Vágd a képernyőbe a mobilod! Az Arcade Fire interaktív klipjei

Idén attól vagy menő, ha lóbálod az okostelefonod. Az év interaktív videoklipjét ismét az Arcade Fire jegyzi október 28-án megjelenő új albumuk, a Reflektor címadó dalához, a Google-lel a háttérben. Vajon egyedülálló együttműködésről van csak szó, vagy ez a jövő követendő útja?

A justareflektor.com oldalon szeptemberben közzétett alkotás nem az Arcade Fire első interaktív klipje. A kanadai zenekar az utóbbi években minden albumához készített egy olyan videót, amibe így vagy úgy, de belenyúlhattak a nézők. Win Butler és felesége, Régine Chassagne ezzel nagyon jó stratégiát választott, hogy még jobban befuttassa zenekarát; az Arcade Fire neve mára úgy lett a kreativitás szinonimája, hogy a kritikai siker és a népszerűség is utolérte őket.

Jó, a kritikai siker adott volt, az újságírók már az első, 2004-es Funeral című albumuktól elolvadtak, de ez nem is volt kérdés a posztpunk revival közepén a Talking Heads – vagyis David Byrne – attitűdjével fellépő, a késői David Bowie időtlen, klasszikus zenei stílusában dolgozó együttesnél, amely egy fél szimfonikus zenekart is beépít a koncertjeibe, ha úgy tartja a kedve. Aztán amikor az Arcade Fire 2011-ben Grammy-díjat kapott The Suburbs című nagylemezéért, a zenekarról életükben először akkor halló átlag amerikaiak mellett a szakma egy része is sértetten fellázadt, hogy egy ilyen szerény mértékben fogyó album, hogyan is kaphat Grammy-t és egyáltalán, mi az az Arcade Fire? Menedzserük, Scott Rodger a támadásokra válaszul nyílt levélben írta le, hogy nem a legjobban fogyó album díját söpörték be, hanem az Év Albumának járó elismerést, és sosem a lemezeladásokra figyeltek, hanem a rajongói bázis építésére és az élő fellépésekre. Ez igaz is: az Arcade Fire 2011-re már negyven-ötvenezer néző előtt, fő fellépőként játszott fesztiválokon és mindent tudott a koncertezésről. Ami pedig a rajongók számának és elköteleződésének erősítését illeti, annak legfőbb médiuma az internet és a zenekar igazi digitális bennszülöttként forgolódik a virtuális térben. Win Butler hamar megtalált egy nettó zseniális webes filmrendezőt: Vincent Morisset saját meghatározása szerint "web-friendly” rendező, és mit ragozzuk, tényleg az. Morisset annyira kúl, hogy még Wikipedia-szócikk sincs róla, mert a saját honlapjáról akarja irányítani magáról a kommunikációt.

Legyél aktív!

Morisset és az Arcade Fire első közös munkája már a második album címadó dalánál megvolt. A Neon Bible interaktív klipje egyszerű, mint a faék, de egyszerűségében is stílusos és érdekes. Mint egy kalandjátékban, úgy kell húzogatni az egeret és kattintgatni, hátha történik valami és persze történik. Az interaktív klip stílusa igazodik a videomegosztókon is jelen lévő Neon Bible hagyományos klipéhez, melyben Butler fekete háttér előtt prédikál. Tulajdonképpen már ebben a Morisset-Arcade Fire munkában megvan az, ami később mindegyikben: nem pusztán technikai trükkökön szórakozunk, az ötlet és a képek művészi hatásúak is.

A következő albumra is jutott interaktív videó, ráadásul a harmadik lemez Sprawl II című számához már egy elég durva ötlet társul: a klipet a saját webkamerádról te irányítod. Ahogyan mozogsz, táncolsz, abban a ritmusban folyik a videoklip, ha megállsz, a film is megakad. Ennek megvalósítása már komoly technikai kihívást jelentett és a leginvenciózusabb webes megoldásokra hajtó Google-nak is feltűnt: az internetóriás a We Used To Wait című Arcade Fire-dalt választotta böngészője, a Chrome új verziójának népszerűsítéséhez.

De miért éri meg a Google-nak egy populárisnak nem mondható zenekar számával népszerűsíteni magát? Az interaktív klipek mindig az új technológiákról, a meglévő eszközök szokatlan felhasználásról, szóval a technikáról szólnak. Sokszor túl bonyolultak vagy a technikai ötlet mellett csak kísérőként van ott a zene és a zenekar. Az Arcade Fire esetében viszont a zene, a technikai háttér, a megjelenés és a művészi koncepció egységet alkot, valamint önmagában is művészi - katarzist vált ki, amit ritkán láthatunk úttörő webes vizuális vállalkozásoknál. Mindez elmondható a The Wilderness Downtown című interaktív multimédiás reklámfilmről is, melyet a Google egyik tech-guruja, Aaron Koblin és a kliprendező Chris Milk jegyez. A Chrome-ra optimalizált és (a mai böngészési szokásokra szabott, plug-in-mentesítést szolgáló) HTML5-ben programozott videóban számtalan új böngészőablak nyílik meg (lásd a jobb oldali screenshotot), többek között írhatsz bele személyes üzenetet, vagy megadhatod a lakhelyed, aminek a képét a Google Maps-en keresztül beépítik a klip történetébe. Pont itt, a sok felugró ablak miatt kicsit nyomasztó a technika, de a remek grafika, a képernyőn átrepülő madarak és a zene végül nagyjából helyrerántja az egyensúlyt. (A mű Cyber kategóriában nagydíjat nyert a Cannes-i Reklámfesztiválon.)

Innentől egy Armani illatú multis meetingen is fennhangon neveznék a helyeztet win-win szituációnak. A Google megkapta a hiteles zenekar kreatív művészi koncepcióját és a katarzis auráját, a zenekar pedig nehezen elérhető kommunikációs hype-ot és csatornát egy olyan cégtől, amelynek lehetőségei sokszorosan verik bármelyik lemezkiadóét. Az együttműködésnek pedig lett folytatása. Idén egy újabb Google Chrome-kampányhoz Koblin már Morisset-et kereste meg (két éve egy filmfesztiválon ismerkedtek össze) és később ők ketten – mi tesz Isten – úgy döntöttek, hogy ehhez is az Arcade Fire zenéje lenne a legmegfelelőbb. Az idei művészi interaktív, természetesen HTML5 alatt futó klip az Arcade Fire októberi új albumának beharangozó dalához, a Reflektorhoz készült. A végeredmény lenyűgöző: a webkamerád bekapcsolása után, az okostelefonod mozgatásával rakhatsz effekteket a klipbe és más módokon is manipulálhatod, kvázi alkotótárs leszel – persze, ha van webcam-ed, erős processzorod, szélessávod, jó monitorod. (A Google egyébként az Arcade Fire mellett a Daft Punk új albumán való szereplésével újra berobbant és menő Giorgo Moroderrel erősíti imidzsét: a 73 éves diszkópápa a Google Racer mobilos játékhoz írt zenét.)

Az interaktív klipé a jövő?

Az interaktív klip persze soha nem fogja kiváltani a hagyományos zenei videót. Az átlagos hallgató-néző túl lusta vagy nem ér rá arra, hogy rendezze is az alkotást. Az Arcade Fire sem épített még a Reflektornál sem kizárólag az interaktív változatra, a normál klipre a ma élő egyik legnagyobb kliprendező legendát, Anton Corbijnt kérték fel. Az interaktív verzió inkább a véleményvezéreknek szól, akik divatba hozzák a számot, az albumot, a zenekart, plusz az ötletekből áradó kreativitás és a művészi intelligencia miatt a sznobok is ajánlani fogják még akkor is, ha minden Arcade Fire lemezt untak és az új dalt sem értik. Szóval a siker receptje nem titok, csak szinte senki sem tudja jól megvalósítani: az Arcade Fire-nek sikerült, mi meg leborulunk előttük és szorgosan kattintgatunk.


Réz György (Majdnem Híres Rocksuli)