A leginkább Kavinsky nevével fémjelzett, nyolcvanas években elképzelt jövőbe visszarévedő és az interneten masszív szubkultúrával bíró synthwave/retrowave/outrun electro irányzatnak itthon csak elvétve akad követője. A budapesti Lazerpunk! a kevesek egyike, aki egyúttal túl is lépett a műfaji kereteken egyedinek mondható, az EBM kérlelhetetlen döngölését és chiptune-zenék videojáték prüntyögéseit előtérbe helyező keményebb, sötétebb hangzásvilágával. A retrofuturista szintielektró-punknak egy hete jelent meg bemutatkozó albuma Game Over címmel.
Indulás: 2013
Tagok: Magányos farkas vagyok, egyedül írom a zenéket. Nevem pedig nincs, csak gyártási számom.
Stílus: Retrowave előadó akartam lenni, de nem teljesen sikerült. Mindenesetre ha választani kell, oda sorolnám magam. De talán a legtalálóbb meghatározás az, amit egy zenei fórumon akasztottak rám, miszerint én vagyok "a Crystal Castles és Kavinsky eltitkolt szerelemgyereke."
Hatások: A 80-as, 90-es évek akció-, sci-fi- és horrorfilmjei, továbbá videojátékai.
Kiadók: Alapvetően magam intéztem mindent, de úgy éreztem, jól jönne némi segítség az album promotálásához, így megérdeklődtem a Werkstatt Recordings-nál, hogy ha már eddig is olyan nagyvonalúan támogattak, nem szeretnék-e kiadni az albumom. Szerették volna. A jövőben szeretnék majd egy magyar kiadóhoz elszerződni.
Történet: Még általános iskola elején került hozzám egy Kraftwerk-kazetta, amit aztán rongyosra hallgattam. Azt nem tudom, hogy a robotok iránti rajongásom ezt megelőzte, vagy ebből következett, de elég meghatározó eleme lett az életemnek. Mivel azonban ez még az internet előtti sötét korban volt, így sajnos egyedül a különféle zenecsatornák és rádiók láttak el zenével. Végül aztán hozzánk is bekötötték az internetet, így újra felfedezhettem, hogy az elektronikus zene nem csak az akkor divatos Bank Dancehallban és E-klubban döngetett üresfejű-zseléhajú „tuc-tuc” zene. Később aztán teljesen elvesztem a különböző alternatív elektronikus zenei stílusokban, és leginkább az EBM, az electro-industrial és a chiptune volt az, ami megfogott. A Lazerpunk!-kal leginkább a retrowave/synthwave stílust akartam megcélozni, de szerencsére/sajnos nem sikerült kiölnöm belőle a döngölős indusztriál és a prüttyögős chiptune iránti vonzódásomat, így aztán én lettem a szcéna fekete báránya. Ami persze nem baj, mert így, hogy ma már minden ötödik tinédzser csinál valami zajt a számítógépén sokkal jobb, ha az ember kilóg minden sorból, mintha pont beleillik bármelyikbe.
Megjelenések: 2013-ban került fel az első számom a SoundCloudra és a YouTube-ra, aztán rendkívüli lassúsággal írtam az új zenéket, míg végre összejött kilenc szám, ami most meg is jelenhetett album formájában, a digitális kiadás mellett CD-n is.
Küldetés: Meghonosítani kis hazánkban a retrowave stílust, ami eddig érthetetlen okokból nem történt meg. Továbbá remélem, hogy méltó soundtracket tudok produkálni ahhoz a harchoz, amit a sötét jövő cyberpunk világában fognak megvívni talán a következő, vagy talán még ezen generáció fiataljai a gonosz megavállalatok és kiborg zsoldosaik ellen.
Jövőkép: Rendkívül sötét. De azért remélem tudok még majd pár koncertet meg retrowave bulit rendezni az apokalipszis előtt.
Mellékprojektek: Van, de az egyelőre hétpecsétes titok. Mármint a létezése nem, csak az, hogy én csinálom.
Szexepil: Kék és rózsaszín neonfények, robotszerű vokóder, dobhártyaszaggató dobok, és üvöltő szintetizátorok. Na meg mindenféle idézetek olyan filmekből, amiket még VHS-kazettán láttál, és olyan játékokból, amiket floppyról telepítettél.
Legnagyobb eredmény, elismerés: Néha felnézek a last.fm-re, és azt látom, hogy hallgatják a zenémet. Feltételezem ezt önszántukból teszik. Nem hiszem, hogy számomra bármilyen díj ennél nagyobb elismerés lehetne. Bár egyszer egy kisebb synthwave rádió azt mondta, hogy olyan vagyok. mintha Lazerhawk vagy Mega Drive megőrült volna, és azért ez is erősen megmelengette a szívemet.
Bevetetés Lazerpunk! világába - a Game Over régi videojátékokból összevágott klipje:
és a teljes Game Over album: