Felvágósdi – A re-editekről Grabowskyval

A Recorder magazin negyedik, 2012. január-februári száma hamarosan felkapható az ismert lelőhelyeken, benne egy magyar re-editelővel, Grabowskyval készült interjúval. A re-edit a számos, tipikusan a SoundCloudon honos műfaj egyike. A népszerű zenemegosztóra iszonyatos tempóban és mennyiségben kerülnek fel a régebbi számok újraszabott verziói. Ebben a tengerben néhány hónapja egy magyar csepp is feltűnt: a debreceni születésű, de Budapesten élő Grabowsky, aki pár hónap alatt közel félszáz re-editet vágott a netes zenevadászok arcába a legkülönbözőbb előadóktól, a Boney M-től az MGMT-n és C. C. Catch-en át a U2-ig. A diszkó-imádó DJ-vel tekintettük át a re-edit kultúra alapjait és benne az ő eddigi pályafutását. Grabowsky készített a Recorder számára egy exkluzív re-edit mixet a saját munkáiból, melyet holnap teszünk közzé, ráadásul DJ-ként fel is lép a február 11-ei Recorder Partyn!

- Tisztázzuk az alapfogalmakat: mi a különbség a remix, az extended version, az edit és a re-edit között?

- A remix jó esetben felkérésre készül, a készítője sávonként kapja meg számot, amiből annyit használ, amennyit akar. Van, hogy az eredetiből csak egy kis énekfoszlány marad meg vagy még az sem. Illetve a remixelő maga is adhat hozzá a zenéhez, a végeredmény így felérhet akár egy saját számmal is, mert lehet, hogy csak ihletnek használja az eredetit. És persze vannak olyan remixek, amelyeknél szinte csak új dobot kap az eredeti. Az extended version klasszikus „eszköz” a DJ-kultúrában: a számot megnyújtják az elején, a végén, netán a közepén a dobkiállást vagy akár egy-egy hatásosabb részt, hogy a szám jobban működjön a buliban, jobban lehessen mixelni. Az edit (rework) félúton áll a remix és re-edit között; lehet, hogy nagyon sok külső dolog kerül bele, lehet, hogy kevés, de az eredetinek a magja mindig benne marad. A re-editet szintén jellemzően DJ-k csinálják, ugyanazért, mint az extended versiont, bár Todd Terje megjelenése óta simán megy, hogy kidobják a szám 90%-át és a maradék 10%-ból kreálnak egy teljesen más mederbe terelt számot, szigorúan az eredeti anyagból dolgozva, legfeljebb némi effekt vagy dob hozzáadásával. A re-edit esetében, mivel a zene eredetije nincs meg sávokra lebontva, egyben kell kidobálni vagy éppen megtartani részeket, maximum egy erősebb dobbal elnyomni az eredeti dobját. Sok producer készít re-editeket, de nem minden re-editelő producer, ahogyan én sem vagyok az. Ennek ellenére szerintem ez igenis nagyon kreatív műfaj.

- Mi a pláne a re-editekben, miért csinálják őket? Mik a legfőbb re-edit készítési (ind)okok?

- Elsősorban a táncparkettre szánják őket, de előfordul, mint nálam is, hogy nem a partiba hozás az ok, hanem egyszerűen csak hogy a saját szájízemnek megfeleljen. Van, hogy túl rövidnek találod, elhallgatnád még a számot, ezért megnyújtod, máskor megmarad az eredeti egészben, mert annyira kerek, de dobokkal, effektekkel kiszínezed, vagy felerősíted a tónusát. A re-editen belül vannak különböző megközelítések, mint a redrum, amikor csak dobot kap a zene, vagy re-touch, amikor valamilyen formában, nem annyira markánsan, mint egy rework, de hozzányúlnak a zenéhez, és van még a re-rub vagy a re-dub, de nagyjából mindegyik ugyanaz a kategória: az eredeti szent, de nem sérthetetlen. Az egyik legújabb elhajlás a slo-mo edit, amikor egy számból – általában lassabb vagy lelassított zenéből – kikapnak egy jellegzetes groove-ot és az megy szinte végig, house-osan lüktetve.

- Milyen a jó re-edit?

- Az, amelyik képes megszerettetni veled olyan számot, amelyikről azt hiszed, hogy soha semmilyen körülmények között nem fogadnád be.

- Egy számból adott esetben rengeteg re-edit készül. Hogyan lehet ezeket megkülönböztetni és eldönteni, melyik a legjobb? Melyik vagy milyen számokból készül a legtöbb re-edit?

- Ez ízlés kérdése. Én azt szeretem, amikor határozottan és jó füllel nyúlnak bele a számba, az editor érzi, hogy miből mennyit, mit kell kidobni és mit kell kiemelni. A re-editnél a hallgatónak el kell tudni fogadni, hogy nem az jön a számban, amit megszokott, és ha ez megvan, onnan már nagyon személyes, hogy kinek mi tetszik. Nem kocka módjára kell hallgatni őket – nem véletlen, hogy DJ-k és zenebuzik editorkodnak általában. Mivel a re-editelés a diszkó világból nőtte ki magát, így a legtöbb editor imádja a diszkót meg a funkot és ezekből készül a legtöbb, saccra mondjuk az 30-40%-a, a többi meg minden egyéb műfajból kerül ki a countrytól és a folktól a progresszív rockon át az elektronikus zenéig. Én talán Jacko edittel találkoztam a legtöbbel – és többségüket feleslegesnek tartottam.

- Melyek a legfőbb re-editelő nemzetek? Mi lehet az oka, hogy a skandinávok annyira erősek ebben?

- Jelenleg Spanyolországból, Angliából és Ausztráliából kerül ki a legtöbb, a skandinávok körül most csend van, bár saját számokban és remixekben még mindig nagyon erősek. Nem tudom, mi van ott a levegőben, de az biztos, hogy re-edit terén a skandinávok kreativitása nem kopik. Prins Thomast és Todd Terjét talán a földkerekség legszellemesebb, legötletesebb producereinek tartom, ráadásul DJ-ként is hihetetlenül bátrak, olyan elszállt trekkeket képesek felrakni, amiktől nálunk a közönség egy emberként rohanna ki a parkettről. Atmoszféra teremtésben vitathatatlanul még mindig a legjobbak, de ha arra gondolunk, milyen a skandinávok popzenéje, akkor nem csoda, hogy az undergroundban is ennyire jók.

- Te hogyan kaptál rá a dologra? Mikor csináltad az elsőt és milyen indíttatásból?

- Óóóóh, nekem a zene a nagybetűs Szerelem. Tizenévesen a rockzenét imádva azt képzeltem tollas ütővel léggitározva, hogy én vagyok a Warrior Soul gitárosa, de mivel alapvetően nincs hangszeres tudásom, így ez csak álom maradt. Aztán, kb. 15 évvel ezelőtt elkapott az elektronikus tánczene és eldöntöttem, hogy DJ leszek, úgyhogy elkezdtem lemezeket venni ezerrel, bár kezdettől fogva izgatott a szemplingezés és hogy belepiszkáljak a zenékbe. Viszont nem volt türelmem kitanulni egy programot sem, mert mire eljutsz oda, hogy értelmes dobot gyártasz, az akár hónapokba is telhet, addigra meg én kivágnám a francba a gépet, mert megőrjítene, hogy pontosan tudom, hogy mit szeretnék hallani, csak épp nem tudom megcsinálni. Köztes megoldásként elkezdtem csak szimplán újravágni zenéket, és aztán tavaly nyáron egyszer csak rám jött, hogy megtanulom az Abletont. Egy barátom adott gyorstalpalót és én rögtön utána megcsináltam az első re-editet, amit már kitettem a SoundCloudra. Eleinte olyan voltam, mint a játékboltba beszabadult kisgyerek, azt se tudtam, melyik zenére vessem rá magam, volt, hogy egy nap három re-editet összehoztam. Mostanra már gyakorlott vagyok a vágásban és az újraszerkesztésben, sőt már effekteket is bevetek, úgyhogy az első próbálkozásaim közül párat újra megcsinálok, a mai tudásommal. Az Eddától A kör volt amúgy a legelső, de azt egy barátom csinálta, én meg mondtam, hogy mit, merre és figyeltem.

- Mi alapján választasz re-editelésre számot?

- Legyen benne markáns groove, amit ki tudok emelni és hogy house-os felépítést tudjak neki csinálni, akár egy Johnny Cash-számnak (God’s Gonna Cut You Down) is. Nem baj, ha nagyon ismert a szám, mert akkor hallják jobban a kezem munkáját, de nem is feltétlenül a sláger re-editálás a célom. A Quimby számot például egy klubban hallottam (finoman szólva nem vagyok a zenekar rajongója) és a groove-ja mellbe vágott, hogy mennyire jó. Nyitott füllel járok és vadászom azokat, amiket alapból nem szeretek, de részleteiben igen, ezeket élvezem a legjobban. Olyat is csinálok, hogy minden oké a számmal (pl. az In Your Hands Charlie Winstontól), csak belepiszkálok, kiemelve azt, amit szerintem ki lehet, hogy ez adjon neki egy kis többletet.

- Feltűnően sok euródiszkó slágert re-editelesz, illetve magyarok közül több East-számot kezelésbe vettél. Mi az, ami ezekben ennyire megfog?

- Annyira nincs azért sok euródiszkóból, úgy 5-6, de van még bőven tervben. Ezeket a számokat alapvetően nem „hülyegyerekek” írták, így ha az ember nem élből utasítja el őket, akkor bizony észre lehet venni bennük egy csomó jó elemet, amit ki lehet emelni. Ezeket a számokat lehet leginkább megszabdalni és pusztán csak vágással teljesen más irányba terelni. Hát igen, az East nagy kedvenc! Kettőt csináltam már meg, a Nézz rámot kb. 20 másodpercnyi részből csavartam ki, ebben használtam a legtöbb külső hangmintát is. Tervezek tőlük még kettőt. Amúgy én is egy re-editből fedeztem fel az Eastet, az angol Soft Rocks nyúlt az Agymosás című dalukhoz.

- Vannak kedvenc, és/vagy példakép re-editelőid?

- Példaképeim nincsenek, de Terjének azért nagy respekt, hogy a Modern Talkinggal megmutatta, szarból is lehet várat építeni, és ezzel úgymond felnyitotta az addig se kockán látó szememet. Kedvencem már van rengeteg, csak egy pár közülük: DJBrevil, Noodleman, Revenge (régebben), Jean Claude Gavri, LTJ Experience, Mojo Filter, Musica Hermanos, Nelue, Rango Jones, Lucci Capri, SoundCloudon követek vagy 200 editort és mindenkinek vannak olyan munkái, amik bejönnek, és vannak, amik nem.

- Van-e megkülönböztető jegyed a többi re-editelőhöz képest?

- Szerintem igen. Eleve én diszkón és funkon túl más műfajokból is editelek (sőt), illetve nálam mindig jellemző az építkezés, vagy hogy folyamatosan változik a zene, annak ellenére, hogy általában repetitív irányba viszem a dolgokat. És szeretem, ha a számon belül meg tudom valósítani a párbeszédet: úgy filterezek és vágok egymás után dolgokat, mintha az egyik részre válaszolna a másiknak, mint a pingpongozás. Ezt nem az editelőktől szoptam, hanem egy-egy ritkább zeneműből és mindig elolvadtam a gyönyörtől, ha ez a játékosság megjelent. Ha a számban ez nincs amúgy benne, de össze lehet vágni, hogy akkor megteszem: imádok így élővé, lélegzővé varázsolni egy-egy számot. Eddig véletlenül mindig ide lyukadtam ki barkácsolás közben, de most már tudatosan próbálom így terelni a számokat.

- Hogyan zajlik nálad a folyamat: kiválasztod a zenét és...

- Be az Abletonba és ma már pikk-pakk felépítem úgy nagyjából a trekket, aztán ha kell bele, még dobot keresek neki. Aztán kezdek el szöszölni, ide effekt, oda effekt, kétszólamozni, egymás alá tenni részeket, hangmintát tenni bele, ha kell, hangszert kivágni és máshová tuszkolni a zenében elcsúsztatva. Eközben a szám alap groove-ját meghallgatom vagy 15000-szer.

- Vannak irányelveid, amikhez ragaszkodsz (például teljes vokált soha nem hagysz meg) vagy az adott szám határoz?

- Mindig az adott szám határozza meg. Teljes vokált ritkán hagyok meg, de ha olyan, mint az Ottawan Crazy Music-jában, amiben úgy énekel a csaj, hogy az ember levegőért kapkod, akkor benne hagyom.

- Mi a véleményed az egész irányzatról jelenleg és a jövőjét illetően?

- A re-edit kultúra olyan, mint a remixelés: volt, van és lesz. Mivel nagyon funkcionális műfaj és nem egy stílusra korlátozódik, bármerre mehet, de nem ez a lényeg benne. Mi jó értelemben vett élősködők vagyunk, zenebuzik, és a többségünk egyszerűen jobbá akarja tenni a számokat. Nem az a cél, hogy zenekészítőként fejlődjünk, hanem a zene iránti tisztelet, szeretet motivál. Nem véletlen, hogy az editelők többsége 25-30 felett van, akik nagyobb zenei rálátással rendelkeznek. Olyanok vagyunk mi, mint a recycling artosok, csak mi nem csak „szemétből”, hanem kincsekből is dolgozunk.

- És mi a véleményed általában az elektronikus tánczenéről most?

- Lassan ott tartunk, hogy a tánczenében a ZENE csak a re-editekben lesz fellelhető, hiszen ezek alapjait zenészek írták, miközben a elektronikus tánczene egyre megy az extremitás felé, ahol a harmónia kiveszőben van és átveszi a helyét az, hogy csináljunk minél durvábbat, húzósabbat, torzabbat, hogy szétszakítsa az arcod. Köszönöm, de én élvezni akarom a zenét és nem azt akarom, hogy szétmarcangolja a lelkem.

interjú: Forrai Krisztián

http://soundcloud.com/grabowsky

AZ 5 LEGNAGYOBB RE-EDIT KIRÁLY GRABOWSKY SZERINT

Rayko
Spanyol DJ/producer, jelenleg az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb a színtéren, ezért elég gyakran sablonos, folyton a tamra csattanós diszkó kliséket hozza. Viszont megkerülhetetlen, mert rengetegen követik, sok a megjelenése, a spanyol szcéna pedig nagyon összetartó és ennek ő a kulcsfigurája. Saját számokban és remixekben viszont tényleg állat, lehet, hogy világszár lesz.

Todd Terje (másik álnevén Tango Terje)
Norvég DJ/producer, tulajdonképpen az egész jelenlegi re-edit mániának az elindítója. Előtte is csináltak re-editeket (pl. Danny Krivit, Dimitri From Paris), de ezek általában kevéssé ismert diszkószámok extended verziói voltak. Terje viszont utolérhetetlen érzékkel nyúlt bele a számokba: volt, hogy csak a vokált szedte ki (Bee Gees: You Should Be Dancing), volt, hogy kidobta a szám 80%-át és a maradékból építkezett (Modern Talking: You’re My Heart, You’re My Soul), mindig, ahogy a szám megkívánta. Sajnos hátat fordított a műfajnak, mindenesetre a hírnevét nagyban a re-editjeinek köszönheti.

The Revenge
Skót DJ/producer, már ő sem készít re-editeket (tavaly jött ki egy válogatás a munkáiból), pedig nagyon a slo-mo house editjeinek jellegzetes stílusa volt; tulajdonképpen egy-egy remix-szel értek fel a dolgai és sokszor csak a szám végén lehet felismerni, hogy mihez nyúlt hozzá (pl. Sister Sledge: Lost In Music), annyira tudta csavarni a loopokat ide-oda. Ma már deep és tech-house zenéket csinál.

Alkalino
Portugál, de Németországban élő DJ/producer, egyre felkapottabb, Raykóhoz hasonlóan neki is rengeteg dolga megjelenik és rettentően aktív. Elég széles műfaji palettáról választ számokat, de nála is sokszor hallani, hogy alig piszkál a zenébe. Linosaur néven is alkot, ezek a dolgai sokkal kreatívabbak, mint a re-editjei.

Greg Wilson
Angol DJ/producer, kultikus rajongással övezett figura. A hetvenes évek végétől már ismert DJ volt a hazájában (ő volt az első DJ, aki tévében szerepelt), de aztán abbahagyta, majd a nu-disco előretörésével a 2000-es évek első felében újra kezdte és re-editjeinek köszönhetően talán ennek a közegnek a legnépszerűbb DJ-je. A Credit To The Edit válogatásai mérföldkőnek számítanak a műfajban.

5 KLASSZIKUS RE-EDIT

Imagination: Just An Illusion (Lindstrom & Todd Terje Dub)
Visszaszorított, lenyomott, északian kába hangzású mai darab ebből a ’82-es diszkó klasszikusból.

Modern Talking: You’re My Heart, You’re My Soul (Rune Lindbaek & Todd Terje Re-Edit)
A re-edit, amely megmutatja, hogy a Modern Talking nem minden izében ciki, csak ki kell belőle hámozni a jót.

Johnny Cash: Personal Jesus (Rayko Edit)
Az akusztikus és gyönyörű feldolgozás visszakanyarítva az eredeti Depeche Mode-hangzáshoz.

Michael Jackson: Thriller (Ooft Music Phazed Edit)
A zombitáncos funky gitárrész a végletekig elnyújtva, hogy a végén, mire eljön a refrén, a feszültség vulkánként robbanjon egy Thriller sikolyba.

Madonna: La Isla Bonita (The Revenge Rework)
Egy zseniális balearic átirat, az ének mellőzésével és pazarul eljátszadozva a flamenco gitárral – megunhatatlan, ha az ember képes ez eredetitől elvonatkoztatni.