A Deerhunter lassan, de egyre biztosabban vált a 2000-es évek egyik legjobb amerikai gitárzenekarává, csúcslemezük, a 2010-es Halcyon Digest idejére jutottunk el oda, hogy a zenekar fejlődésével végignéztük egy gyémánt csiszolási folyamatát is, ahogyan karrieráttekintőnkben is fogalmaztunk. Mellékprojektek és három év után május 6-án megjelenik az új album, de itt máris végighallgatható az elejétől a végéig.
Bradford Cox (aki Atlas Sound néven alkot szólóban) és állandóan változó felállású kísérői között a biztos pontot jelentő gitáros-vokalista Lockett Pundt (aki Lotus Plaza néven alkot szólóban) tulajdonképpen végigértek egy bizonyos fejlődési lépcsőn az előző nagylemezzel, úgyhogy érthető az eddigi leghosszabb Deerhunter-albumok közti szünet, a folytatás alighanem okozhatott egy kis fejtörést. De ahogy a mellékprojektek lemezei sem okoztak csalódást, úgy lehetett remélni, hogy az anyazenekarral is tudni fogják a választ a hogyan továbbra. Legutóbb egy 3D-s vidót láthattunk tőlük egy régi dalra (Primitive 3D), aztán jöttek a szokásos tagcserék és a meglehetősen termékeny külön utak, de most, az ötödik hivatalos stúdiólemezen ismét valami olyan szól, amit korábban még nem hallhattunk. A Monomania kevésbé tűnik klasszikusan felépített stúdiólemeznek, sokkal inkább a zenekar élő megszólalása köszön vissza, egy garázsos rocklemez a frontember zenei megszállottságáról, tulajdonképpen egyetlen mániájáról.
a teljes Monomania:
a címadó dal "videója":
