Blood Orange: Cupid Deluxe (lemezkritika)

Dev Hynes-nek néhány év is elég volt, hogy igen hosszú és kanyargós út (zenekarok, alteregók) vezessen el nemrégiben Blood Orange-ként megjelentetett, talán legjobb lemezéig, és egyszersmint a neki legjobban álló hangzásig, melyet dalszerző-producerként sok popsztárnak is szállít (Solange, Sky Ferreira után éppen Kylie Minogue-nak ír).

Kiadó: Domino / Neon Music

Megjelenés: 2013. november 18.

Stílus: 80s pop, szofisztisoul, szintifunk

Kulcsdal: Chosen

Jóformán nincs olyan zenei stílus, aminek ne áldoztak volna már emléklemezt – így nyilván a nyolcvanas évek „nagypop-hangzása” is megvolt már. Ezt a nonszensz kifejezést persze most találtam ki, de ettől az év menő producerei, Ariel Rechtshaid (Vampire Weekend, Haim, Sky Ferreira, Charli XCX, Major Lazer) és Dev Hynes (Sky Ferreira, Solange, Kylie Minogue) valami efféle zenében – nagyokat csattanó dobok, sok visszhang, jellegzetesen csilingelő hangszínek – utaznak éppen (akár közösen is). Hynes persze egy hosszú trip után kötött ki itt, amit most szólóprojektjével, a Blood Orange-zsal reprezentál. A rövid életű, egy 2005-ös lemezt megért menő londoni indie/dancepunk Test Icicles gitáros-szintis-énekeseként tűnt fel, szólókarrierje indulásakor, 2007-ben vált nagyon coollá. Első Lightspeed Champion néven kiadott, és már Amerikában rögzített folkos-indierockos szólólemezével (Falling Off The Lavender Bridge, 2008) nagy ígért is lett, de aztán elszürkült és nagyjából akkor váltott újabb alteregóra, amikor komolyabban elkezdett másoknak is dolgozni, de a 2011-es első, elektronikus zene felé forduló Blood Orange-album (Coastal Grooves) se találta még a helyes irányt és arányt, ami Solange-nak, Sky Ferreirának írt dalokkal és ezzel a mostani albummal meglett.

HYNES ILYEN, AMIKOR REMIXET KÉSZÍT - ITT ÉPPEN BOY GEORGE-NAK.

80s pop, szofisztikált, vagy soulos, esetleg big music-os, netán szintis-elektronikus-funkos. Ahogyan Ariel Pink, John Maus vagy Connan Mockasin használja a korszak hangszíneit indierockosabb környezetben, úgy nyúlt már ide vissza ihletért az M83 vagy Twin Shadow is, most meg éppen Hynes - Blood Orange-ként. Aki már aktív zenehallgató volt abban a korszakban, annak ezek a megszólalások benne vannak a fülében és vagy utálja, vagy imádja őket, de ha előbbi, a tetszetős végeredményhez a jó dalok akkor is elengedhetetlenek. Hynes-nek van elég jó dala (legslágeresebb idei szerzeményét, a méltatlanul elsüllyedt Flatline-t az ex-Sugababe-eknek, a Mutya Keisha Siobhan triónak adta), van elég jó barátja – Samantha Urbani, Friends-énekesnő esetében esetében konkrétan barátnője – vendéghangnak (Dirty Projectors-, Chairlift-énekesek, Kindness, Skepta, Despot) és van egy jó soundja, ami a fentebb már vázolt összetevőkön kívül erős Michael Jackson-hatásokról tanúskodik. Az egypár közepesebb dal mellett a helyenként túlgondolt produceri tálalás a negatívum, de az olyan csodák, mint a szofisztipop Chosen vagy a 2000-es Mansun-dal "korai-kilencvenesévekesített” verziója (Always Let U Down) eléggé emlékezetessé teszik a Cupid Deluxe-ot.

8/10

Dömötör Endre

a lemezzáró Time Will Tell videója:

a lemezt nyitó Chamakay klipje, melyben a Chairlift-énekesnő, Caroline Polachek a vendéghang:

a You're Not Good Enough lyric videója, melyben a lemez hét dalában közreműködő barátnő, Samatha Urbani a vendég:

ez pedig a Cupid Deluxe-on feldolgozott Mansun eredetije, az I Can Only Disappoint U: