„Tökös csaj attitűd” – Deap Vally (interjú)

A szőke Lindsey Troy gitáros-énekes és a barna Julie Edwards dobos kaliforniai duója, a Deap Vally egyáltalán nem hétköznapi zenekar. Legkönnyebben talán úgy fogható meg, hogy olyasmi gitár-dob felállással készített zene az övék, mint amilyent a White Stripes játszott, csak mocskosabb, garázsosabb. A tavaly feltűnt vagány páros ma jelentette meg Sistrionix című bemutatkozó lemezét, melyről Julie-t kérdeztük.

- Közted és Lindsey között a blues volt az első nagy kötődési pont. Hogyan lett ebből zenekar?

- Tök véletlenül találkoztunk. Én egy kötőtanfolyamon tanítottam, amin Lindsey is részt vett. Igazából először úgy találkoztunk, hogy egyik alkalommal bejött a kötőcuccokat árusító boltomba, ott aztán beszélgettünk mindenféléről és kiderült, hogy mindketten zenélünk, mindketten frusztráltak vagyunk azzal, ahol épp tartunk a projektjeinkkel. Lindsey szólóban nyomult épp, nekem meg volt egy zenekarom, a Pity Party, ami amolyan experimentális-poszt-rockot játszott. Úgyhogy gyorsan megalakítottuk a Deap Vallyt, amivel rögtön az elejétől a világuralom volt a cél (nevet). Először egy barátnőmmel, a basszusgitáros Ashley-vel közösen próbáltunk hármasban, és bár nagyon élveztük a dzsemmelést, de ő sose ért rá legközelebb, így végül elkezdtünk ketten próbálni és úgy maradtunk. Amikor az első koncertünkre nagyon pozitív visszhangok érkeztek, tudtuk, hogy jó úton vagyunk.

- A blues-rock zenekarok és a Led Zeppelin mellett kik inspirálnak még titeket?

- Ha nem is direkt hatásként, talán inkább attitűdben, de nagyon fontos számunkra Tina Turner vagy Courtney Love. A tűzköpő, mindent lesöprő tökös csaj attitűd. Zeneileg egyértelműen a klasszikus rockzene hat ránk: Led Zeppelin, The Doors, Jimi Hendrix, meg régi blues és blues-rock zenészek. De persze szeretünk új dolgokat, mint a Yeah Yeah Yeahs, a Nine Inch Nails.

- És a csajos punk-rock bandák? A Raincoats, a Slits, a Girlschool vagy később a riot grrrl-zenekarok?

- A legkomolyabban mondom, mi nem vagyunk annyira kúlak, hogy ismerjük ezeket a punkzenekarokat. Mostanában fedeztük fel őket, hogy elkezdték emlegetni velünk kapcsolatban. (nevet) Bizony, be kell ismernem: nem vagyunk menők. De amúgy azóta meghallgattam a Slits-et. A kilencvenes években szocializálódtunk zeneileg, úgyhogy a riot-girrrl-zenekarok viszont már hatottak ránk, rengeteg jó dal született abban az időszakban. Viszont most van egy elképesztően jó csupacsaj zenekar, a Savages. Ismered őket? Na, tőlük eldobtam az agyam.

- Hogyan születnek a dalaitok?

- Közösen írjuk a dalokat, főleg próbatermi dzsemmelésekből nőnek ki, de nincs semmilyen bevett metódusunk. Azt mondanám, hogy inkább befogadunk és átadunk dalunkat, mintsem készítünk számokat. Sokkal inkább átengedjük magunkon a hatásokat, az ihletett állapotot és közvetítjük ezeket, amik dalokká állnak össze. A legjobb dalaink spontán, nagyon gyorsan születnek, anélkül, hogy lenne bennünk tudatosság, vagy sokat játszogatnánk velük.

- Ahogy mondtad is, „tökös csaj” attitűd jellemzi a bemutatkozó lemezeteket, nagyon erős löket a fejnek és a testnek is. Hogyan zajlott a lemezfelvétel? Hosszú folyamat volt?

- Mondhatni. De csak azért, mert az elmúlt másfél évben folyamatosan vettünk fel belőle részleteket itt-ott. Amikor megvoltunk pár dallal és esélyünk volt felvenni valahol, akkor éltünk ezzel. Lars Stalfors volt a lemez producere, aki dolgozott már a Mars Voltával, a Cold War Kids-zel és még tucatnyi menő zenekarral. Mindig csak hárman voltunk a stúdióban, szóval meglehetősen intim volt a környezet, nagyon el tudtuk engedni magunkat. A cél meg, ahogy mondtam is, csak annyi volt, hogy elkapjuk az élő előadások dinamikáját.

- Első kislemezetek címe: Gonna Make My Own Money. Ezt kipipálhatjátok már?

- (nevet) Hát, azt hiszem. Remélem!

- Amire a kérdésem igazából vonatkozna, az az, hogy egy felkapott, de még első lemeze előtt álló zenekar ebben a totálisan átalakuló zeneipari környezetben mennyire tud boldogulni?

- Kétségtelen, hogy a koncertezésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie egy kezdő zenekarnak, ami meg szintén nem túl kifizetődő, hiszen a repüléskor az extra csomagok – amik egy zenekarnak mindig vannak – elég sok pénzt felemésztenek. De reméljük, hogy azért a lemezünkből is el tudunk majd adni elég sokat, a koncertezés meg lételemünk, szóval, reménykedünk. Ha egy zenekar bejön a közönségnek és egyre növekszik, akkor szerintem a tagjai még ma is szépen meg tudnak élni a kedvenc hobbijukból.

interjú: Dömötör Endre

az első kislemez, a Gonna Make My Own Money klipje:

még szintén tavalyról az End Of The World:

a januári Lies videója:

és a legfrissebb klipes dal, a Baby I Call Her: