Hudson Mohawke a mai elektronika egyik meghatározó producere. Harmadik lemezén a mai műfajok mellé behozza a hőskort, például happy hardcore-t is. Ez a kritika először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.
Bombasztikus, túlpörgetett, túlvezérelt, túlminden (a szükséges kikacsintásokkal ellátva) – Hudson Mohawke nagy hatással volt arra, amilyen ma az elektronikus zene és a hiphop, a trap-EDM-úttörő TNGHT tagjaként, Kanye West, Drake producereként. Harmadik sorlemeze visszanyúl a hőskorba is: több szám a happy hardcore és acid house eszközkészletéből merít. De van itt trap, hiphop, garage, pszeudofilmzenék (dicsőségesek és nyomottak), soulminták és kísérletezőbb pillanatok.
Nem mondom, hogy a tizenkilenc számból nem lehetett volna húzni (a sötétebb számok az összhatáshoz hozzátesznek, de magukban nem igazán erősek), és hogy ne lennének pillanatok, amikor a sok túl egyszerűen túl sok – hiába tudja az ember, hogy ez direkt van. Ugyanakkor sokszor szó szerint ellenállhatatlanul szórakoztató; valamint van valami szívmelengető és revelatív abban, ahogy egymás mellé helyezi a mát és a hősi múltat, és így mindkettő új megvilágításba helyezi a másikat.
Előadó: Hudson Mohawke
Cím: Cry Sugar
Kiadó: Warp
Megjelenés: 2022. augusztus 12.
Műfaj: hyperhappyhardcoreelectropop
Kulcsdal: Bicstan
7/10
Rónai András