"Csak gyengeségei vannak" - a Melkweg alapítója a magyarországi koncertszervezésről

A Recorder magazin kilencedik számának fókusztémája, a zenepuzzle egyik darabjaként a koncertszervezés hazai helyzetét vitattuk meg az iparág négy különböző szereplőjével. Úgy gondoltuk, a témát érdemes lenne külső szakavatott szemmel is megvizsgáltatni, ezért megkerestük a legendás amszterdami Melkweg (magyarul: Tejút) klub alapítóját, Cor Schlössert, mondja el, a tapasztalatai alapján hogyan látja az itthoni koncertszervezői szakma jelenét és jövőjét. Schlösser úr 1970-től 2011-ig állt a Melkweg élén, azóta szabadúszó tanácsadóként segíti kulturális szervezetek, szponzorvadászok és hatóságok munkáját Hollandiában, mindemellett négy fesztivál igazgatótanácsának tagja, aki minden hónapban három hetet Magyarországon tölt, így kellő rálátással bír az itteni promóteri viszonyokra - sőt, ha felkérnék, szívesen átadná a tudását nálunk is.

- Ön, mint a magyar koncertszervezésre rálátással bíró szakember milyen különbségeket lát az itteni és a holland gyakorlat között?

- Nagyon nagy különbségeket látok, amelyeknek egyrészt történeti, másrészt gyakorlati okai vannak. Hollandiában a külföldi zenekarok felléptetése stabilan működik, több mint negyven éve klub-, fesztivál- és stadionszinten egyaránt. Ha a klubokat nézzük, a legnagyobb különbség, hogy míg Hollandiában rengeteg brit, amerikai és európai zenekar magától is turnézni, koncertezni akar, legyen az feltörekvő vagy jól bejáratott banda, addig egy magyarországi koncertszervezőnek, mondjuk az A38-on úgy kell vadásznia az érdekes zenekarokra. A "bőség zavara” Hollandiában abból is adódik, hogy kiemelten fontos európai célállomás, mivel a mai napig óriási mennyiségű CD-t lehet eladni ott, illetve legalább 15 nagyméretű és jól felszerelt klub képes fogadni a külföldi zenekarokat. Az is igaz, hogy ennek ellenére a klubkoncertek zöme Amszterdamra összpontosul, ahol a Melkweg (a maga 700 és 1500 férőhelyes termeivel), illetve a Paradiso (amely egy 200 és egy 1500 fő befogadására alkalmas teremmel rendelkezik) kifogástalan reputációra tett szert az elmúlt négy évtizedben. Ezzel szemben, amennyire én látom, Magyarországon az A38 az egyetlen helyszín, amely az elmúlt tíz év során hitelt szerzett magának nemzetközi szinten azzal, hogy rendszeresen és egyre sűrűbben köt le izgalmas nemzetközi produkciókat.

AMSTERDAM RECORDS CÍMMEL ÖSSZESZEDTÜK AZ ÖSSZES AMSZTERDAMI LEMEZBOLTOT, ÍME.

Ami a gyakorlati okokat illeti, a fő eltérés, hogy Hollandiában a klubok képviseletében egy nagy és néhány kisebb szervező ügynökség áll kapcsolatban a londoni booking ügynökségekkel, amelyek az izgalmas nemzetközi előadók 80%-át kiközvetítik, a kevés szereplő miatt átlátható és gördülékeny az együttműködés, így a felek között roppant szoros munkakapcsolat és bizalom alakult ki. Ezzel szemben Magyarországon a klubok többsége közvetlenül a booking ügynökségekkel dolgozik, amely esetben jóval több időre van szükség, hogy a kölcsönös bizalom kiépüljön. Ráadásul, míg Magyarországon - tisztelet a kivételnek - egy fellépőnek egy koncertet tudnak ajánlani, addig Hollandiában akár négyet-ötöt is, ami mindenkinek jobban megéri.

- Ön szerint mik a magyarországi koncertszervezés erősségei és gyengéi?

- Őszinte leszek: a magyarországi koncertszervezéssel kapcsolatban hajlamos vagyok kijelenteni, hogy kizárólag gyengeségei vannak. Először is, Magyarország, néhány nagy, arénakoncertekre szakosodott szereplőt leszámítva a külföldi előadókat klubokba leszervező "független promóterek” hazája. Márpedig a független koncertszervezés klubszinten nem tekinthető valódi szakmának, és nem azért, mert az ilyen promóterek nem elkötelezettek és jó szándékúak, hanem mert ez egy nagyon rizikós üzleti modell, amely hosszabb távon egyszerűen pénzügyileg nem fenntartható. Önálló koncertek szervezésére professzionálisan működő vállalkozást csak úgy lehet alapozni, ha a promóter fel tudja építeni a zenekarokat, vagyis vissza tudja őket hozni többször, így fokozatosan dagasztva az itteni népszerűségüket, ezáltal egyre nagyobb helyekre lekötve őket - ám ezt az exponenciális növekedést csak remélni lehet. Ráadásul, a feltörekvő külföldi zenekarok klubkoncertes bemutatkozása igen gyakran anyagi bukás, amit tudni kell állni annak, aki hosszútávra akar berendezkedni. Az ellentmondás abban van, hogy a nagy koncertszervező cégek nem harapnak rá az új, még kevéssé ismert zenekarokra, hanem megvárják, amíg befutnak annyira, hogy nagyobb helyszíneket megtöltsenek, ezzel viszont a független szervezők szintlépési esélyeit elvágják.

- Hogyan tudnánk megerősíteni pozíciónkat a nemzetközi koncertkörforgásban?

- Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy minden érintett, a nagy koncertszervező cégek, a Sziget és a többi nagy fesztivál, a klubok, a média, beleértve az írott és elektronikus zenei sajtót, tévét és rádiót leüljön és kitalálja együtt, a know how-jukat, kapcsolatrendszerüket és közönségüket összetéve hogyan tudnának több feltörekvő külföldi zenekart elhozni Magyarországra. Mert innen indul ki minden, ám ehhez a közönséget informálni kell és kialakítani benne az új zenék iránti érdeklődést - amelyhez a mostaninál jóval nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni. Hozzátenném, az inernet, különösen a YouTube révén a magyarországi helyzet azért javulóban van.

- Beszéljünk haza az Ön irányába is: mitől tud sikeres maradni és vezető helyet betölteni a holland színtéren a Melkweg klub?

- A Melkweg - amely huszonöt évig, egészen 1995-ig egyetlen, 700 fős teremmel működött - azáltal vált fontos, meghatározó és sikeres koncerthelyszínné, hogy kezdettől fogva bevállalta az ismeretlen, de ígéretes zenekarokat, amelyek méltányolva a kezdeti segítséget visszatértek oda a befutásuk után. Hollandiában egy klub sikeréhez elengedhetetlen, hogy a helynek legyen egy másik, nagyobb terme, amely a Melkweg esetében 1995-ben valósult meg az irányításommal, az ezerfős Max megnyitásával, amelynek befogadóképességét 2007-ben 1500-ra növeltük. Ez nem csupán azt jelenti, hogy szélesebb közönséget vonzó, bejáratott neveket is fogadni tud a klub, mint mondjuk Snoop Dogg, Willy Nelson vagy Elvis Costello, ráadásul magasabb jegyár mellett, de ezáltal a programkínálata is színesebb.A látogatói számunk a 2007-es bővítés óta eléri az évi 420 000 főt. Fontos megemlíteni, hogy a koncertek és klubestek mellett a Melkweg nagyszámú kulturális rendezvénynek is otthont ad: van színházterme, mozija és két galériája.

- Melyek a Melkwegnél töltött ideje alatti legemlékezetesebb bookingok az Ön számára?

- A hetvenes évek végére a Melkweg már a felfutóban lévő külföldi zenekarok bevett fogadóhelyévé vált, pályafutása elején megfordult nálunk a Cure-tól a Simple Minds-ig minden később népszerű brit zenekar. A U2 1980. október 15-én lépett fel a klubban, ami egy különösen emlékezetes "trófea”. A Nirvana 1989-es és a Pearl Jam 1991-es koncertjét is kiemelném, de mondhatnám Lady Gagát is, akinek itt volt az első európai fellépése 2009 júniusában. Személy szerint borzasztó boldog voltam, amikor a Grateful Dead, amely akkoriban az egyik legnagyobb kedvencem volt, két meglepetéskoncertet is játszott a Melkwegben, 1981 októberében.

- Visszatérve a koncertszervezői üzletágra: melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel a jelenlegi zeneipari változások / paradigmaváltások közepette e szegmensnek szembe kell néznie?

- Általánosságban úgy vélem, a koncertiparág, és benne a koncertszervezői szféra jól "muzsikál” jelen pillanatban, mivel a zenekarok többet akarnak - és kényszerülnek - élőben fellépni, hogy bevételhez jussanak. Az igazi kihívás most a fiatal, új zenekarok gondozása, amelyben a koncerthelyeknek kulcsszerepe van az által, hogy fellépési lehetőséget nyújt a számukra. Mert az ilyen, szárnyukat próbálgató zenekarokból lesznek a jövő világsztárjai; nem szabad elfelejteni, hogy a legismertebb mai előadók is úgy indultak, hogy a családjukon és a baráti körükön kívül a kutya nem ismerte őket.

interjú: Forrai Krisztián