Mount Eerie: A Crow Looked At Me (lemezkritika)

Nemcsak mostanában, de talán soha nem született még ennyire nyers, letaglózó, szívszorító album a halálról, mint amilyen a Mount Eerie új lemeze.

Kiadó: P.W. Elverum & Sun

Megjelenés: 2017. április

Stílus: indiefolk

Kulcsdal: Seaweed

A Microphones frontembereként megismert Phil Elverum eddig is kiöntötte szívét az összes albumán, de az új Mount Eerie-lemezen minden korábbinál messzebbre megy. Ugyanis az A Crow Looked At Me-t a hasnyálmirigyrákban hirtelen meghalt feleségének írta, neki énekli az első hangtól az utolsóig. A számokat felesége hangszereivel vette fel, abban a szobában, ahol Geneviève Castré tavaly harmincöt évesen meghalt. Nem sokkal azután, hogy megszületett a két zenész közös gyermeke. Így aztán cseppet sem váratlan, hogy az album nem lett könnyű hallgatnivaló. Amikor tavaly év végén, Elverum először játszotta ezeket a számokat élőben, akkor is előre szólt, hogy csak azok jöjjenek, akik bírják az érzelmi megrázkódtatást. És ez egyáltalán nem túlzás. A szövegek minden sallang és költői erőlködés nélkül, hétköznapi képeken keresztül arról szólnak, hogy Geneviève szenved, majd meghal, és hogy milyen nélküle az élet. A zene szinte lényegtelen is, Elverum inkább csak szöszölget valamit aláfestésnek, de ezek a szívbemarkolóan erős szövegek nem is bírnának el semmi többet zeneileg. Ilyen dalszövegekről van szó:

„Our daughter is one and a half / You have been dead eleven days / I got on the boat and came to the place / Where the three of us were going to build our house / If you had lived / You died though / So I came here alone with our baby and the dust of your bones.”

Phil Elverum tőmondatokban elmesélt intim pillanatokon keresztül próbálja átadni és feldolgozni az átadhatatlant és a feldolgozhatatlant. Ez itt nem béna szellemeskedés, hanem tényleg nem lehet mit kezdeni egy ilyen személyes anyaggal, csak hagyni, hogy átgyalogoljon rajtunk. Elverum az első számban (Real Death) le is szögezi, hogy a halál nem azért létezik, hogy énekeljünk róla, vagy hogy művészet tárgya legyen. A halál egyszerűen van, és elviszi azt, akit a legjobban szeretünk. Mondjuk pont miután életet adott közös gyerekünknek. Valaki ebben poézist lát, Elverum megváltoztathatatlan tényt. Legyen az bármilyen kegyetlen, buta, értelmetlen, tragikus, végső soron tény, amivel valamit kezdeni kell a mindennapokban. Nekünk erről szól ez a lemez, Phil Elverumnak pedig érezhetően terápia, a felesége nélküli folytatás első lépése. Az A Crow Looked At Me után a korábbi szakítós, szívfájós Mount Eerie-számok el is súlytalanodnak. Mintha eddig tartott volna a játék, a metafora, amit most szétzúzott és lekicsinyített az, hogy a szeretett másik nem csak elment, hanem ténylegesen meghalt. Nincs.

10/10

Kálmán Attila

a friss lemez: