„Egy kicsit visszanézünk és folytatjuk tovább” – Szarka Gyula, Ghymes

(X) A Ghymes zenekar ritkán látható állócsillag a magyar könnyűzene egén. A Szarka-testvérek által vezetett felvidéki együttes az elmúlt harminc évben jóformán egyedülálló karriert futott be azzal, hogy az alapvetésként megtartott népzenét különböző stílusokkal (dzsessz, pop, rock, klasszikus) ötvözve szerzett hírnevet magának, amolyan hídszerepet betöltve az addig a nagyközönség számára nehezen összeegyeztethető műfajok között. A köztudottan hiperaktív együttes (a folyamatos koncertezés és lemezmegjelenések mellett Szarkáék több oldalági projektben is rendszeresen érdekeltek) éppen különleges születésnapi koncertjére készül. A január 4-én a Papp László Budapest Sportarénában megrendezésre kerülő koncertről és a 30. jubileumról Szarka Gyulát kérdeztük.

- A legtöbb zenekar egy ilyen nagyszabású koncert előtt általában hosszabb pihenőt tart, Önök viszont most is egész évben dolgoztak és koncerteztek. Ezek szerint ez a fellépés is csak egy a sok közül vagy azért érzik az azt belengő ünnepélyes hangulatot?

- Azért nem csak egy a sok közül, ennél jóval több, hiszen egy nagyobb lélegzetű koncertről van szó, ami nagyobb rákészülést igényel. Másként játszunk egy arénában, mint máshol. Nem abból a szempontból, hogy bárhol máshol nem a maximumot nyújtjuk, hanem mert ez egy olyan ünnepi koncert, ahol több vendég is lesz. Kórussal, szimfonikus zenekarral (a Magyar Rádió gyermekkórusa illetve Szimfonikus zenekara – a szerk.) természetesen más előkészületeket igényel egy fellépés. És mégiscsak egy 30 éves évfordulót fogunk ünnepelni, ami különlegessé teszi ezt az estét.

- A koncert különlegessége még az is, hogy a rajongók a honlapon szavazhatnak arról, mely dalokat szeretnék hallani az este folyamán. Hogyan áll ez a szavazás, elég aktívak a hallgatók?

- Igen. Volt egyébként már egy ilyen, néhány évvel ezelőtt, amikor ezt így meghirdettük, és most is kíváncsiak vagyunk arra, mit szeretnének hallani a rajongók. Nehéz válogatni egyébként egy harminc évet felölelő anyagból, mert nagyon sok dal van. Persze van azért nekünk egy előzetes elképzelésünk arról, hogyan is álljon össze a koncert, de szerettük volna tudni, hogy a közönség hogy látja ezt, mit szeretne hallani. Azzal, hogy most jelenik meg a válogatáslemezünk is, a kettő egybefolyik. Végül pedig úgymond összedugjuk a fejünket, és a közönséggel közösen egy olyan műsort állítunk össze, amivel mindenki elégedett lehet.

- Az sem mindennapi dolog, hogy egy 30 éves szülinapi koncert egyben jótékonysági koncert is legyen. Mesélne egy kicsit arról, hogy hogyan került a képbe az „Istenadta Tehetség” Alapítvány, miért pont őket segítik ezzel az estével?

- Sokat gondolkodtunk rajta, több lehetőségünk is volt, de mivel kistérségekben lévő, rászoruló gyerekekről van szó, akik valóban tehetségesek, ha mi őket tudjuk segíteni például anyagilag, akkor ezt meg kell tennünk. Mindig arra gondolunk egyébként, hogy mi is voltunk gyerekek, és folyamatosan látunk olyan helyzetben lévő gyerekeket, akik kibontakoznának, ha volna rá lehetőségük és akkor bármi lehetne belőlük. De ha nincs meg az esély, akkor ettől el vannak zárva. Számunkra ez evidens volt, hogy ha van egy ilyen alapítvány, akkor segítünk nekik, mert mindig arra gondolunk, hogy mi is járhattunk volna ebben a cipőben.

- Visszatérve a szülinaphoz, 30 év meglehetősen hosszú idő a zeneiparban. Mennyire érződik a nosztalgikus hangulat a zenekar körül? Hogyan látják, azokból, amit anno az induláskor elképzeltek, vagy kitűztek célnak mennyire sikerült mindent megvalósítani?

- Az indulás egy kollégiumi szobából történt még Nyitráról, és igazából játék volt, és ugyan valahol most is az persze, de aztán amikor ezt elkezdtük komolyabban kezelni, akkor mi elég magasra tettük a mércét – mint ahogy a fiataloknál ez szerintem teljesen normális dolog, a csillagos egekig akarnak rúgni és ez a jó is egyébként. Aztán sikerül, ami sikerül. Nagyon örülünk annak, hogy ezt így meg tudtuk valósítani, hogy idáig jutott a zenekar és ilyen sokan szeretnek minket. Akárhova megyünk Kézdivásárhelytől Pozsonyig, és a közben lévő városokba, mindig telt házzal várnak minket és ez a lehető legnagyobb elismerés egy zenekarnak.

- Gondolom nem is nagyon állnak meg az ünnepélyes koncert után sem, folytatják tovább a munkát. Milyen jövőbeni tervek vannak a zenekar körül, lemezmegjelenés illetve koncertezés terén?

- Tulajdonképpen ugyanazt folytatjuk, amit eddig is csináltunk. Lemezeket adunk ki, most például egy válogatáslemezt, ami még soha nem volt a zenekar életében. Közben a karácsonyi koncerteket is megtartjuk, illetve szinte ahogy befejeztük az Arénában a fellépést, már megyünk is Pozsonyba, ott lesz 7-én egy koncertünk. Aztán ugyanúgy folytatjuk tovább, a jövő évben is turnézunk, megtartjuk a Ghymes-fesztivált a Szent-György hegyen. Tulajdonképpen, ezt a január 4-i koncertet mi egy olyan rövidke megállónak tekintjük, ahol egy kicsit visszanézünk, akár még egy kis nosztalgia is belefér, de egyébként folytatjuk tovább, amit eddig csináltunk.

(Az interjú a Showtime Budapest támogatásával készült.)

a koncert Facebook-eseményoldala

a Ghymes egyik legnagyszerűbb dala, az 1998-as Tánc a hóban:

az előző lemezről, a 2012-es 30 Fényévről való Sirálylány:

szintén az előző album lemezbemutató koncertje, majdnem teljes egészében:

portréfilm a Ghymesről, 2001-ből: