Szerdán NoMeansNo koncert az A38-on

(X) A szakírók a NoMeansNo-t besorolják art-punknak, punk-funknak vagy éppen posztmodern hardcore-nak, dicsérik izgalmas váltásaikat, és azt, hogy milyen jól használják a jazzből eltanult összetett ritmikai szerkezeteket - a veterán trió rajongói mégis minden bizonnyal két dolgot említenének meg legfontosabbként velük kapcsolatban: az egyik a szövegekben, a dallamosságig csak ritkán eljutó kiabálásban tetten érthető fekete humor, a másik pedig a kíméletlen hangerő. Nélkülük ma nem lenne Primus, és még sokminden más. Előttük hazai hangjuk: a Dereng játszik.

Bár kétség sem férhet ahhoz, hogy a kanadai rockzene szinte minden válfajában igyekszik a saját útját járni, ám a mai ismereteinket csupán arra alapozhatjuk, hogy a hetvenes évek végén alakult NoMeansNo a mai napig töretlen lelkesedéssel és alázattal játssza úgy a punkot, ahogy senki más. Az eddig tizenkét nagylemezt jegyző trió ugyanis nem műfajokban és stiláris dobozkákban gondolkodik: csupán arról van szó, hogy a Wright-fivérek vezette zenekar a lehető legtermészetesebb módon ültethesse zenei közegbe saját, fekete humortól és társadalmi érzékenységtől egyáltalán nem mentes dalszövegeit.

Az pedig csak hab a tortán, hogy a most negyedik alkalommal hazánkba látogató zenekar még mindig képtelen hibázni, hiszen legyen szó a formáció bármely albumáról vagy időszakáról – gondolva itt a progresszív rock, a funk, a blues, a country, a jazz, vagy épp a hardcore-elemek belső arányára –, egyszerűen nincs gondolati-tartalmi üresjárat. Épp emiatt tekinthetünk ünnepként arra, hogy az 1990, 2007 és 2009 után ismét fővárosunkba látogató bandán képtelen fogni az idő vasfoga.

Persze ránézésre olybá tűnhet egy külső szemlélő számára, mintha szépkorú rajztanárok lépnének színpadra (aminek valóságalapot csak az adhat, hogy az eredeti felállás egy művészeti iskolában talált egymásra), ez azonban nem mondható el sem a lendületes előadásmódról, sem arról, hogy a NoMeansNo koncertjeit a közönség együttműködésén túl alapjaiban képes meghatározni az az éteri öröm, amely a kanadai zenészek arcára ül, mikor önfeledten szórakozni látják a rajongókat.

Márpedig ez a tény épp annyira borítékolható, mint az, hogy a Derengnél keresve sem találnánk alkalmasabb előzenekart a hangulat megteremtésére. Elvégre a Bokros Csabi (az Isten Háta Mögött volt gitárosa) és a költőként is ismert Mestyán Ádám (Vágtázó Halottkémek) révén kultivált formáció itt teljesedik ki újra, hiszen az előbb említett basszusgitáros - külföldi tartózkodása miatt - itt csatlakozik majd újra a zenekarhoz, mivel az ősz folyamán az Isten Háta Mögött volt basszusgitárosa, Isti helyettesíti majd őt az egyes klubkoncerteken.

Így hát kellően sok apropója van az alábbi bulinak ahhoz, hogy csak úgy ki lehessen hagyni – nem is beszélve arról, hogy elsőként itt lesz kapható a NoMeansNo új remixlemeze 180 grammos bakeliten –, tehát amennyiben szeretnéd újraélni a korábbi koncertek bármelyikének atmoszféráját, esetleg pótolni az eddigi lemaradást, mindenképp az A38 Hajó fedélzetén lesz a helyed!