„Táncolós, de befordulós” – Mayberian Sanskülotts és Deep Glaze az Akváriumban

Melankólia és tombolás, papírtigris és kínai balzsam, azaz Mayberian Sanskülotts előlemezbemutató és Deep Glaze utólemezbemutató az Akvárium kisterméből, fotógalériával, minibeszámolóval.

Az alapító párost leszámítva teljesen lecserélődött tagsággal rebootoló Deep Glaze tavaly ősszel jött ki egy Arcadia című (amúgy egészen nagyszerű) EP-vel, amihez decemberben volt lemezbemutató koncert is. Arra én nem jutottam el (de megbízható források szerint szintén egészen nagyszerű volt), így külön öröm volt, hogy március 5-én a Mayberian kicsit rendhagyó előlemezbemutatója elé pont egy Deep Glaze utólemezbemutató jutott.

A régebbi anyagok, mint pl. a 2017-es Pressure, még jóval karcosabb, indie rockba oltott pszichedliája után az Arcadia egy merengősebb, néha már-már a shoegaze határait súroló anyag lett, érdekes módon viszont azok a dalok, amelyek stúdióverzióban jóféle bólogatós zeneként működtek, élőben megteltek energiával, és bár a kissé melankolikus alaphangulat azért megmaradt, kifejezetten táncolhatóvá váltak. Vagyis otthonhallgatós és koncertezős zenének is tökéletesek. Az új felállás élőben is nagyon jól működött, habár még érezhetően nincs meg az a fajta rutin, ami a régi tagokkal a sok-sok koncert után megvolt, de alakul az is. Ez az új, kicsit megváltozott zenei irányvonal pedig egészen nagyszerűen áll a zenekarnak, azaz a körülöttük történt változások ellenére az egyáltalán nem változott, hogy a Deep Glaze a legizgalmasabb hazai zenekarok egyike.

Csakúgy, mint a Mayberian Sanskülotts, a maga egészen sajátos, egyszerre szomorkás, abszurd és álomszerű zenei világával és szövegeivel. Ez ugyebár részükről egy „lemezbemutató előtti lemezbemutató koncert” volt, ahol a nemsokára megjelenő új album, a God Tiger dalait játszották, persze kiegészítve egy-két régi közkedvenccel (melyek közt nyilván ott volt a Naftalin is). A lemez amúgy három évvel követi az elődjét, a Neverending Sorry-t (jó, persze közben ott volt a régi-régi dalokat a mostani hatfős felállással újrázó Rekult I + II is) és röviden összefoglalva a koncert során annyi derült ki róla, hogy: jó lesz. Kicsit bővebben pedig, hogy marad az eddigi irányvonal, azaz főcsapásnak a sajátos felfogásban játszott, szomorkodós-melankolikus dreampop, kiegészítve néha egészen meglepő műfaji kitérőkkel, és érezhetően, lemezről lemezre egyre jobban összerakott és megírt dalokkal.

Az előző album bocsánatkérős tematikája után a zenekar most a távol-keleti külsőségekben merült alá a maga kicsit trash stílusában: piacos kínai selyemköntösök, tigrises színpadi dekor, Japánt idéző háttérvetítés, míg a merch pulton a szokásos CD, matrica, fanzine és egyebek mellett olyan jóval szokatlanabb csodák bukkantak fel, mint a mindent gyógyító kínai-vietnámi tigrisbalzsam és tigrisolaj.

Kiváló este volt, két kiváló zenekarral, melyekben, az volt a közös – mint egy, mindkét együttessel most először találkozó ismerősöm megjegyezte –, hogy mindketten „táncolós, de befordulós” zenét játszanak.

szöveg & fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Deep Glaze

Mayberian Sanskülotts