(X) A két éve alakult Zeneipari Hivatallal már többször is foglalkoztunk itt a Recorderen. A zeneipar egészét lefedni kívánó képzések közül most a május 9-én induló Access All Areas elnevezésű kurzusról beszélgettünk a Hivatal vezetőjével, Morcz Fruzsinával és a kurzus oktatójával, a Manchesterben élő és az ottani alternatív zenei szcénában már hosszú idő óta fontos szerepet betöltő (és többek között a legendás Tony Wilsonnal is ismeretséget kötött) Ördög Ottíliával. Az Access All Areas kurzusra május 5-ig lehet jelentkezni, itt.
- Hogyan kerültél bele a Zeneipari Hivatalba, mint oktató?
Ördög Ottília: - Fruzsinát négy éve ismertem meg, és rögtön elkezdtünk együttműködni, mert ugyanazok voltak az álmaink, ugyanazt csináljuk más-más országban. Én Angliában, ő itt Budapesten. Az ambíciónk, a zene iránti szenvedély is összeköt minket, fiatal zenészeket is tanítani és fejleszteni más-más formában, úgyhogy összeültünk többször, hogy megosszuk a tapasztalatainkat egymással arról, hogy ez hogyan működik kint és itthon. Mióta megismerkedtünk, voltak ötleteink hasonló témában, még a Zeneipari Hivatal előtt is. Tavaly nyár végén voltam itt, és akkor kérdezte Fruzsi, hogy elvállalnám-e a kurzust.
Morcz Fruzsina: - A történethez hozzátartozik, hogy mi a Birminghamben élő és a helyi egyetemen oktató Andrew Dubberen keresztül ismerjük egymást, aki akkor épp egy utazó konferenciát akart szervezni, amit Manchester után Budapestre is elhoztak volna. Ő említette, hogy tudnak Manchesterben egy magyar lányt, aki érdekes mód épp ilyesmivel foglalkozik. És onnantól fogva magától mentek a dolgok, mert Otival nagyon könnyű megtalálni a közös hangot.
Ottília: - Örültem a felkérésnek, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen kurzus sokkal hasznosabb, mint egy konferencia, amiből már úgy is olyan sok van. Egy ilyen, több napon át tartó, intenzív kurzus sokkal többet adhat a résztvevőknek.
- Mik a konkrét tapasztalatok a kurzussal kapcsolatban?
Ottília: - Nem voltam biztos benne, hogy mennyire lesz zökkenőmentes az angol kommunikáció, kicsit féltem is, nehogy nehéz legyen az embereknek, nehogy túl komoly legyen. Mert bizonyos témák, mint a lemezszerződés, komplikáltak is lehetnek, ha a részvevők nem tudnak rendesen angolul. De ezek a félelmek alaptalanok voltak.
- Beszélnél egy kicsit részletesebben a tananyagról? Miről tanulhatnak a hallgatók ezen a kurzuson belül?
Ottília: - Azzal kezdjük, hogy miből áll össze a külföldi zeneipar, amitől eleinte kicsit megijedtek, mert az eddigi résztvevők zöme a független előadók közül kerül ki, vagy olyan emberek közül, akik még csak szeretnének bekerülni a zeneiparba, de nincs igazán tapasztalatuk. Sokan akarnak külföldre menni, de még nem mindenkinek van tapasztalata a szervezésben itthon. Van egy jó nagy térképem a zeneiparról, rajta az összes szereplővel a collection societytől a publisherig (Ottília 12 éves kora óta Manchesterben él, a szakkifejezéseket mind angolul mondja – a szerk.), akkor voltak olyan reakciók, hogy „jaj, mi ezt nem fogjuk tudni csinálni”. De én is egy one man band vagyok, csinálok mindent ezek közül. Az órára pedig bejött Soltész Péter, a Punnany Massif menedzsere is, aki szintén nagyon jó tanácsokat adott a résztvevőknek. Az is egyedivé teszi a kurzust, hogy van sok skype-interjú. Volt például a Decca Records marketing menedzserével ilyen beszélgetés, vagy Sylvia Tella énekesnővel, aki még anno a Boney M-mel kezdte, aztán dolgozott a Pop Will Eat Itselffel is, és mostanra a reggae műfaj elismert szereplője, a lovers rock királynője. Minden formális tananyagot igazzá tesznek ezek az emberek, és az ő tapasztalataikon keresztül a hallgatók el tudják képzelni, hogy is lehet ezt egyedül csinálni. A kurzus elején az alapvető üzleti képességek is részét képezik a tananyagnak, hogy hogyan kell entrepaneurnek lenni, azaz hogyan kell kockázatot vállalni. Put your money where your mouth is – mi így mondjuk. Ne csak várják, hogy a segítség máshonnan jöjjön, hanem emellett menjenek és próbálják ki magukat. Ha koncertet akarnak rendezni, rendezzenek egyet, ha artist manager akarsz lenni, akkor menj és szerezz egy bandát magadnak. Nézz körül a zenekarok környékén, ezek nem olyan munkahelyek, amik meg lennének hirdetve.
- Milyen biztos tudást lehet átadni egy kurzus keretén belül, aminek a megszerzésével ebben a folyton változó közegben eredményt lehet elérni?
Ottília: - Adunk igazi példákat, hogy mi működik, és mi nem működik. De el is mondjuk azt, hogy a zeneipar folyton változik. Nagyon fontos, hogy mindig figyeljenek, hiszen minden üzleti ág folyton változik. A zeneipar is biznisz, egy vállalkozónak muszáj mindig képben lennie.
Fruzsina: - Igazából iskolai keretek között sok mindent meg lehet tanulni, ilyenek például az elméleti alapok. Ez lehet akár a szakmák meghatározása is, ami nélkül nem tudod, hogy ki az, akit meg kell találnod bizonyos helyzetekben. Tehát ad egy alapvető térképet a zeneiparról. Másrészt az említett skype-interjúk nagyon fontosak, mert általuk lehet találkozni az ipar szereplőivel. Illetve Oti sok szituációs játékot, gyakorlatot is beemel a kurzusba, amivel életközelibbé válik az egész. Ez azért fontos, mert sok olyan zeneipari képzés van, nemcsak itthon, máshol is, ahol emberek úgy végeznek el egy kurzust, hogy például nem kapnak a kezükbe egy lemezszerződést sem. Nem találkoznak a kifejezésekkel, nem tudják, mihez tartsák magukat. A mi kurzusunkban kapnak egy olyan alapismeretet, illetve olyan gyakorlati szituációkat és helyzeteket, amivel megspórolnak maguknak pár évnyi csalódást és pár kellemetlen pillanatot.
Fruzsina: - Azt tudni kell, hogy a kurzus résztvevői között részben zenészek vannak, részben pedig zeneiparba készülő vagy ott dolgozó emberek. Így differenciált oktatást végzünk, előbbinek máshogy kell alkalmaznia ugyanazt a tudást, mint utóbbinak. A zenészek tudnia kell, miről kell beszélnie egy adott helyzetben, mi a fontos információ. Úgy is mondhatjuk, hogy mi tudatosságot oktatunk az iparban működök számára. Én biztos éveket spóroltam volna, ha hamarabb kezdem el tanulni mindezt, mint aktívan magát a szervezést
- A magyar piac nagyon kicsi és nagyon máshogy működik, mint mondjuk a brit. Mik lehetnek a lehetőségek külföldön? Hogyan tudnak alkalmazkodni ehhez a hazai szereplők?
Ottília: - Én úgy látom, hogy a világ változik, és előre kell nézni, mindig meg kell tippelni, hogy mi lesz a következő nagy dolog. Angliában rengeteg különböző kultúra van, Manchesterben például 200 nyelvet beszélnek. Amikor először a jamaikaiak vagy az indiaiak megjelentek, a saját stílusukat vitték magukkal, és ebből lett egy új stílus. Most is ilyesmi történik. Amikor van egy ilyen mértékű bevándorlás, abból jön a kultúra. Minél több ember jön egy helyről, annál könnyebb programot szervezni, fellépésekhez jutni.
Fruzsina: - Nekem sok olyan tapasztalatom volt, hogy a hazai szereplők egyrésze nincs tisztában azzal, hogyan működnek alapvető folyamatok a zeneiparban. Hogy milyen konferenciák vannak, amikre elmehet, hogy ott hogyan kell viselkedni, hogyan kell bizonyos helyzeteket kezelni, kapcsolatot felvenni egy lemezkiadóval és a többi. És ezeket megtanítani azért fontos, mert ez tömeges hatással lehet az egész piacra. A tehetség nem minden, most is rengeteg tehetséges zenekar van itthon, de az iparági szereplőknek ismereteket kell tudni szerezni valahonnan arról, hogy melyek azok a különböző üzleti és szakmai formulák, amik a zeneiparban működnek.
- Ottília, te hogyan kerültél a zeneiparba, mint szervező? Hogyan indult a karriered?
Ottília: - 12 évesen mentem ki Angliába, és 18 évesen már elkezdtem koncerteket szervezni. Úgy kerültem bele, hogy érdekeltek az új zenék, amit hallottam. Nem a mainstream érdekelt. Elkezdtem rendezni egy klubestet, ami nagyon sikeres lett, majd elkezdtem promotálni az ott fellépő dj-k lemezeit is. És akkor felkeltettem Tony Wilson érdeklődését, mert neki valahogy sehogy se sikerült jól menő drum’n’bass-estet rendeznie. Mindig volt valami probléma, például a ragga jungle-ben szokás volt a plafonra lőni fegyverekkel, amikor jön a drop. Nem értette, hogy hogyan lehet, hogy az én bulijaimon nincs ilyen balhé. A fiát, akit nagyon érdekelt ez a zene, el is hozta hozzám, hogy legyen a gyakornokom. Eleinte a klubok nem igazán engedték a drum’n’bass-bulikat pont az ilyen balhék miatt, de a lényeg a promotáláson volt. A zene jó volt, csak ahogy reklámozták, az nem volt jó. Én máshogy promotáltam, egy vidám imidzset adtam neki rózsaszín flyrekkel meg hasonlókkal, és így a manchesteri zenészeknek kinyílott az ajtó. Aztán később elmentem egy stúdióba dolgozni, ahol még több új zenével ismerkedtem meg. Rengeteg új zenekar van, de Manchester nagyon nosztalgikus hely, ezért akartam, hogy adjuk esélyt a feltörekvő zenekaroknak is. Azután hoztam létre a saját kiadómat, a Beat Bazaart, de van egy rádióműsorom is, kicsit a Tilos Rádióhoz hasonló közösségi rádióban. Ezt a Unity Radiót már többen hallgatják, mint a mainstream adókat.
- Ha már Tony Wilson, és ha már a zeneipar. Te hogyan látod az ő szerepét, mint zeneipari szakemberét? Hiszen rengeteg legendás együttest futtatott fel, de közben hatalmasakat is bukott.
Ottília: - Nagyon sokat tanultam tőle, nagyon inspiráló személyiség volt, aki egyébként nagyon sok mindent csinált a zenén kívül, amiben végig sikeres volt. Tévébemondó is volt, könyveket is írt, a politikával is jó kapcsolata volt, nagyon támogatta a zenészeket. Ugyan nem csinált olyan nagy pénzeket, mint más kiadók, de ez szerintem egy szép dolog. Volt, hogy túlságosan megelőzte a korát. Például már az iTunes előtt felfedezte az online zenebolt lehetőségeit. A Music 33 nevű oldalon 33 penny-ért lehetett mp3-at eladni. Ez 2002-ben történt. Rá egy évre elindult az iTunes, ahol már 99 cent volt egy dal. Jó előre látta a független zenészek korszakát. Nagyon szenvedélyes volt a kreatív emberek és nemcsak a zenészek iránt. Volt egy manchesteri zenekar, amelyiknek én voltam a menedzsere, ő pedig a kiadója, de a sok befektetett munka ellenére feloszlottak idő előtt, és nem tudtunk mit tenni ez ellen. Emlékszem,az utolsó dolog, amit mondott nekem, az volt, hogy ezeknek a srácoknak be kell futniuk, miért oszlottak fel, hiszen olyan tehetségek. Ilyen volt ő, nagyon sok mindenkinek segített. A városban is így emlékeznek rá, nem úgy, hogy mennyi pénzt csinált, hanem, hogy mennyire sok embernek segített.
A következő Access All Areas kurzus május 9-11. között zajlik majd, jelentkezni május 5-ig, hétfőn éjfélig lehet az info@zeneiparihivatal.hu címen lehet, további részletek itt.
https://www.facebook.com/ZeneipariHivatal
