Noise-rock, dallamos punkoskodás, rég elfeledett avantgárd-folk, ránktelepedő szomorúság, és persze az év egyik előre borítékolható nagy rádióbarát befutója. Keresd ki melyik való neked eheti albumhallgatónkból!
Kezdjük a végén. A nagy befutó címre esélyes Sam Smith-ről nem mi találtuk ezt ki, hanem kábé mindenki, aki tavaly fogadkozásba bocsátkozott ezügyben. A 22 éves brit srác megnyerte a BBC Sound of 2014 szavazást is, amivel nem nagyon szoktak mellé lőni. Mondjuk Smith-szel azért nem kockáztattak nagyot. Urbánus popos R&B-je patikamérlegen lett kimérve. Nem véletlen, hogy már nálunk is nyomják a rádiók. Az NPR-on streamelhető nagylemez könnyen lehet, hogy egy jövőbeli új nagy sztár első szárnypróbálgatásaként marad majd fent.
Szintén az NPR-on hallgatható a The Antlers új albuma, amin Peter Silberman és zenekara továbbra is képes megcsinálni azt, ami másoknak még egyszer sem jön össze: úgy előadni a megtört szívű dalnok emelkedett dalait, hogy ne legyen az egész valami emészthetetlen és őszintétlen giccs. Persze biztos lesznek, akiknek ez a felépítmény mégis túl törékeny, de aki eddig szerette a zenekart, annak a Familiars sem fog csalódást okozni.
A brooklyni Papertwin Vox Humana EP-je jelenti a felüdülést a héten a sok melankólia és zajongás között. A négytagú zenekar több, mint korrekt elektropopját a SPIN-en lehet meghallgatni.
Illetve a Klaxons is visszatért egy új albummal a héten. Mi most pol-korrektségből csak annyit mondunk, hogy a lemez a Guardianon streamelhető.
Ezzel nagyjából ki is fogytunk a szűken értelmezett popzenékből, van viszont egy rakás nagyon izgalmas album még a héten. Ezek közül is kiemelnénk a Hot Chip énekesének Alexis Taylornak a szólóalbumát, melynek intim, visszafogott, néha inkább hűvösebb szinti alapú, máskor lágy gitárvezérelt dallamai megrendítően szépek. A Pitchfork Advance-re kell átlépni hozzá.
Ahol Matteah Baim albumát is érdemes meghallgatni, főleg ha Taylor melankóliája már úgyis ránk telepedett. A vonósokkal megtámasztott, enyhén pszichedelikus folkos dalokat felsorakoztató albumon vendégeskedik Antony Hegarty és James Richardson (MGMT) is.
Akinek pedig még ez sem elég a szomorúságból annak az alábbi lemezt ajánljuk meleg szívvel. A holland Silmus Shelter című lemeze kiváló instrumentális ambient lefekvés előtt ajánlatos elindítani.
Na de elég ebből a tespedtségből! Tessék berakni a glastonbury-i Will Saul által összerakott legújabb DJ Kicks-et, ami méltó a sorozat eddigi darabjaihoz. A szépen felépített mix a könnyed bevezetéstől a house-os, technós csúcspontokon át a szép sci-fi-s lezárásig jut el. Pitchork Advance-n streamelhető.
A minimal techno híveinek az év egyik legörömtelibb fordulata, hogy tizenegy év után Richie Hawtin felélesztette kultikus Plastikman alteregóját, akinek a New York-i Guggenheim múzeumban élőben rögzített közel egyórás anyaga június 10-én jelent meg EX címmel a Mute-nál, és meg is hallgatható alább:
A jelen elektronikus tánczenéjének egyik vezető egyénisége, a holland Martyn elkészült harmadik albumával, amely színtisztán analóg hangokkal és hangszerekkel való kísérletezéseinek eredményeit foglalja össze tíz trekkben. A The Air Between Words június 16-án jön ki a Ninja Tune-nál, egy-egy számban közreműködik rajta For Tet és Inga Copeland (copeland), egyben streamelhető alább:
Elektronikus zenei vonalon azonban a hét csúcsa mégis Lone új albuma. Az eddig is a legizgalmasabb producerek közé tartozó Matt Cutler tovább emeli a tétet a Reality Testingen összemosva kvázi mindent, amit csak az albumformátum megenged. Pattogós house, hiphop, techno - van itt minden, de baromi profin egybegyúrva.
A kanadai White Lung is mozgásra ösztönöz, ha épp nem is épp úgy, mint a fentiek. Az energikus punkrockot játszó zenekart az igazi punkok már rég megvetik (naná, ha egyszer ez is a Pitchfork Advance-n streamelhető), de ez senkit ne zavarjon, hiszen a Deep Fantasy is tele van baromi erős, feszes zajos punk darálásokkal. Hibátlan.
A noise-rock fanatikusoknak pedig itt van az egyik legtermékenyebb zajos kísérletező együttesnek, a japán Borisnak legújabb albuma. A Noise már a zenekar huszadik(!) stúdiólemeze (hogy a többi megjelenésről ne is beszéljünk), tehát nagyon úgy tűnik, hogy nem agyalnak sokat egy-egy stúdiózás előtt. Mondjuk amíg ilyen kisujjból rázzák ki a kísérteties feedback-orgiákat és az állati noise-rock számokat addig nem is kell. Az NPR-on hallgatható.
A végére pedig egy igazi különlegesség. Mike Cooper három klasszikus albumát jelentetik meg újra a hetekben. A Trout Steel, a Places I Know és a The Machine Gun Co. with Mike Cooper a folk-blues alapú dallamokat vegyítik a korban meglehetősen szokatlan (de mai füllel sem kézenfekvő) free-jazzes, avantgárd megoldásokkal. Igazi kincs ez a két megjelenés, amelyeket a Pitchfork Advance-re kattintva lehet meghallgatni (itt és itt).
