A viszonylagos nyári pangás után most csak úgy kapkodjuk a fejünket, hiszen folyamatosan ömlenek ránk a kis- és nagylemezek, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk összeszedni e heti KHT10 összeállításunkba tíz jól sikerült popdalt, melyek nagyobbik része most kifejezetten gitározósra sikeredett. A fiatal versenyzők között kakukktojásként egy két évtizedes múltra visszatekintő együttes is feltűnik, és persze gondoltunk a walesi Los Campesinos!-ra is, mely a Nagy Britmánia rendezvénysorozat keretében ma este a budapesti Trafóban lép fel a Tunng társaságban.
Los Campesinos!: By Your Hand
Mi mással indíthatnánk az e heti playlistet, mint a ma esti trafós koncert egyik főszereplőjével, a walesi Los Campesinos!-szal, és a novemberben megjelenő Hello Sadness című negyedik albumot felvezető vadiúj kislemezzel, ami a szokásos nagy kórusokkal megtámogatva a zenekar eddigi pályafutásának egyik legerősebb dala lett.
Big Troubles: Sad Girls
„Love is in the air, but I don’t care, ’cause I don’t want to love anymore” – most gondolja végig a kedves olvasó, hogy vajon hányszor tett ehhez hasonló kijelentést életében. Igen, nagyon sokszor. A brooklyni Big Troubles most kanyarított ehhez egy addiktív refrént, úgyhogy ott foroghat a dallama a fülünkben, ha megint hasonló fogadalomra szánjuk el magunkat. M zenekar második albuma, a Romantic Comedy nemrég jelent meg, és mivel a Slumberland Records adja ki, ezért nem nehéz megtippelni, hogy a lemez alá írt képzeletbeli címkék a noise pop és a shoegaze.
Summer Camp: Better Off Without You
Jó hírünk van azoknak, akik nagyon szorítottak azért, hogy a kakaós sütik eladásából el tudjon készülni a Summer Camp bemutatkozó albuma. Szóval összejött a dolog, október végén érkezik a Welcome To Condale, arról itt a beharangozó kislemez, amiből azt szűrhetjük le, hogy a lány-fiú duó továbbra is képtelen elszakadni a végtelenre állított nyári vakációktól, a nyolcvanas évektől, illetve ezek hangulatának keverésétől – ám ennek tiszta szívből örülünk.
Comet Gain: An Arcade From The Warm Rain That Falls
A Comet Gain egy 1992 óta létező kultikus angol indie pop zenekar, egy seregnyi kislemezzel és – az idén tavasszal megjelent Howl Of The Lonely Crowdot is számolva – már hat albummal. Ez utóbbi anyagból másolták kislemezre a héten ezt a hosszú című számot, ami úgy kezdődik, mint egy Byrds-dal 1967-ből, majd csapkodó csilingelésbe átváltva lehetnek akár Los Campesinos! is, a rendkívül fülbemászó refrén elejét meg úgy is lehet érteni, hogy Arcade Fire.
Dent May: Fun
Dent May egy csúnya nagymamaszemüvegben pompázó amerikai dalszerző-énekes, aki 2009-es debütálásán ukulelével kísérte magát (meg teljes kísérőzenekarral), a dalokat tekintve pedig nagyjából Jens Lekman, Jonathan Richman (The Modern Lovers) és Stephin Merritt (The Magnetic Fields) nyomdokain haladt. Az Animal Collective holdudvarába tartozó Paw Tracks kiadónál jött ki a héten Fun című új dala amiben az ukulelét dobgépre és szintire cserélte, de az eddig megszokott napfényes dallamoktól szerencsére nem tisztította meg.
This Many Boyfriends: Young Lovers Go Pop!
Négy srác és egy lány Leedsből, NME-hype, a nyolcvanas évek angol gitárpopjának hatása, az amúgy szeretnivaló amerikai Beat Happening idegtépő számából (The This Many Boyfriends Club) kölcsönvett név, egy szinte programadó számcím és egy ismét nagyon slágeres refrénnel megáldott dal.
Veronica Falls: Bad Feeling
Egy másik Slumberland Records-os cucc, ráadásul két lány + két fiú felállású londoni zenekar tavaly novemberben már szerepelt a KHT10-ben, úgyhogy most csak annyit, hogy szeptember 19-én jelenik meg a címnélküli debütáló album, arról a Bad Feeling az új kislemez, és ez is az elsőre megjegyezhető gitárpop dalok táborát erősíti.
Real Estate: It’s Real
2009 chillwave-vel „sújtott” nyarán érkezett meg Brooklynból a Real Estate, de a hangminták és a dobgépek helyett a hatvanas éveket idéző csilingelő gitárokra és a fátyolos, áttetsző, de emlékezetes vokálokra helyezte a hangsúlyt. A jól sikerült bemutatkozó albumot idén októberben követi a folytatás Days címmel. Az új kislemezdal is teljesen ugyanazt a tengerparti hangulatot hozza, amit eddig megszokhattunk a zenekartól – a változatlanság gyönyörködtet.
Family Of The Year: St. Croix
Gondolom vannak néhányan, akik perverz kíváncsisággal szoktak felfigyelni a szokásostól eltérő reklámzenékre. Az Év Családjának folkos beütésű, sokvokálos Chugjug című dala az Advil-reklámból lehet ismerős többeknek, a szeptember 27-én piacra kerülő EP címadó szerzeménye viszont már inkább egy polírozott nyolcvanas évekbeli slágernek hangzik, de attól még ugyanolyan szerethető.
Alex Winston: Velvet Elvis
Alex Winston nevét (amúgy egy 24 éves amerikai lányról van szó) már év elején bedobták a szakértők, hogy érdemes lesz rá odafigyelni (le is szerződtette az Island Records), és igazuk is lett, hiszen a Velvet Elvis akkora sláger, hogy csak na (biztos meg is fogjuk majd unni, de annak még nincs itt az ideje). Kicsit talán ki is lóg ebből a válogatásból, hiszen hangzásában is a mainstream felé kacsintgat, ezért tettük ide a legvégére (és ha már itt a végén van, megmutatjuk hozzá a videoklipet is, melyet a Jesus And Mary Chain egykori alapító basszugitárosa, Douglas Hart rendezett).
összeállította: Soós Csaba
