Miniinterjú Ian Siegallel a Braindogs koncertje előtt

A Braindogs már jó ideje a hazai koncertélet legnagyobb nevekből álló tribute-zenekara, hiszen a Quimby-tagok (Kiss Tibor, Varga Livius) mellett Frenket, a bécsi Ripoff Raskolnikovot és az angol Ian Siegalt is soraiban tudó, Tom Waits-dalokat játszó zenekart öt markáns egyéniség vezeti (és ott van köztük a Pál Utcai Fiúk-tag Varga Laca basszusgitáron és Nagy Szabolcs zongorán. A legjobb kortárs blues-dalnokok közé tartozó Ian Siegal nem ismeretlen vendég Magyarországon, megkérdeztük a dolgok állásáról.

- Gyakori vendég vagy Magyarországon, miért szeretsz itt?

- Jó kérdés, mindig nagyon jól érzem magam itt. Mindig jók a koncertek a saját zenekarommal is, de a Braindogs az évek során egy igazán fontos örömzene lett a számomra. Nem pénzkereset. Imádok dolgozni a Quimby-s srácokkal, a Braindogs összes tagjával és nagyon jó a közönség Magyarországon. Ha esélyem van Magyarországra jönni, soha nem hezitálok.

- Mikor jártál először itt?

- Az az igazság, hogy nem emlékszem pontosan, valószínűleg Lee Sankey harmonikás zenekarával voltam itt először, amiben én voltam az énekes, de erről nem vagyok meggyőződve (nevet). Ekkor találkoztam Podlovics Péterrel és alakult a további itteni sorsom.

- A blues-zal foglalkozó szaklapokban gyakori szereplő vagy az év végi listákon saját albumaiddal, úgyhogy autentikus személytől kérdezem, hogyan látod a blues helyét ma a popzenében?

- Nyilvánvalóan ott lesz a blues a popzenében mindig is és nyilvánvalóan soha nem lesz olyan nagy, mint a hatvanas években, amikor a világ igazán felfedezte, főleg a blues-rock révén, új volt, izgalmas volt, aztán jött sok más. De különben mostanában úgy érzem, hogy erősödött a blues, sokat hallom a tévében is szólni, sorozatokban gyakrabban tűnik fel, több reklámban szerepel, mint valaha, úgyhogy szerintem az utóbbi két-három évben jobban a köztudatban van a műfaj. Mindig akad egy-két fiatal zenekar, aki előtérbe hozza, és a White Stripes meg a Black Keys után most megint vagy egy felívelés – legalábbis Nagy-Britanniában: ott a nagyon fiatal The Strypes például. Szóval egészséges színben a műfaj, de engem ez különösebben nem hat meg, mert én ettől függetlenül is ezt csinálnám.

- Emlékszel arra, amikor először hallottál Tom Waits-t?

- Azt hiszem 11 éves lehetettem, a tévében láttam, egy zenés műsorban, aminek az volt a címe, hogy The Tube. „Ki ez az őrült fickó ezzel az elképesztő hanggal? Aki ráadásul úgy néz ki, mintha folyton részeg lenne?” Már szerettem a bluest, de ez nagyon meglepett. Azóta rajongó vagyok.

- Kedvenc Tom Waits-lemez?

- Minden korszakát szeretem, nincsen nagyon különbség számomra. Az első nagy szerelemlemez az 1974-es The Heart Of Saturday Night volt, ami egy gyönyörű lemez. A Swordfishtrombones is nagyon szeretem, mert igen furcsa, de a csúcs talán, amikor minden a legjobban összeállt, az a Mule Variations. Szerintem az a lemez Waits minden oldalát szépen bemutatja.

- Hogyan indult a Braindogs? Gondoltad volna, hogy több lesz benne egy-két alkalomnál?

- Nagyon lazán alakult, Péter mondta, hogy ismer pár zenészt, Ripoff is lejött és egyből működött minden köztünk. Igazi örömzene, olyan, mintha mi magunk is közönség lennénk. Mintha én is rajongó lennék. Ha csak rágondolok a Braindogs-ra már mosolyognom kell. Múlt hónapban angol turnén voltam, és akkor már tudtam, hogy mikor lesz a következő koncert, úgyhogy bemondtam, hogy el kell jönnötök, ezt látnotok kell és tudom, hogy elég sokan el is jönnek Angliából. Vicces, de az első pár koncertünkre Tom Waits-rajongóként jöttek az emberek, de most már sokan Braindogs-rajongóként érkeznek.

- Hallottam, hogy eléggé spontán alakul, hogy mikor milyen új dal kerül be a programba, általában minden énekes hoz egy-két új dalt. Neked mi lesz most az új?

- Make It Rain és az I Don’t Wanna Grow Up. Dehát igazából nincs is rossz Tom Waits-szám, játszhatnánk bármelyiket.

- Szoktatok próbálni?

- Nem nagyon, néha aznap végigmegyünk egy-két számon, de ennyi. Ezek a srácok mind nagyon tehetséges zenészek, szívből tudják ezeket a dalokat.

interjú: Dömötör Endre

a ma esti koncert Facebook-eseményoldala

Ian Siegal a Hard Times Come Again No More-t játssza:

a Braindogs a Rain Dogs című Tom Waits-klasszikust játssza: