"Hányszor elmúlt már, de újra vár / A balatoni nyár” - a KFT 1986-os slágerénél jobban nem is lehetne leszűrni a Balaton esszenciáját. Mi pedig ezennel fejest ugrunk a nosztalgiázásba, hogy summer jam fókusztémánkban visszajátsszuk az elmúlt harminc év meghatározó Balaton-soundjait. Az italózós, mulatozós nyolcvanas években tett körutazás után mindenkit álomhajózásra hívunk a kilencvenes évek gagyi-popjának tengerén.
A rendszerváltás után elméletben megnyílt az út mindenkinek a külföldi nyaraláshoz, a korszak hazai popzenéje mintha mégsem ezt, hanem sokkal inkább a Magyar Tenger-láz kiteljesedését mutatná. A ma már nevetésre ingerlő (szinte csak) playback-sztárok által futószalagon jöttek a (sokszor nem csak hangulatukban, de) tematikájukban is egyértelműen a Balatonhoz köthető nyári slágerek, ezzel együtt pedig a felejthetetlen dalszövegek és klipek is. Emlékezetünkben máig visszhangzik Mr Rick programadó dalának refrénje:”Újra nyit a nyár, zárjon be a gyár, éljen a Balcsi, nincs több szabály!" A Carpe Diem férfi-nő duó Álomhajója ugyan a tengeren hasított, mégis mindenki egy balatoni vízibiciklizés közben dúdolta azt. A 4F
A Balaton ekkoriban vedlette le a szürke szocializmus képeslaphangulatát, és vált a VAKÁCIÓ, na meg a tinédzser bulik központjává. Persze mindebben segítségére voltak a fesztiválőrület előtt itt már jelen lévő zenés nyári táborok, a Ladánybene 27 Reggae Camp-je vagy az Animal Cannibals nyári tábora Balatonalmádiban. Balaton Sound még sehol, de a csoportos parton bulizás élménye már bevett dolog lett, ahogy a kilencvenes évek közepén a zánkai diáküdülő is (mai szemmel) non-stop fesztiválnak minősült. A balatoni diszkókban rendre ott pörögtek a tinik, részben az említett magyar slágerekre, de sokkal inkább az ekkoriban mindent elhomályosító eurodance-re, amivel észrevétlenül öleltük keblünkre a multikulti Európát.
A legnagyobb dózis persze a németektől jött (középpontban rendre egy fekete rapperrel), így a Snap!, a Captain Jack, a Mr. President és Haddaway gyilkos slágerei, de természetesen megkerülhetetlen a mindenkori magyar egyetemista kedvenc nigériai-svéd orvosa, Dr. Alban, vagy a svájci DJ Bobo is. Ráérezve a trendre meg is indultak a magyar előadók diszkóhaknijai, amik közel sem csak az egyébként is a lebutított szintis popban utazókra, hanem a magyar zenei élet nagy részére vonatkoztak. Ennek megkoronázásaként pedig 1997-ben megnyílt a siófoki Beach House a Petőfi sétányon, ahol évről-évre több százezren engedték ki az előző tanév, vagy csak épp az előző munkahét alatt felgyülemlett gőzt.
Persze az évtized végéig nem húzta az eurodance, helyette jöttek a latinosabb, egzotikusabb hangulatot árasztó zenék (Samba de Janeiro, Equador, Bailando), Ricky Martin és Lou Bega, de a diszkó és a Balaton-part változatlan maradt. Bizony, ekkoriban igazán nyakig ért a holiday, ahogy azt az Emergency House is megénekelte. Nehéz persze utólag felfejteni a magyar popbiznisz logikáját, de úgy tűnik, nem volt valamirevaló, a slágerlistás helyeket megcélzó formáció, amelyik előbb vagy utóbb ne csinált volna egy napsütötte, vízparton játszódó videoklipet bugyuta szintihangzással, és a háttérben tátogó táncoslányokkal - az igazán elkötelezettek pedig éveken át tartó, sikeres karriert is építettek erre a pofonegyszerű receptre (lásd UFO). Persze kár lenne tagadni, hogy ezeknek a számoknak a többsége, ha röhögéssel vegyítve is, de még mindig képes megmenti bármelyik, unalomba fulladt házibulit.
Csada Gergely
Még szép, hogy a kilencvenes évek balaton-party slágereiből is nyomatjuk a videódiszkót - "Hurrá nyaralunk és nincsen záróra"!
