Maya Jane Coles: Comfort (albumkritika)

Az utóbbi pár év egyik legjobban dédelgetett house-producere a műfajba valóban új - sejtelmesen és szinte gótikusan sötét árnyalatú - színt hozó brit Maya Jane Coles, aki egy hónappal ezelőtt adta ki bemutatkozó albumát, tegnap pedig megérkezett a lemez második dalához is a klip, így már kényelmetlenül éreztük volna magunkat, ha nem véleményezzük a Comfort című debütáló anyagot - íme tehát a kritikánk.

Kiadó: I/AM/ME

Megjelenés: 2013. július 1.

Stílus: house / elektronika

Kulcsdal: Everything

Az elektronikus tánczenében az album mindig is rázós témának számított, többségében nem is sikerül kihozni többet ebből a formátumból, mint számok egybepakolása. A mai playlist-kor persze pont kedvez a szervező elv hiányának, de azért egy ambiciózusabb producer nem elégszik meg ennyivel. Márpedig a brit és japán felmenőkkel büszkélkedő Maya Jane Coles minden kétséget kizáróan ambiciózus producer, aki az elmúlt években kitartóan és következetesen építette magát, és a brandjét, amely sokoldalúságára épül: a 25 éves MJC zenész, dalszerző, hangmérnök, énekesnő, borítótervező egy személyben. Amióta a radaron feltűnt 2008-ban, két albumra való house-alapú trekkje jelent meg, ám ezekből egy sem került rá az első szerzői albumára, amely tehát egy teljesen új, önálló zeneanyag. Ami fura, hogy a különböző neves labeleken (Dogmatik, Hypercolour, 20:20 Vision, Mobilee) kijött maxikkal szemben szó szerint saját kiadásban - a viccesen I/AM/ME-re keresztelt lemezcégén - kihozott Comfort lehetett volna a jól ismert producer-MJC helyett az előadó-MJC nagy belépője, ez azonban elmaradt.

Az albumot ugyanis vendég énekes-dalszerzők uralják: Kim Ann Foxman (Hercules & Love Affair), a londoni indie-folk tündér Nadine Shah, a svéd Karin Park (MJC tavaly remixelte egy számát dubstep-alteregója, a Nocturnal Sunshine neve alatt), Catherine Pockson az Alpines elektropop duóból (2011-ben volt egy közös Carly Simon-feldolgozásuk, plusz egy Nocturnal Sunshine-remix), Tricky (őt is remixelte), Thomas Knights (fotós, filmrendező és zenész, ő jegyzi az album eddigi két klipjét), Miss Kittin.(közös szám tavaly). Ezzel az egyedüli probléma, hogy nem mindenki tudott komfortosan belehelyezkedni MJC zenei világába - sőt, tulajdonképpen ez csak Kim Ann Foxmannek és Karin Parknak sikerült. Igaz, ez nem is lehetett egyszerű feladat, mert MJC nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy ötvözi a magas szubbasszus-faktorú, hipnotikusan lüktető mély underground house-t a popdalformával, ezen felül pedig megmutatja a többi oldalát is, a hiphopost, triphopost (Comfort, Dreamer, Blame, Stranger, Fall From Grace - eleinte, miután 15 évesen nekiállt zenét írni, ezekben a műfajokban próbálta ki magát) és dubost (When I’m In Love - a She Is Danger duóban az elektrósított dubot kultiválta). A lemez legtökéletesebb popdala amúgy az Everything - kár, hogy tisztára Fever Ray. (A több számban előforduló gitárok xx-essége is túl nyilvánvaló - és persze hogy az iskolateremtő zenekarnak is készített egy átiratot hősnőnk.)

Kár, hogy MJC nem tolta magát teljesen az előtérbe, még úgy is, hogy bizony stilárisan és szándékban sem áll össze egészen ez az - egyszerre nagy terű és intim - album; a Comfort azt mutatja, hogy MJC house-producerként valóban egyedi tehetség, popdalok terén viszont, ha ezt is ambicionálja még van hová fejlődnie.

7/10


Az albumról elsőként az Everything kapott klipet, amelyben Karin Park kipreparál egy hollót:

És itt a Burning Bright hasonló asszociációs mezőbe helyezhető videója, melyben a halott MJC-t a dalt éneklő Kim Ann Foxman próbálja feléleszteni egy frissen szerzett szív segítségével:

MJC YouTube-csatornáján pedig az egész album meghallgatható: