Aki ott volt, kitörölhetetlenül emlékszik rá. Mármint ott volt a tévé képernyője előtt az első adáskor és nézte, ahogy a Nirvana akusztikusra csupaszítva játssza saját és meglepően nagy számban mások dalait. Nem lehetett elfelejteni, mert annyira egyértelműen mutatta, hogy Kurt Cobain nem a Smells Like Teen Spirit többé, vagy nem már csak generációja szócsöve, hanem a legnagyobbak egyike. Aztán persze, amikor halála után rotációban adta a koncertet a felvevő Music Television, már végképp nem lehetett elfelejteni. Minden idők egyik legjobb koncertfelvételét ma húsz éve, 1993. november 18-án rögzítették.
Az előzmények
A Geffen kiadó és az MTV álma egy Kurt Cobain – Eddie Vedder duó volt, ám erről Cobain hallani sem akart. Ugyan az In Utero promóciója során adott egyik interjújában elmondta, hogy Eddie egy kedves ember és a Nirvana-Pearl Jam háború csak a média kreálmánya, de ő tényleg utálja a bandát és semmiképp nem szeretne közös produkciót velük. Mind a kiadó, mind a zenecsatorna slágerestét akart. Bár se a debütáló Bleach, se az akkor friss In Utero nem volt erre igazán alkalmas, a Nevermindról szinte minden dal szóba jöhetett volna. Az zenészek azonban másképp látták a helyzetet. „Nem fogunk akusztikus Teen Spiritet játszani, ez teljesen biztos” - nyilatkozta Dave Grohl a koncert előtti napokban. Később mégis megpróbálták rávenni őket, hogy Tori Amos zongorás közreműködésével játsszák el a dalt.
HA MÁR HÚSZ ÉV, ÍME EGY KÉT ÉVTIZEDES COBAIN-INTERJÚ, MAI ANIMÁCIÓVAL.
A felvétel előtt két nappal még teljesen képlékeny volt a dallista. Ugyan már voltak az MTV produkciós csapatával lefixált szerzemények, Kurt még több számon is hezitált. A lenti képen Alex Coletti, az MTV Unplugged-sorozat producerének faxüzenete látható, amelyben a megbeszélt dalok mellé javaslatokat tett. Kurt kihúzta azokat, amelyek szóba sem jöhettek és hozzáírta David Bowie klasszikusát, amit előtte még soha nem játszottak koncerten. A látszat ellenére azonban még a zenekaron belül sem voltak egyetértések, olyannyira nem, hogy Grohl még a kilépést is fontolgatta. A gyomor- és drogproblémái miatt sokszor feszült Cobain teljesen rástresszelt a produkcióra, félelmetes volt számára, hogy állandóan precízen kell játszania, a dalok ugyanis így nagyon sérülékennyé váltak. A másik probléma a dobhangzás volt. Kurt - aki korábban köztudottan istenítette társa dobjátékát - az akusztikus próbákon nem volt vele elégedett. Úgy érezte, hogy Grohl nem tudja visszafogni magát, mindig túl hangos volt, pedig alig ért hozzá a dobokhoz. Ezt végül úgy oldották meg, hogy Dave egyes dalokban a dzsesszdobosok által előszeretettel használt dobseprűvel játszott.
Kurt a felvétel előtti utolsó napokban teljes dilemmába esett azzal kapcsolatosan, hogy egyáltalán fel kell-e lépniük ott. A felvétel előtti nap próbáján egyszerűen nem jelent meg. Mindenki tudta, hogy mennyire érzékenyen érinti az énekest, hogy ismét mindenki beleszól abba, hogy mit és hogyan csináljanak. A barátok és családtagok végül rábeszélték, hogy fel kell lépni (Everett True - brit zenei újságíró, a zenekar barátja - szerint a pár hónappal korábban felvett Heart-Shaped Box videó forgatásakor ugyanez történt: Cobain nem volt hajlandó megjelenni, le akarta fújni az egészet, de végül ott is a felesége és a barátok győzték meg). Az utolsó próbák nagyon feszülten teltek, mindenki koncentrált, tette a dolgát és látszódott, hogy mindenki tehernek éli meg az egészet.
ÉS HA MÁR CSALÁDTAGOK: COBAIN LÁNYA PONT AZNAP LETT EGY ÉS EGYNEGYED ÉVES.
Az előadás
Ezzel szemben november 18-án este, miután megtelt a nézőtér, egy egészen más hozzáállású zenekar jelent meg. Cobain még ugyan rideg volt az első daloknál, de a zenekar többi tagján látszódott, hogy megnyugodtak: nem lesz gond. A negyedik dalnál már Kurt is feloldódott, a Bowie-féle The Man Who Sold the World előtt jelezte: „garantálhatom, hogy ezt el fogom cseszni”. A dal után pedig megkérdezte: „Nem csesztem el, ugye?”. Az előadás második felében megérkező vendégek a kultikus Meat Puppets testvér-gitárosai Curt és Cris Kirkwood voltak (ez a banda egyébként az In Utero turné során előzenekar volt októberben), ekkor az 1984-es Meat Puppets II című remekbeszabott lemez három dala hangzott el. A Nirvana itt még lazábbra tudta venni a figurát, hangolás közben a Sweet Home Alabama-t játszották, a közönség is felébredt, daljavaslatokat kiabáltak be. Kurt az egyiket nem értette tisztán és visszakérdezett: „Nail what down? You want us to play Nine Inch Nails songs?” Nem tették. Az All Apologies után ismét röpködtek a dalkívánságok a közönség soraiból, de Kurt ügyesen hárított. A Sliver nem jó, mert abban üvöltenie kell. Majd hozzáteszi: „nem mintha nem ezt csináltam volna egész este”. A D-7 sem jó, az nem saját dal. Ezt kiegészíti: „ja, szinte egész este feldolgozásokat játszottunk”. A Rape Me is elutasításra kerül, enyhe szarkazmussal: „nem hiszem, hogy az MTV megengedné, hogy eljátsszuk” – utalva ezzel a ’92-es MTV Music Awards-on adott fellépésükre. A bekiabálás-áradatot végül lezárja: „Fuck you all, this is the last song of the evening”. A záró Where Did You Sleep Last Night után Kurt türelmesen kioszt pár aláírást, de már nincs más (a dal a közhiedelemmel ellentétben egy általuk (is) viszonylag sokat előadott darab volt és először egy ’89-es svájci koncerten játszották közönség előtt, amúgy meg Mark Lanegan 1990-es első szólólemezén is szerepel Cobain és Novoselic játékával). Alex Coletti még megpróbálta visszalökni őket egy ráadásdal erejéig, de Kurt érezte, hogy ha valami tökéletes befejezés volt, akkor az a Leadbelly-feldolgozás. Nem is ment vissza.
Utóélet
Egy hónap sem telt el és a beszélgetésektől, viccektől, hangolásoktól mentes, szorosra vágott változat már debütált is az MTV-n, de a rajongók legnagyobb elkeseredésére két dal (a Something In The Way és a Meat Puppets-es blokk középső dala, az Oh, Me) kimaradt a műsorból (az MTV Europe 1994 februárjában tűzte adásra a koncertet). Kurt halála után rotációban vetítették a koncertet, majd ’94 augusztusában bejelentették, hogy hamarosan érkezik a koncertlemez is, rajta a TV-ből kimaradt dalokkal. Eredetileg egy dupla kiadványt szerettek volna, amelynek egyik korongja a teljes Unplugged műsor, míg a másik a ’89 és ’94 között adott koncertek velős válogatása. A Verse Chorus Verse címre keresztelt anyagról augusztusban jelent meg sajtóközlemény, majd októberben érkezett a következő, miszerint Grohl és Novoselic nem tudott megbirkózni a feladattal és csak az akusztikus koncert jelenik meg. Sokáig az hírlett, hogy bele sem kezdtek a második korong dalainak kiválasztásába a zenészek, nemrég azonban felkerült az eBay-re egy promóciós példány a dupla kazettából, amely egy végső keverés és maszter előtti állapotban ugyan, de tartalmazza a koncertválogatást is.
Október 24-én megérkezett az About A Girl kislemez, ami csak cd formátumban jelent meg és a címadó dal mellett a TV-s vágatból kimaradt Something In The Way című Nevermind-dalt is tartalmazta. A kiadvány csak Európában és Ausztráliában jelent meg, utóbbi országban 5000 sorszámozott példányban. Az Unplugged In New York címre keresztelt koncertlemez végül 1994. november 1-én került boltokba vinylen, cd-n és kazettán. Mind az amerikai, mind az európai vinyl első párszáz példánya hófehér lemezre került, de később hagyományos fekete korongon is kapható volt. A lemez összességében nagyobb kereskedelmi siker lett, mint az In Utero, Magyarországon például 34 hétig tartózkodott a MAHASZ Top 40 albumlistájában és egészen a 9. helyig jutott. A koncertalbum meghozta a zenekar első Grammy-díját is: 1996-ban a legjobb alternatív előadás kategóriában nyert az ekkorra már közel ötmillió példányszámban elkelt lemez. Ez a szám mostanra megduplázódott.
A teljes, vágatlan koncertfelvételt tartalmazó dvd 2007. november 20-án jelent meg.
Reszegi László (https://facebook.com/nirvana.hu)
A KORSZAK TIPIKUS ZENEKARAI (SMASHING, HOLE, NIN) EGY CIKKBEN, AKKOR ÉS MA.
az MTV Europe által - Magyarországon is - először 1994. február 7-én bemutatott koncertfelvétel:
a koncert próbafelvételei, 22 percben:
az All Apologies, mint klip:
