Ryan Adams nyughatatlan, egyszerre szimpatikus és tenyérbemászó, tucatnyi stílusban nagy tempóban alkotó dalszerző-előadó - így ismertük, úgy 2011-ig. Aztán eltűnt három évre és most új emberként tért vissza. Először júliusban a mostani lemez beharangozó dalával, aztán a napokban egy jól fogadott villám punklemezzel (1984), majd hamarosan egy klasszikusabb, rá jellemző, de ismét jó albummal (Ryan Adams). Mindkettő meghallgatható.
A születésnapját a kanadai Bryan Adamsszel egy napon (november 5-én) ünneplő amerikai Ryan Adams az alt-countrys Whiskeytown énekes-gitárosaként tűnt fel, de szólókarrierje árnyékot vet erre a korai fejezetre, 2000-es Heartbreaker című bemutatkozása óta ugyanis tizenhárom nagylemezt (köztük duplákat) adott ki, volt, hogy évente többet is, és akkor a még intenzívebb kalózlemezes életművét nem is említettük. Akadt ebben a bő termésben kiváló album és teljesen felejthető egyaránt, akadt sok olyan húzása, ami nem tüntette fel túl jó színben, de azért tehetségét senki nem kérdőjelezte meg. 2011-ben adta ki eddigi utolsó stúdiólemezét, a már akkor is két év friss album nélküli szünet után érkezett és lenyugvás jeleit mutató Ashes & Fire-t, majd tőle szokatlan módon nagyon eltűnt, illetve a háttérbe húzódva dolgozott.
Most visszatért, mégpedig a szeptember 9-én megjelenő cím nélküli, vagy Ryan Adams című, ezzel is új kezdetre utaló 14. albumával. A közben eltelt időben 2009-ben között házassága lenyugtatta, felhagyott az alkohollal és a drogokkal, klasszikusan megbékélt, kisimult arcú előadó lett tehát. Hogy emberi léptékben folytatja-e karrierjét, abban persze nem lehetünk biztosak, hiszen a hol metállemezt, hogy Kiss-feldolgozásalbumot, hol The Finger néven punklemezt kiadó zenész a nagy visszatérés előtt most is elpottyantott egy mellékterméket, ezúttal is a punk irányába. Az 1984 című, rövid, attakkszerű, korai Replacements-et és Hüsker Dü-t idéző dalokat tartalmazó 7" EP is meghallgatható alább. A Ryan Adams című album pedig olyan, mint egy korai Bruce Springsteen-lemez egy középkorú Springsteen előadásában. Egészen jó dalok is szerepelnek rajta a szokásos zsánerben (az alt-country ezúttal elmaradt), akik szeretik Adamset, azok alighanem az erősebb lemezei közé fogják sorolni ezt az alkotását - amit az NPR-en lehet meghallgatni.
az 1984 című punklemezt viszont itt is:
