Berlinben járt a Kistehén – Útinapló koncertbeszámolóval és fotógalériával

Berlin jelenleg egyik legmenőbb klubjában lépett fel pár napja a Kistehén, akik a magyar gyökerekkel is rendelkező berlini székhelyű RotFront zenekar vendégei voltak. Közös utazás a német fővárosba a kvartettel, avagy egy mozgalmas hétvége beszámolója.

Amikor meghívást kaptam a zenekartól, hogy tartsak velük Berlinbe a május 2-ai koncertjükre, egyből tudtam, hogy egy különleges programra mondtam igent. Végül is, milyen sűrűn adatik meg arra a lehetőség, hogy két nap leforgása alatt számtalan turnézással kapcsolatos munkafolyamatot kipróbálhasson az ember? Természetesen elsősorban azért mentem, hogy ez az írás megszülessen, valamint fotók is készüljenek, de remek alkalom volt belefolyni a szakmai életükbe: pakoltam, vezettem, segítettem, ahol tudtam.

AZ UTAZÁS

Csütörtök délután vágtunk neki a közel 900 km-es autóútnak egy mikrobuszban, amelyben elég korán előkerült a pálinka és A Wall Street farkasa című film, így az első pár óra szinte észrevétlenül eltelt. Azonban egy ilyen távolságú úton, egy olyan járművel, ami nyilván nem fog nyolc utassal és komoly hangszerparkkal versenyidőt futni, várható volt, hogy az út második fele már komoly kihívást jelent majd, mind az épp volán mögött ülő, mind az ablakokon kifelé nézegető utasok számára.

A végtelennek tűnő autópályákon haladva sorra kerültek elő különféle zenék: meghallgattuk az új Ivan & the Parazol-albumot, előkerült a tavalyi David Lynch nagylemez (The Big Dream - ez nem aratott nagy sikert), de klasszikusok is megszólaltak, úgy, mint a The Rolling Stones 1973-as brüsszeli koncertfelvétele (Brussels Affair).

A hosszú utazás végül egy nem túl szívélyes köszöntéssel zárult: Berlin esővel, széllel és kemény hideggel fogadott bennünket. Ez sajnos másnapra sem változott, így idő előtt a koncert helyszínéül szolgáló Astra Kulturhas nevű klubban kötöttünk ki, ami a helyi Kazinczy utcában található (Revaler Straße) többek között a kinti Szimpla szomszédságában. 

AZ ASTRA

Az 1500 fős koncertterem nagyon impozáns, érkezésünkkor már zajlott a főzenekar hangbeállása, így azt is hamar sikerült megtapasztalni, hogy milyen tisztán és erőteljesen szól az Astra. A hely stílusában és méretében leginkább a debreceni Roncsbárra hasonlít, vagyis sokkal nagyobb, mint a budapesti romkocsmák és jobban el is különül a benti és kültéri rész. Nem csak ez különböztette meg a fővárosi klubjainktól: feltűnően nagy tisztaság a graffitis, romos falrészek ellenére is, még feltűnőbb azonban a személyzet kedvessége, mosolygóssága, ami sajnos itthon már kevesebb helyen tapasztalható. Arról már nem is beszélve, hogy a backstage-ben a catering szolgáltatás is sok kellemes meglepetést tartogatott sokszínűségével.

A hely egyébként olyan népszerű, hogy három nappal előttünk Lykke Li lépett fel, de tavaly megfordult színpadán az MGMT, a Tame Impala, a Tegan & Sara duó, az Eels, a Foals, a Garbage, vagy az Arcade Fire, csak, hogy pár nevet említsünk.

A KONCERTEK

A Kistehén egy kiadós vacsorát, rádiós interjút és hangbeállást követően végül nyolc óra után pár perccel lépett színpadra, amely előtt már szép tömeg várta őket. Ez szintén egy nagyon pozitív meglepetés volt, ugyanis a viszonylag korai kezdés ellenére is sok ember (és nem csak kint élő magyarok) jött el, gondolván, hogy a RotFront biztosan olyan zenekart mutat be, amely tetszeni fog nekik. Tetszett is, Kollár-Klemencz Laci hamar megtalálta a közös hangot a jelenlévőkkel, a zenekar pedig nagyon elemében volt, nyilván egy fokkal nagyobb drukk lehetett bennük is, mint egy hazai fellépés során. Mivel az időkeret viszonylag szűk volt (40 perc a kiírás szerint), így a koncert előtt összeállított setlist a gyorsabb, ugrálós dalokra építkezett. A hatás nem maradt el: a vidáman, sörrel táncoló multikulturális közönséget egyértelműen meggyőzte a műsor.

A koncert végére mindenki ráérzett a Kistehén világára, nagy kár volt, hogy le kellett jönniük a színpadról, a közönség látszólag egy dupla hosszúságú koncertre is vevő lett volna. A német precizitás azonban nem tűri a hosszú csúszásokat, így sajnos a ráadás – mindenki nagy bánatára – elmaradt.

Rövid átszerelést követően máris érkezett a RotFront, amelyből Wahorn Simon (Simi) neve sokak számára ismerős lehet (ex-Balaton, -Batu Kármen), de korábban Gryllus Dorka is a zenekar oszlopos tagja volt. A Berlinben működő, leginkább világzenei motívumokon alapuló rockzenét játszó formáció fellépése során a közel teltházasra duzzadt közönség egyformán jól énekelte a magyar és egyéb nyelvű dalszöveg-részleteket és önfeledten szórakozott a kétórás program során. A több, mint 10 éve aktív formáció péntek esti programjában elhangzottak korai és aktuális dalok is, amelyek mindegyikében ott bujkáltak az orosz, ukrán, magyar, német és még ki tudja milyen gyökerek. Ez a fajta tagösszeállítás remekül reflektál a jelenkor politikai problémáira is, ott és akkor megjelent a levegőben a béke gondolata, miszerint a zenén és a kultúrán keresztül lehet és kell átadni az összetartás üzenetét. A koncert végére elfajultak az indulatok, persze csak jó értelemben: a gitáros a tömegbe veti magát, a közönség pedig megkapta, amire vágyott: két különleges hangulatú európai zenekar, akik elvarázsolták őket egészen pontosan 2 óra 40 perc erejéig.

A HAZAÚT

A koncert utáni éjszakai hazautazás már sokkal csendesebb volt, mint a Stones-daloktól hangos odaút, csak a Fargo című film szólt halkan a ködös utakon. Mire kivirradt és a zenekar egyes tagjai kinyitották szemeiket, már rég magunk mögött hagytuk Németországot és már csak abban reménykedtünk, hogy otthon, Budapesten újra látjuk a napsütést, ami nagyon tud hiányozni két nap után is.

beszámoló és fotók: Reszegi László

A RotFront 2012-es Sziget Fesztiválos fellépésének teljes felvétele: 

A Kistehén legutóbb lemezének hivatalos lejátszási listája: 

itt pedig egy szép nagy fotógaléria arról, hogy milyen egy külföldi koncertút a Kistehénnel: