A nagy üres-vita - NKA vs dalszerzők

Októberben igazi őszi nihillel néztünk szembe, az ürességért fizetett milliárdok sorsáról szóltak a hazai zeneipar hírei. Vagyis az állam, ami jelen esetben az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) magához húzott körülbelül 1,2 milliárd forintot a szerzői jogdíjakból, hogy azzal majd a könnyűzenét támogatja. Most akkor itt lesz a kánaán?

Mit tudunk?

Azt, hogy pontosan mi történt, könnyű volt követni, mert epés nyílt levelekkel és sajtótájékoztatókkal zajlott. Röviden: a Parlament október elején módosította a szerzői jogi törvényt, úgy, hogy a jövőben a befizetett szerzői jogdíjakból a NKA-hoz kerül majd 7 százalék a jogdíjak összegéből, amit eddig is kulturális támogatásra ajánlottak fel a szerzők, de eddig a jogkezelők által választott testület döntött a szétosztásáról, és az üres hordozók (cd-k, memóriakártyák stb.) után befolyt jogdíjak 25 százalékát is megkapja majd az állami szervezet. Ez a döntés nagyjából évi 1,2 milliárd forintot jelent ezután az NKA-nak, amely ígérete szerint a valódi értéket teremtő valódi tehetségeket akarja majd támogatni ebből a pénzből, bármit is jelentsen ez. A törvénymódosítás bejelentését, majd elfogadását nagy felhördüléssel fogadta a zenészek jelentős része, hangoztatva többek közt, hogy a jogdíj nem adó, hanem a szerzők magánbevétele, illetve hogy nem kellett volna mindenféle egyeztetés nélkül megszavazni ekkora összeg elvételét/átcsoportosítását a művészektől. Az NKA igyekezett lenyugtatni a kedélyeket azzal, hogy novemberben létrehozandó új zenei kollégiumába delegálhatnak tagokat (a nyolc tagjából négyet) a zenei szervezetek, köztük az Artisjus - a november közben eltelt, a kollégiumról viszont semmi hír. Itt tartunk most.

Mit nem tudunk?

Amellett, hogy a támogatások elosztása eddig sem volt tökéletesen átlátható, azt most biztosan nem tudjuk, hogy miféle módon jut el majd ez a pénz és kikhez (szerzőkhöz? előadókhoz? klubokhoz? hangstúdiókhoz?) és hogy lesznek-e ennek az új rendszernek köszönhetően érdekesebb fellépők vagy olcsóbb koncertek Magyarországon.

Mire számíthatunk?

A pesszimisták szerint semmire, ez csak egy újabb lenyúlás a kormány részéről, a pénzt meg majd megkapja valami milliárdos kamu projekt, amiből a végén nem lesz semmi. Az ennél optimistábbak szerint a cél tényleg a könnyűzene és a zeneipar támogatása. Volt már ilyen, a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) éppen azzal a szándékkal indult 2005-ben, hogy végre a nemzeti kultúra részeként kezeljék a magyar könnyűzenét is. Ez azzal is járt, hogy állami támogatást kapott ez a kulturális iparág is, mivel az általános vélekedéssel szemben a zeneipar szereplőinek többsége százaléka veszteségesen működik, beleértve ebbe például a vidéki koncerthely üzemeltetőjét is, aki plusszal zárhatná a kasszát, ha nem fizetne gázsit a fellépő zenekarokat, és számos zenekar is, amelyeknek a tagjai tulajdonképpen hobbiból zenélnek a munkájuk mellett. (A PANKKK programot elindító nyílt levél egyik szerzője egyébként a most is levelező Lovasi András volt.) A PANKKK idején az állam évente 100-150 millió forintot fordított a könnyűzene támogatására, többek között koncerthelyek, videoklipek, stúdiófelvételek és külföldi turnék részfinanszírozására. Egy ideig, mert 2010 júliusában elzárták a pénzcsapot és a program azóta is hivatalosan szünetel. A PANKKK nem működött elég ideig ahhoz, hogy mélyebb változásokat indíthasson el, de a gyerekbetegségeit leszámítva megmutatta, hogy milyen sokat lehet(ne) tenni akár párszáz millió forinttal.

Információink szerint egy ideje több, a kormánypárti politikusokkal jó viszonyt ápoló zeneiparban érdekelt vállalkozó lobbizik egy a PANKKK-hoz hasonló támogatási rendszer kiépítéséért. Érvrendszerük egyszerű: a magyar könnyűzene támogatásával a kormányzat nyithatna a jelenlegi ciklusban eddig kevés figyelmet kapó diákok és a fiatal felnőttek felé is. Az idén májusban Egerben megrendezett Music Hungary konferencián, amelyre a parlamenti párt képviselőit is meghívták, a zeneipar jelenlévő szereplői maguk is valami ilyesmi mellett foglaltak állás 

Az üreshordozók után kasszírozandó, a PANKKK egykori támogatási keretét jócskán meghaladó összeg talán lehetővé teszi a transzparens és a lehető legtöbb iparági szereplő számára előnyös támogatási modell elindítását - egy novemberi hír szerint az NKA mindenesetre 25 milliót már gyorsan szét is osztott Fenyő Miklós és Balázs Fecó évzáró megakoncertjeinek szervezői között.

Réz György (Majdnem Híres Rocksuli)

(A szerző 2005-ben a PANKKK alapítói között volt.)