Igazán érdekes tud lenni, ahogy ezek a különböző zenei világok (kelta, afrika, blues) találkoznak egyes dalokban. Mindenképp érdemes belehallgatni, az ún. világzene rajongóknak pedig egyenesen kötelező. Az NPR-on streamelhető.
Tricky nem várt olyan sokat a visszatéréssel. Tavalyi lemeze után már itt is az új. Az Adrian Thaws (ez Tricky születési neve) megmarad a sötét, triphopszerű univerzumban, de sajnos az egy évvel ezelőtti False Idols-nál kevésbé ötletes és izgalmas. Azért senki nem veszít vele semmit, ha belehallgat. Mindezt az NPR-on teheti meg.
Sötétség után napsütés. Legalábbis ez az első, ami beugrik a denveri Tennis zenekar eddigi dalairól. A hamisítatlan vidámkodós nyári szünet soundtrack-jeiről ismert együttes azonban új albumán visszavesz egy cseppet az önfeledt boldogságból, még ha van is egy-két arra ösztönző dal. Az eléggé neves producergárda (Black Keys, Shins és Spoon-tagok) segítségével felvett lemez persze így sem lett túl depresszív, de azért itt-ott bekúszik egy kis felhő, melankólia, ám a változatosságnak ez nem is árt. A Pitchfork Advance-n streamelhető.
A TENNISRŐL ÉS SOK MÁS FIÚ-LÁNY DUÓRÓL ITT ÍRTUNK!
Ugyanitt hallgatható az Avi Buffalo második albuma. Az At Best Cuckold kellemes, ártatlan indiepop dalokkal van tele, amelyek pont megfelelőek egy késő nyári-kora őszi lusta délutánhoz. Sokat ne várjunk tőle, és akkor nem okoz csalódást. Tovább az Advance-re érte.
Még ősziesebb a Hiss Golden Messenger új albuma. A leginkább M.C. Taylor észak-karolinai folkzenész szólóprojekjeként leírható formáció több vendégzenésszel (Bon Iver- és Megafun-tagokkal) felvett albuma hamisítatlan természetközeli, belassult remetezene. Aki az ilyesmit kedveli mindenképpen kattintson az Advance-re.
Elektronikus zenék terén hallgatható egy sokak által nagyon várt új album. Ital nagyot dobott két évvel ezelőtti Hive Mind című albumával. Magával ragadó, kicsit creepy atmoszferikus új albuma a Resident Advisor-on streamelhető.
A Simian Mobile Disco ellentétben az eddigi tempósabb albumaikkal most egy filmzeneszerű, néha kissé ambientes anyaggal jelentkezik. Hogy ez is annyira jól áll-e nekik, mint a bulisabb, tech-house-os világ kiderül a New York Times oldalán.
Aki valami igazán izgalmasat, és érdekeset szeretne hallani, annak mi leginkább a Fofoulah londoni kollektíva lemezét ajánljuk. A szenegáli és nyugat-afrikai tradícionális zenéket nyugati hatásokkal (dub, rock, funk, jazz) vegyítő társaságot olyan ismertebb zenekarok tagjai alkotják, mint a Red Snapper, Juju vagy épp az a Sensational Space Shifters, amelyik Robert Plant legújabb kísérőzenekara (a fent hallható új albumot is velük vette fel). A legjobb az egészben, hogy a különböző kulturális és zenei hatások teljesen szervesen válnak eggyé a zenéjükben, és lesz valami igazán hibrid, igazán aktuális az egészből. Első, tavalyi EP-jük a Bandcamp-en, az új lemez pedig itt alább hallható:
Szintén afrikából egy igazi veterán is hallat magáról. A nigériai Orlando Julius egyike volt az afrobeat kitalálóinak a hatvanas években, és most egy új albumon is érzékelteti, hogy semmit nem számít a kor, ha a zene igazán friss és energikus marad. Az angol Heliocentrics-szel (akik már egy rakat híres vagy kevésbé híres zenésszel dolgoztak együtt DJ Shadow-tól Mulathu Astatke-ig) felvett lemezen az a jól eső, és persze jól ismert szellős, repetitív, a helyenként szólókba kezdő fúvósoknak teret adó zene fogadja az embert, amit nagyon nehéz nem imádni. Az Okayafrica oldalán streamelhető a lemez.
Zárásnak pedig egy újabb tehetséges, a befutásra is esélyes szóló férfi előadó. Azért írjuk, hogy újabb, mert az elmúlt hetekben belefutottunk már egy-két jelöltbe, de van egy olyan érzésünk, hogy az angol Myles Sankonak tényleg nagyon nagy esélye van piacot robbantani. Persze az a műfaji keret, amelyen belül mozog (lényegében a klasszikus hatvanas-hetvenes évek soul zenéje) elég szűkös, de ilyen sallangmentes souldalokat manapság csak veteránoktól (pl. Charles Bradley) hallunk, úgyhogy kíváncsian várjuk egy sokak számára eladható fiatalember meddig jut majd ezen az úton. Bill Withers, Al Green, Otis Redding mind beugranak a lemezt hallgatva, ami persze nem rengeti majd meg a világot, de van rajta néhány egészen kiváló dal, Sanko pedig zseniális énekes.
összeállította: Csada Gergely
JÖN A 25. RECORDER MAGAZIN! JÖN AZ AUSTRA! REC025 LAUNCH PARTY SZEPTEMBER 11-ÉN.
