NKS: TDI

2012.09.19. 10:45, rerecorder

(Kriminal Beats-DDK Records, 2012)

„Egy az isten, két bilincsben, három betű - NKS, négy ütem..." Öt csillag, hat év. Hat évet kellett várni a nagysikerű, ötcsillagos *****(Öt csillag) című első NKS (azaz Nem Közölt Sáv) album után a TDI-re. Ez idő alatt sok új arc tűnt fel a magyar hiphop színtéren, gyengék, jobbak és egészen kitűnőek is, azonban egyikük sem tudta überelni az NKS-t, amely új lemezével megerősítette a falkavezér pozíciót. Ezzel már el is árultuk: a TDI-re megérte várni. Az 1996 óta aktív formáció (mely a Firmával együtt alkotott Idő Urai kollektívával is jól ismert) második albuma 2012. szeptember elején jelent meg.

Amíg legnagyobb riválisa, az Akkezdet Phiai a slam poetry, és a nagybetűs költészet felé vette az irányt az elmúlt években, és a romkocsmák félhomályában merengő értelmiségi fiatalok kedvence lett, az NKS telepi maradt. Sőt, telepibb, mint valaha – hál'istennek. Nem csak azért telepi, mert az új album Boldogan élünk, amíg... című számában konkrétan egy panelház pontos szociográfiai elemzését tárják elénk rímekben („a lépcsőház szégyene a Pekár Bandi, iszik, me' rájött, hogy nem fog feltámadni"), hanem mert NosChez és Zenki Mefisto sosem röstellik kimondani, hogy „faszszopó", ha úgy hozza a szükség. Elég sokszor úgy hozza. Ha a rendőrségről van szó, a helyes ragozás: faszszopolice. Ez az ötletes kifejezés a Police című számban hangzik el, mely jó eséllyel váltja majd a koncerteken az előző album Pirománia című slágerét népfelkelés szítása kategóriában, és amely sanszos soundtrackje lehet egy valamikor a közeli / távoli jövőben kitörő „sajnálatos őszi eseményeknek". Több számnak is van efféle szellemi ikertestvére a 2006-os ***** (Öt csillag)-ról. A Paranoia nyomasztó, fülbesuttogós flowjával, az Egy őrült naplóját, az Oh-la-la 2. pedig értelemszerűen az Oh-la-la 1-et gondolja tovább.

ÉSZAKON, DÉLEN, KELETEN, NYUGATON... ITT A NAGY MAGYAR HIPHOPKÖRKÉP ÉS RAPTÉRKÉP!

Az egyik legfőbb erénye a TDI-nek, hogy nagyon eltalálták rajta a régi-új arányt. Mert újdonsággal is szolgáltak, nem is kevéssel: a Mint a sfinx, amely elvileg helykitöltőnek került a lemezre, azon kívül, hogy az egyik legerősebb szám lett, egyben a legújszerűbb is, már ami a témaválasztását illeti. Az amerikai rapben ugyan nem számít ritkának, sőt szinte kötelező a személyes életút, szenvedéstörténet elregélése, NosChez és Zenki Mefisto idáig sosem engedte ennyire közel magához a hallgatót. Jót tett ez az intimitás a lemeznek, ellensúlyozza a másik újdonságot, a fiktív bűncselekményt elbeszélő, szintén bombasztikus Ön kinél bankol?-t. A négyszereplős (NKS+ Killakikitt) bankrablás-fantázia a Megasound System legszebb pillanatait idézi, és a valósághoz nyilván annyi köze van, mint a '93-as Pécsi éjszakáknak.

PILLANTS RÁ A PÉCSI PUNCIPÖCÖGTETŐK AKA PUNNANY MASSIF ÚJ KLIPJÉRE IS!

A szövegek, ahogy megszokhattuk zseniálisak, következetesen gurulnak végig a téma sínjén, nem siklatják ki őket indokolatlan szójátékok. És hát finomkodás: na, az nincs („a halál faszára nem húzhatsz kotont"). Ami az alapokat illeti, nagy újítás nem történt, az NKS kitart a '90-es évek stílusa mellett, nem bonyolódik grime-ba, dubstepbe és egyéb tudományokba. A TDI egységesebb elődjénél: úgy változatos, hogy nagy kilengések nem akasztják meg (az Öt csillagnál néha meg kellett nyomni a skip gombot). Ez azért is fura, mert szétesőbb eredményre számít az ember, ha ennyi a featuring (Bankos, Norba, Vészk'járat, Eckü, ASK, Barbár fivérek) és ilyen sokan dolgoznak a beateken: Tibbah, Kwest, Scarcitybp, AZA, Suhov, Voice, Peet és az aranykezű Kool Kasko, aki a fellépéseken dídzsézik alájuk. Kevesebb a filmzeneminta, de van helyette táncdal, souldal: Koós János előadásában a Mindenkit elfelednek egyszer (Oh-la-la 2.), vagy épp Gladys Knighttól az If I Were Your Woman (Mint a sfinx). Mibe tudunk belekötni? A refrének több számnál sajnos nincsenek igazán kitalálva (Immotalz, Backstage, Hooliguns and Roses), lehetnének karakteresebbek. Majd legközelebb. Hat év múlva.