Befelé zenehallgatás kifordítva - az Inside-Out kiállításról

A Műcsarnokban november 20-ig látható az Inside-Out című installáció: metróban készült fotók fejhallgatót viselő fiatalokról, alattuk egy-egy valódi fejhallgató. Ha felvesszük a fülest, kiderül, mit hallgatott éppen a kép szereplője, és kiderül az is, passzol-e a zene ahhoz, amit mi ránézésre társítottunk hozzá. De vajon meg lehet-e a külső alapján ítélni, ki milyen zenét szeret, és a zene alapján, hogy ki milyen ember? Ezeket a kérdéseket veti fel ez a kiállítás, és mi is erről beszélgettünk az alkotójával, Gáldi Vinkó Adrea fotóssal.

- Mi adta az ötletet az installációhoz?

- Ezt a sorozatot 2008-ban kezdtem el. Itthon nagyon ritkán utazom tömegközlekedési eszközön, de külföldön nagyon szeretek nézelődni, figyelgetni metrókban, repülőtereken, buszmegállókban. Olyan helyeken, ahol az emberek nem valakik, ahol nincs megjelenés, hanem csak egy ideiglenes állapot. Feltűnt, hogy rengetegen teljesen belefeledkeznek a zenébe, amit hallgatnak. Én is amúgy, még néha táncolgatok is. Szóval úgy 2008-tól folyamatosan készülnek ezek a képek, Párizsban, Londonban, Berlinben, New Yorkban. 2010-ben ezzel a munkámmal kaptam meg a Pécsi József Fotográfiai ösztöndíjat. Készman József, a Műcsarnok vezető kurátora emlékezett rá és pár hónapja megkeresett, hogy Marc Augé Egy etnológus a metróban című tanulmánya bemutató eseményének szeretnék, ha ez a sorozat lenne a kísérő kiállítása. A sorozatban amúgy sok más helyszín is van, ebbe a válogatásba stílszerűen csak metróban készült képek kerültek bele. Azt, hogy az installáció konkrétan hogy nézne ki már az első kép fotózásakor kitaláltam. Már úgy kérdeztem meg a fotó alanyát, hogy vázoltam, hogyan lesz kiállítva. Ő Nathalie, kint is van a Műcsarnokban.

- Tényleg azt hallgatták a képeken szereplők, amik a kirakott fülesekben szólnak?

- Tényleg azt. Nem lenne értelme másképp. Ami még fontos ehhez a projekthez, hogy az emberek sokszor mások előtt nem merik vállalni, mit hallgatnak. Félnek, hogy nem elég menő, hogy ciki, vagy bármi. És amikor egyedül vagy a fülhallgatóddal, akkor nincs elvárás, megfelelési kényszer. Talán ez az, ami még izgalmasabb.

- Szerinted meghatározza az embert, hogy milyen zenét hallgat?

- Ezen kezdtem el gondolkodni a munkafolyamat elején. Aztán már igazán nem érdekelt. Biztos, hogy lehet némi összefüggés aközött, hogy hogyan öltözködünk, viselkedünk, szocializálódunk és hogy milyen zenéket szeretünk, milyen filmeket nézünk, vagy mi számít kikapcsolódásnak. Nem hiszek az előítéletekben. Kiskoromtól fogva arra neveltek, hogy külső alapján nem szabad ítélkezni. Talán pont ezért izgalmas ez a játék. Hogy néz ki? Mit hallgat?

- De azért vannak olyanok, akikről ránézésre meg lehet mondani, mit hallgatnak. Te szoktál tippelgetni, hogy ki mit hallgat fülessel?  

- Pont erről beszélek. Igen. Én tippelgetek. De annyiféle zene van, hogy szinte kizárt, hogy eltaláld. Mondjuk az én sorozatomban is van egy pár olyan kép, ami nem lehetne másképp. Például egy lány, aki Britney Spears-t hallgat (2011-ben!!!) és tényleg úgy is néz ki. A Műcsarnokban látható egy fiú, aki 50 Centet hallgat, és van, aki Beatles-t - na ők is passzolnak a zenéhez. Jó lenne egy olyan játék, hogy mindegyik képhez van három opció, és találd ki, melyik zene szól a fülében az adott illetőnek. És aki mindet kitalálja, az nyer egy válogatásalbumot. Bár nem biztos, hogy örülnék egy ilyen válogatásnak, rengetegen borzasztó nyálas zenét is hallgatnak.

- Te milyen zenéket hallgatsz fejhallgatóval? 

- Épp most töltök le egy nagy adag zenét, amit Viki barátnőm küldött. Abban van például She And Him. Amúgy nekem inkább kedvenc számaim vannak, de mondok pár előadót: Smiths, Kinks, Devendra Banhart, Grimes, Kap Bambino, Chloé, Gary Numan, Depeche Mode. És akikkel barátnőzni szeretnék az M.I.A., Santigold és Rye Rye. Sok klasszikust is hallgatok, és nem csak azért, mert sokáig zongoráztam, hanem mert munka közben az olyan jó. Szerintem ez például egy tök jó szám: