Chris Martinék rég nem hallott csúcsformában. Coldplay: Everyday Life (lemezkritika)

2019.12.19. 17:32, coffinshaker

A világ egyik legnagyobb zenekara új dupla albumáról előzetesen azt nyilatkozta, hogy a dalok írásakor ugyanúgy hatással volt rájuk Alice Coltrane, az egykori Frightened Rabbit-énekes Scott Hutchinson és Fela Kuti. Ennél pedig csak az a meglepőbb, hogy ezek az inspirációk (is) azt eredményezték, hogy az Everyday Life a legjobb lemezük ebben az évtizedben. Lemezkritika a Recorder magazin 78. lapszámából.

Előadó: Coldplay

Cím: Everyday Life

Kiadó: Parlophone/Atlantic

Megjelenés: 2019. november 22.

Stílus: arénapop-rock

Kulcsdal: Church

Az Everyday Life-fal a Coldplay megírta a saját White Albumát (vagy Mellon Collie And The Infinite Sadnessét): a duplaalbum ötvenkét perces játékideje egyszerre stílus- és ötlettobzódás, valamint visszatérés a gyökerekhez. Erről árulkodik a közreműködők/inspirációk listája is, amin ugyanúgy szerepelnek az évtized meghatározó dalszerző-producerei (Max Martin, Stargate), mint a 13. századi perzsa költő Saadi Shirazi vagy a jazzlegenda Alice Coltrane. A végeredmény azonban mégsem érződik túl soknak, a lemez szerkesztése (és a dalok sorrendje) hagyja lélegezni a hallgatót. Így pedig sokkal jobban érvényesülnek mind a kötelező slágerek (a Mylo Xyloto arénakompatibilis elektropopját idéző Church a csúcspont), mind a Chris Martinék zenei világát finoman kitágító próbálkozások. Hol egy Paul Simon-féle afropopos hatás, hol egy, a tuareg bluest idéző gitármotívum, amelyek ha nem is mindig működnek tökéletesen, nem esnek az ízléstelen egzotifikáció csapdájába. A Coldplay ebben az évtizedben még nem csinált ilyen jó lemezt.

7/10

Kollár Bálint