Négy rocklemezről írtunk, röviden, a lényeget kiemelve a Lemez gyorstárban. Az egyiket a Tame Impalában is zenélő ausztrálok készítették és pszichedelikus (Pond), a másik hármat britek, az egyiket kezdők és amerikai ízű indierock (Drenge), a másikat haladók és szokásosan vegyes színvonalú indiepop (Babyshambles), a harmadikat pedig középhaladók és egészen üdén idézi a kilencvenes évek csajos indierock zenekarait (Sky Larkin - nyitóképen).
Pond: Hobo Rocket
Kiadó: Modular
Megjelenés: 2013. augusztus 2.
Stílus: pszichedelikus rock
Kulcsdal: O Dharma
Ugye világos, hogy a Pond nem mellékpojekt a Tame Impala oldalán? A Pond ezzel már az ötödik lemezénél tart és ugyan vannak a két zenekarnak közös tagjai (akik máshol másik hangszeren játszanak – Kevin Parker pl. dobolt az előző Pondon, most nem szerepel), de önálló világok. A Pondé például rockosabb, most egyenesebb vonalú, de majdnem annyira szerethető, mint a nagyságos Tame Impala. A Hobo Rocket egy kiszámíthatóságában is faszán elszállt rocktrip, nem több, de sokszor vissza lehet térni rá, és ez meg nem kevés.
8/10
Dömötör Endre
Drenge: Drenge
Kiadó: Infectious / Neon Music
Megjelenés: 2013. augusztus 19.
Stílus: indie-rock
Kulcsdal: Let’s Pretend
A Drenge elsőre pontosan úgy hangzik, mintha angol kölykök az aktuális, zajos észak-amerikai indie-rockból (Japandroids, Cloud Nothings, Metz) merítenénk, a jó öreg Arctic helyett. Aztán azért felsejlik, hogy nem felmelegített Hüsker Dü-pótlék nyúlása mindez, hanem a dob-gitár felállású, Derby-ból származó testvérduó legalább annyira merít a modern blues-rockból is (oké, a White Stripes is nyilvánvaló hatás). De részben őszinte dühük, részben a lemez végi, lassabb sodrású dalok miatt azért simán szerethető.
7/10
Dömötör Endre
Babyshambles: Sequel To The Prequel
Kiadó: Parlophone / Warner
Megjelenés: 2013. szeptember 3.
Stílus: indie-pop
Kulcsdal: Dr. No
Pete Doherty köszöni, él – és talán ez a legnagyobb meglepetés, amit a Sequel To The Prequel a hallgatók számára tartogat (na meg a lemez második felében elrejtett Dr. No című reggae (!) szerzemény). A Babyshambles az elmúlt hat évben sokat érett zeneileg – ez elsősorban egy biciklisbalesetet túlélő és abból merítő Drew McConnell basszusgitárosnak köszönhető. Talán Pete Dohertynek sem ártana számot vetnie életével, mert zseninek születni úgy látszik, ma már nem elég. Ettől függetlenül egy kellemes gitárpop-albumot kapunk a szokásos vénából, az előzőnél eggyel kevésbé energikusan.
7/10
Biczó Andrea
Sky Larkin: Motto
Kiadó: Witchita / Neon Music
Megjelenés: 2013. szeptember 16.
Stílus: indierock
Kulcsdal: Loom
A brit indiepop/rock agonizálásának idején, 2009-ben mutatkozott be a Sky Larkin és hiába volt a mezőny jobb futója, erre a versenyre már a kutya sem figyelt. A második lemez óta azonban a trióból kvartett lett (basszusgitároscsere és plusz gitáros), a gitáros-billentyűs-énekesnő Katie Harkin egy turné erejéig beszállt a Wild Beasts-be és lám, a harmadik lemez egészen izgalmas és emlékezetes lett. Oké, kilencvenes évek közepét idéző zajos csajindie (Belly, Lush, Elastica), de hát épp itt az ideje annak a retrónak is.
8/10
Dömötör Endre
