Spotify: ellenség és reménysugár együttvéve

A Spotify megítélése a lassan nyolc évvel ezelőtti indulása óta gyakran változik. A vélemények kezdettől megoszlanak arról, hogy a svéd streamingszolgáltatás tulajdonképpen mennyire segíti elő a kalózkodás csökkentését, illetve mennyire hasznos a zeneipar egyes szereplői számára, legújabban pedig az előadók fordultak ellene. Mi most megpróbálunk rendet tenni a Spotify-jal kapcsolatos legfontosabb hiedelmek, tévhitek terén - szigorúan a számok alapján.

1. A  Spotify nem tesz jót a zeneiparnak

Persze minden viszonyítás kérdése, de a skandináv országokban, ahol a Spotify megkezdte működését, napjainkra a zeneipari bevételek ismételten növekedésnek indultak, nem meglepő módon a digitális szegmensnek köszönhetően, amely a gyengének éppen nem mondható 2012-es évhez képest is tovább növekedett, miközben a fizikai értékesítés drámaian -a magyart is meghaladó mértékben - 20%-kal csökkent. A digitális piacon belül a növekedés pedig szinte kizárólag a streamingszolgáltatásoknak köszönhető, hiszen az egyedi letöltések ugyancsak csökkentek Skandináviában. Összességében, a svéd zeneipari bevétel közel háromnegyede ma már a digitális szolgáltatásokból származik, amelyek 94%-át a streamingszolgáltatások, így többek között az ott abszolút piacvezetőnek számító Spotify adja. 

 2. A Spotify nem fizet eleget az előadóknak

Július közepén Nigel Godrich producer leszedte a Spotify-ról a hozzá köthető lemezeket, az Atoms For Peace és az Ultraísta albumát valamint Thom Yorke szólólemezét, azzal a felkiáltással, hogy nem támogat olyan üzleti modellt, amelyben az új előadók "szart se" keresnek. Ebből aztán heves és indulatos vita alakult ki, amelyben röpködtek az érvek-ellenérvek, és persze a Spotify sem hagyta mindezt szó nélkül, odadörgölve, hogy 2013 végére az előadói jogtulajdonosoknak kifizetett díjak mértéke eléri az egymilliárd dollárt, amelyből igenis sokat fordítanak az új tehetségek gondozására. A vita során különböző előadók által citált 150-200-szoros jogdíjkülönbség a Spotify és az egyedi letöltő szolgáltatások között - utóbbiak javára - nyilván tévedés, ezt többen, többféle kiindulópontból megcáfolták. Ami talán nem annyira közismert, különösen az előadók számára, hogy a megállapodások értelmében a nagy lemezkiadók, illetve a nagyobb katalógussal rendelkező kiadók kedvezőbb jogdíjakban részesülhetnek. Mindennek az egyértelmű vesztesei pedig a kisebb, alapvetően új tartalmakkal rendelkező kiadók.

3. A Spotify azért nyereséges, mert nem fizet az előadóknak

Gyorsan szögezzük le, a Spotify nem hogy nem nyereséges, hanem masszívan veszteséges. A svéd cég a tavalyi évben - az amerikai piacokon való sikeres megjelenésének is köszönhetően - elképesztő mértékben tudta növelni a fizető felhasználóinak számát, ennek ellenére még 2012-ben is veszteséges volt. Ennek az eredője a magas tartalomköltségekben keresendő: a Spotify jelenleg árbevételének mintegy 70-90%-át fizeti ki jogdíjként a tartalomtulajdonosok számára.  2012-re vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a cég - az év végi előrejelzéseket felülmúlva - 435 millió euró (577 millió dollár) bevételt realizált, azonban mindez közel 60 millió eurós veszteséggel is párosult, alapvetően a bevételei 70%-át kitevő tartalomdíjak miatt.

A Spotify-t tehát lehet nem szeretni, lehet arra hivatkozni, hogy nem növeli a zeneipar bevételeit, mindezt azonban a számok nem igazolják. Hanem azt jelzik, hogy a streamingszolgáltatások - és azokon belül is a Spotify - egyre népszerűbbek a zenekedvelők körében és képesek lehetnek arra, hogy tömegeket vonzanak a legális szolgáltatások körébe.

Az előadók természetesen tiltakozhatnak az üzleti modell vagy akár a szolgáltatók ellen, mindez azonban eredményre nehezen vezethet, hiszen jelenleg a streamingszolgáltatásoknak nincsen legális alternatívája. Azaz, mégha indirekt módon is, az előadók azzal, hogy tartalmaikat kivonják az ilyen szolgáltatásokból, az illegális letöltéseket erősítik.

Pléh Dániel